2.fejezet

674 32 4
                                    

Leérve kinyitottam a szekrényt és megláthattam a polcunkat, mely tele volt töltve teli nutellás üvegekkel. Anyám mániája a nutella, én meg sosem akadályoztam meg benne.

  - Milyen volt a múzeum?

  - Remek. Találkoztam valakivel ott. Egy lánnyal. – meséltem ezt úgy, mintha földönkívülieket láttam volna.

  - Ha arról lenne szó, hogy el akarsz menni, találkozni vele... - majd idegesen beszívta alsó ajkát és folytatta. – Legyen. Már nem vagy kisgyerek és neked is kell a kikapcsolódás. Csak ne kerülj bajba. KERÜLD A BULIKAT, LEGFŐKÉPPEN A KARAOKÉT, AZ UTCAI ZENÉSZEKET ÉS LEGINKÁBB A HANGVERSENYEKET.

  - Jó, kerülni fogok minden zenével kapcsolatosat.

  - Nem dúdolhatsz az utcán.

  - A paranoiád nem kicsit túl nagy? Nem dúdolhatok az utcán? – jó ezen nem kellet volna kiakadnom annyira, de elegem lett aznap. – Szerintem el kellene menned az orvoshoz. Valami bajod van. – mondtam aggodalmasan.

  - Nem csinálhatom ezt örökre veled, nem igaz? Neked a pezsgő városi élet lenne most a legjobb. Beszélek a nagyival, és ha engedi, felköltözhetsz Budapestre. Meg beíratlak egy normális középiskolába.

  - Köszönöm, hogy megértesz. – raktam a kezemet a vállára mire mosolyogva felnézett rám, miközben az uborkát szeletelte. Egy kiadós vacsora után lefeküdtem aludni, de meghallottam, ahogy anyám telefonál és nem hagyhattam ki.

  - Szia Lili! Anyu hogy van?

  - Jól vagyunk. És te?

  - Úgy mint mindig. De kellene egy szívesség.

  - Csupa fül vagyok.

  - Azt szeretném, ha Levi felköltözne hozzátok Budapestre és elkezdené a középiskolát.

  - Miért nem vagy képes elmondani az igazat? Ennyit megérdemelne az apja.

  - Ha kiderül, hogy ki is Levente, az derékba törné a karrierjét.

  - Tudom hogy a legkevésbé sem érdekel, de hála volt neked hogy tönkretetted az ex-pasid életét.

  - Melyikét?

  - Geriét. Miután elmentél a kiadó csődöt mondott és mikor eltűntél a rajongóid kiakadtak és sejtették, hogy Geri áll a dologban. Ez pedig csak a végső szúrás volt és abbahagyta az egészet. Megkaptad a bosszúdat.

  - Én... Én bármennyire is utáltam nem akartam lesüllyedni a szintjére!

  - Nem Beka. Még mindig nem érted. Te mindenki mást is tönkretettél! Már 17 éve nem láttalak! Körte teljesen és jogosan kiakadt rád, mi pedig mindvégig köntörfalaztunk neked. És Márk... Márk összeesett. Még a zsűrizést is lemondta. Megtudta hogy azért szakítottál vele, hogy segíts neki. És azt hiszi hogy emiatt is mentél el. Szóval ne gyere ide a sajnálom szövegeddel!

  - Ezt nem magam miatt kérem. Felköltözhet Levente?

  - Nem hallottál semmit amit mondtam?!

  - Lili, okosabb vagy, így te is tudod, hogy nem tehetem. Már nemcsak miatta. Levente nem a reflektorfénybe való alkat. Ha az élete olyanná válni mint az enyém volt, ezt nem bírná.

  - Gyáva vagy Rebeka. Levi pedig felköltözhet. Reggel 8-ra várom a pályaudvaron.

  - Köszönöm, te vagy a legjobb Lili.

  - Viszont van egy feltételem. Felköltözhet Levente, ha elmondod az igazat mindenkinek 1 hónap múlva. Nem futhatsz el a problémáid elől többé. ÉS MÁRKOT HÍVOD MEG ELŐSZÖR!

  - Hogy fog reagálni arra, hogy van egy fia, mert az egyetlen dolog, amit elfelejtettünk a kapcsolatunkban az a óvszer használat volt?

  - Ez már a te hibád. Meg azé, hogy közös erkélyen osztoztatok.

  - Ezt nem hallottam. Egy teljes évig nutellán éltem, miután szakítottunk.

  - Mily drámai. Letettem a telefont, randim lesz.

  - MI?! – kiabálta anyám a telefonba. Mivel csak azt hallottam ő mit mond vissza, ezért nem részesültem a hamarabbi felfedés nyugalmában.

Másnap reggel már a vonaton ültem és Budapest felé tartottam. Írtam Adrinak, hogy ne várjon, mert változtak a tervek. Leszállva a vonatról realizálódott bennem, hogy fogalmam sincs, hogy néz ki a keresztanyám. De ő azonnal felismert, így probléma letudva.

  - Nagy Levente? – kérdezte egy nálam sokkal alacsonyabb nő

  - Igen.

  - Hát... Mondjuk anyádnak tényleg igaza volt. Könnyű téged felismerni. De ugrás a kocsiba! – értünk ki a nyugatiból.

Nemsokára leértünk ahhoz, a házhoz, ahol anyám lakott. Persze a nagyiék elköltöztek, de a következő tulajdonos hozzá sem nyúlt, így keresztanyám visszavásárolta, amint lehetősége volt rá. Beérve nem tudtam, hogy ez a lakás több volt, mint, amit láttam. Ki tudta, hogy itt dobálták a szüleim egymásra a palacsintát vagy itt íródott a híres Késtél. Belépve anyám szobájába, minden a legnagyobb rendben volt. A nap további részében ültem és unatkoztam vagy éppen számokat énekeltem. Nemsokára rezgett a telefonom és jött egy üzenetem.

Adri: Végeztem a sulival. Találkozunk Kemál gyrosozójánál, nem messze onnan ahol laksz?

Levi: Igen. Akkor indulok is.

Leírva felkaptam a cuccom és keresztanyámhoz csörtettem.

  - Hol van Kemál gyrosozója?

  - Kemálé? A házzal szemben.

  - Köszi. – mondtam majd leindultam nagy elánnal. Benyitva a helyre megláttam Adrit, aki már le is foglalta a helyet.

  - Hello Adri! Jó újra látni.

  - És hogy még mennyiszer fogsz. – Mondta mosolyogva. Egyenruha volt rajta, mely egy fekete szoknyából, egy fehér pólóból és egy piros mellényből állt. Illetve orrán egy szemüveg csillogott tisztán.

  - Örülök a látogatásnak Adrienn! – jelent meg nagy valószínűséggel Kemál.

  - Baklava lesz. Ő itt a barátom, új neki még Budapest.

  - Tudod kire emlékeztet ő? Nagy Márkra.

  - Nagy Levente vagyok.

  - Hát nem megmondtam! Mintha a kiköpött mása lenne és még a nevük is egyezik.

  - Szerintem csak szerencsés véletlen. – mondta Adri, majd Kemál elindult a baklaváért. – Amióta rendesen megtanult magyarul azóta csak beszél és beszél!

17 év múlva...Where stories live. Discover now