Az én Őrangyalom <H.S ff>✔

Június 17. (hétfő)

Tegnap végre kiengedtek a kórházból azzal az utasítással, hogy pihenjek sokat, amit a nagyi keményen be is tartat velem. Harry azóta nem látogatott meg engem és ez rosszul esett. Biztos megbántottam azzal, hogy nem mondtam el neki mitől ijedtem akkor meg. Pedig szerettem volna. Nagyon. Már vagy egy milliószor megbántam, hogy nem tettem meg. Délután épp erről meséltem Lolának, amikor valaki kopogott az ajtón, majd benyitott Avery. Meglepetten néztem rá.
- Hát te? - érdeklődtem az unokatestvéremtől. - Csak szerettem volna megkérdezni, hogy jobban vagy-e - csukta be az ajtót maga mögött.
- Hát kicsit jobban vagyok, de miért jártál be hozzám a kórházba? - kérdeztem, mire ő Lolára nézett aki halvány mosollyal az arcán bólintott, majd felállt. - Most magatokra hagylak, mert van mit megbeszélnetek. Később jövök, Izzie - ölelt meg, majd kiment a szobámból, Avery pedig helyet foglalt a babzsák fotelben. - Tudom, hogy régóta nem vagyunk túl jó viszonyban, de... nekem semmi bajom sincs veled.
- Akkor miért voltál velem mindig undok? - értetlenkedtem, mire ő mélyet sóhajtott. - Mert Laura zsarolt engem. Azt mondta, hogyha nem teszem azt, amit mondd, akkor kikürtöli az egész városnak az összes ciki titkomat - mondta, majd szomorúan lehajtotta a fejét. Elképedve néztem a méregzöld hajú lányra. Hihetetlen, hogy Laura képes (volt) ezzel fenyegetni a húgát!!
- Figyelj, nem lesz semmi baj - próbáltam felvidítani, ami látszólag sikerült. - Sajnálom, hogy ennyi éven át undok voltam veled, Izzie. Tényleg nagyon sajnálom - ölelt meg, ami engem picit meglepett, de viszonoztam az ölelését. Miután elhajolt tőlem elmosolyodott. - Mi az?
- Mi van veled és Harryvel? - kérdezte kíváncsian Avery. - Semmi! Mi lenne? Csupán barátok vagyunk... azt hiszem - motyogtam az utolsó két szót.
- Persze, de a csak barátok nem néznek úgy a másikra, mint te rád Harry. És nem is védi meg a barátját az uncsijával szemben, mint Harry téged - sorolta az érveit. Értetlenül bámultam rá. - Mit mondott Laurának Harry?
- Kérdezd meg tőle, miután visszajött.
- Most hol van?
- A szüleivel egy hétre elutazott Krétára nyaralni egy kicsit. Nem mondta? - érdeklődött, mire én vadul gondolkodni kezdtem. Nem rémlett.
- Nem hiszem.
- És a levél?
- Milyen levél?
- Hát ez - nyúlt az éjjeli szekrényemhez, majd egy borítékot nyújtott át nekem. "Izzienek" ez szerepelt rajta. Kinyitottam a borítékot, majd egy lapot vettem ki belőle. Ez állt a levélben:

Kedves Izzie!

Sajnálom, hogy így levélben kell megtudnod, de a szüleimmel nyaralni megyünk Kréta szigetére egy hétre. Mialatt a kórházban feküdtél a nagyszüleid, Lola, Avery, a srácok és én amikor csak tehettük bent voltunk nálad. Mindig beszéltem hozzád. Mindig reménykedtem, hogy nem lesz semmi komolyabb bajod, ami szerencsére be is jött, mert hamar kiengedtek téged. 18-án kedden utazunk és remélem addig találkozunk :)

Sok szeretettel: Harry!

A levél végére érve szinte kipattantam az ágyból és rohantam magamra kapni egy pulóvert. - Hova mész? - kérdezte Avery értetlenül. - Harryhez megyek - mosolyogtam rá, majd kirontottam a szobából. Végig robogtam a lépcsőn, majd kirontottam az ajtón és teljes sebességgel sprinteltem Harryék házához.

☀☀☀☀☀

Lihegve támaszkodtam meg a térdeimen, majd becsengettem. Pár perc várakozás után Liam nyitott ajtót. - Te meg mit keresel itt? - ez volt az első kérdésem a fiúhoz.
- Ezt én is kérdezhetném tőled Isabella. Neked most nem PIHENNED kéne?! - hangsúlyozta ki a "pihenned" szót. - Most ez nem számít - legyintettem. - Harry?
- Fent van a szobájában - felelte, mire én kikerültem és elindultam fel, de Liam utánam jött. - Most nem lenne túl jó ötlet felmenni hozzá - állt elém.
- Dehogyisnem! - bújtam át a karja alatt és tovább mentem. Már az ajtaja előtt álltam és kopogásra tartottam a kezemet, de bentről hangokat hallottam. - Te hülye! Dugd már el Ericát! - hallottam Lou kissé ideges hangját. - De nem fér be a szekrénybe! - jött a válasz Nialltól.
- Srácok, miért kellett idehozni?! - kérdezte kétségbe esetten Zayn.
- Hát, hogy Harry ne érezze magát egyedül - felelte Niall. Mi van?!
- Izzie... - hallottam a hátam mögül Liam hangját. Könnyes szemmel néztem rá, majd megráztam a fejem és otthagytam a barna hajú srácot. Még az utcáról hallottam Liam hangját.
- Nem vagytok normálisak! Az előbb volt itt Izzie, de sírva ment el!!! - kiabált velük, mire én zokogva mentem tovább. Tudtam, hogy nem szeret engem. Ott van neki ez az Erica. Hát sok boldogságot nekik.

☀☀☀☀☀

A szokásos helyemen ültem a parkban, amikor egy lenge szellő lágyan megfújta a bőrömet. Jobb csuklómmal letöröltem a könnyeimet, majd felálltam és épp indulni készültem, amikor egy mellkasba ütköztem. Felnéztem az illetőre. Harry volt az. - Neked nem otthon kéne lenned pihenni? - érdeklődött kedvesen. - Ne velem törődj! Ott van Erica, inkább legyél vele, ha már a srácok voltak olyan kedvesek, hogy szereztek neked egy csajt - néztem a barna íriszeibe, amik értetlenséget sugároztak. - Micsoda? Milyen E... ó anyám! Te félreérted. Erica...
- Ne magyarázkodj, Harry. Szia és jó utat - hagytam ott a parkban és hazamentem. Otthon felmentem a fürdőbe, letusoltam utána felvettem a pizsimet és lefeküdtem aludni.