3.fejezet

559 26 13
                                    

- De térjünk is vissza, a lényegre, mert nekem is vannak kérdéseim - mondta feltolva a szemüvegét az orrnyergén. - Egyrész, most hogy hogy itt fogsz lakni... Másrészt, akkor választottál számot?

- Anyám rájött, hogy rossz nevelési technikát alkalmazott, így ideküldött a keresztanyámhoz - mondtam megrántva a vállaimat. - És nem, még mindig nem találtam megfelelő számot.

- Akkor épp itt lenne az ideje ennek! - kiáltott fel az ízletes csokis-fahéjas baklavát beletömve a szájába.

- Nem tudom... Talán valami népszerű kéne.

- High Hopes - mondta Adri tömött szájjal, mire csak értetlenül bambúltam vissza rá.

- Mi? - vontam össze a szemöldökeimet.

- A High Hopes! Tudod... A Panic! At The Disco száma a Wicked albumból - majd látva a továbbra is értetlen fejemet, arcon csapta magát. - Látszik, hogy fogalmad sincs a zeneiparról. Kemál! - kiáltott Adri a férfinak. - Beraknád Levinek a High Hopes-ot? Karaokezni fogunk! - majd felpattanva megragadta a karomat és a színpad felé vonszolt, ami egész jól nézett ki, gondolom nemrég csinálták. - Szóval... Ez a mikrofon - mutatott az álványon pihenő készülékre. - Gondolom ismered a használatát. Az pedig egy képernyő, amin nézheted a dalszöveget - ekkor pedig elfordult tőlem az emberek felé és beleszólt a mikrofonba. - Na? Ki akar ma élő zenét hallgatni? - mire mindenki figyelme rá terelődött. - Akkor szóljon hát! - kiáltotta, mire a dallam elkezdődött és rá kellett jönnöm, hogy ismerem a számot, csak lusta voltam megjegyezni a nevét.

Had to have high, high hopes for a living
Shooting for the stars when I couldn't make a killing
Didn't have a dime but I always had a vision
Always had high, high hopes
Had to have high, high hopes for a living
Didn't know how but I always had a feeling
I was gonna be that one in a million
Always had high, high hopes

És akkor tudtam, hogy ez a tökéletes szám, ami valljuk be később nem kevés dolgot indított be az életemben. De lépjünk tovább az iskola első napjára. Arra a napra úgy emlékszem, mint életem legszerencsésebb napjára, hisz iskola után át kellett mennem a második kör meghallgatására.

- Ő itt az új osztálytársatok, Nagy Levente - mutatott be az osztályfőnök, Hajós Terézia. Nem volt öreg, zsémbes nő, akit azért helyeztek ebbe a pozícióba, hogy középiskolás tanulókat kínozzon az éretségiig.

- Hé! Nem te vagy az a srác, akit imádtak a mentorok a Pop/Rocksztár leszek!-ben? - kiáltotta be egyik új osztálytársam.

- Én nem feltétlenül használnám az "imádtak" szót, de ha így akarod akkor legyen - raktam zsebre a kezeimet. Fura volt szocializálódni.

- Kérlek Levente, ülj le Rebeka mellé - mutatott az egyetlen szabad helyre a teremben ahol egy kócos, barna hajú lány ült.

- Hali! - integetett a lány mosolyogva, ami miatt látszott a fogszabályozója. - A nevem Rebeka, de szólíts csak Bekának.

- Szia Beka - ültem le mellé. Az óra csöndben telt, én pedig csak értetlenül ültem a padban.

Szóval kifogtam egész Budapest legneveltebb osztályát, mindenféle fogszabályzós csodabogarakkal? Oh, atyám, kezdtem megbánni, hogy eljöttem. Végül rá kellett jönnöm, hogy korán sem erről van szó. A szünetben megrohamoztak az emberek és kérdésekkel halmoztak el. Végül a folyosón Beka és barátaival maradtam.

- Zsuzs, ugye holnap lesz történelemből a felelés? - kérdezte Beka Zsuzsannát, aki mint kiderült az ikertestvére a lánynak.

- Igen, szóval jobb, ha felkötöd a gatyádat, mert MaMa nem fog megkímélni - rakta karba a lány a kezeit.

- Ki az a mama? - kérdeztem érdeklődve.

- Maros Martin, a töritanár. Mindenki csak MaMa-nak hívja a neve miatt, meg mert úgy zsébelődik, mint egy nyolcvan éves - szólalt meg Zsolt a társaságunk másik férfi tagja.

- De Zizi sem semmi, tudod, ő az ofő. Matekot és tesit tanít és nem véletlenül kapta a Zizi nevet.

- De azt se felejtsük el, hogy Zsolt a kedvenc diákja, hisz folyton sétálni akar!  Emlékszel, amikor matek közepén felálltál és megkérted a tanárt, hogy lemehess sétálni? - mondta röhögve Rebeka.

- Mondja az, akinek az apja előadást tartott, hogy miért ne csináltassunk tetoválást magunknak - mire Rebeka feje elvörösödött.

- Arról nem beszélünk!

- Egyébként csak hogy értsd - szólalt meg felém fordúlva Zsuzsanna. - Az apánk ex-tetováló művész és jelenleg a Körte Record kiadó fejese.

- Várjunk... A faterotoknak van egy teljes zenei kiadója?

- Ja, akkor alapította, amikor egyik menedzseltje elhagyta és a kiadó, ahol dolgozott befuccsolt. Plusz ez nem akármelyik kiadó. Itt vannak leigazoltatva olyan ikonikussá vált emberek és együttesek, mint Nagy Márk, a Fogd Be Aszád vagy az egykori Üres utcák.

- Aminek a tagja volt az apám és ezzel meg is van magyarázva honnan ismerjük mi egymást - fejezte be Zsolt.

- Tényleg! Ha már a zenéről van szó, elintézhetjük, hogy apánk leszerződtessen, ha továbbra is a zenével akarsz foglalatoskodni Levi.

- Tényleg? - kérdeztem hitetlenkedve, hisz nem minden nap akarnak leszerződtetni egy kiadóhoz.

- Igen, hisz Adrinak már úgyis beígértük...

- Mit ígértetek be? - szólt egy hang mögülünk, mire megfordultunk.

- Tudod a meghallgatást... Egyébként ő itt Levente az új osztálytárs...

- Tudom. Hali Levi! Jó, hogy csak kartávolságra leszel tőlem - rakta csípőre a kezeit nevetve.

- Ti ismeritek egymást?

- Aha, a meghallgatáson találkoztunk, mert 45 percet késett - mire Zsuzsa is elmosolyodott.

- Látom a Nádor tulajdonságok öröklődtek benned.

- Itt várok, fogalmam sincs, hol lehetsz, már megint elfelejtettél, ha hallod ezt a számot, remélem, eszedbe jut, hogy pont háromnegyed órát késtél - kezdett el énekelni vagy inkább kornyikálni Rebeka egy számot.

- Nehogy folytasd! - szólt rá Zsolt.

- Kösz Rebeka, hogy eszembe jutattad az embert, aki tönkretette apám életét - rakta Adri dühösen karba a kezeit.

- Ja... Bocsi! - mondta a lány jól megnyújtva az i-t.

- Te is jösz délután? - kérdeztem a lányt, aki csak biccentett egyet és továbbállt, ahogy mi is, hisz az óráink folytatódtak.

17 év múlva...Where stories live. Discover now