Az én Őrangyalom <H.S ff>✔

Június 4. (kedd)

Reggel egy lábfejjel az oldalamban ébredtem. Nagyokat pislogva ültem volna fel, de ennek annyi lett az eredménye, hogy leestem az ágyról. Lola a puffanásra rögtön felriadt és aggódva nézett le rám.
- Minden oké? - kérdezte álmosan.
- Igen, de azt hiszem legközelebb a földön alszok - dörzsöltem a hátamat fájdalmasan.
- Bocsi - nevetett zavartan Lola.
- Nem gond - mosolyogtam fel rá. Lola kimászott az ágyból, majd engem is felhúzott. - Gyere reggelizni - indult ki a szobájából én pedig követtem őt. A reggeli finom volt, az anyukája pedig nagyon kedves. Reggeli után felöltöztünk utána elmentünk a városba. Már elég sokan készültek az esti tűzijátékra. Ahogy mentünk egyszercsak összefutottunk Harryvel.
- Sziasztok, csajok - köszönt széles mosollyal az arcán.
- Szia! Mi a terved mára, Hazz? - kérdezte Lola.
- A srácokkal bandázunk utána este megnézzük a tűzijátékot és nektek?
- Ugyanez csak mi nem a lökött ötössel fogunk lógni - válaszolt Lola, mire én értetlenül néztem rá. Ahogy Harry is.
- Lökött ötös? - kérdeztük egyszerre a fiúval.
- Tudod, hogy ez már rátok ragadt Liam, Louis és Niall miatt - nevetett a lány.
- Attól még nem vagyunk lököttek... najó csak Niall, Louis és Liam - ismerte be, de én továbbra is értetlenül figyeltem a beszélgetést.
- Bocsi, hogy közbeszólok, de most kikről van szó? - kérdeztem, mire Lola mosolyogva megrázta a fejét.
- Harry haverjairól - felelte egyszerűen, de Harry közbe szólt.
- Akiket meg kell ismerned -  vigyorgott rám.
- Igen?
- Naná! Tudjátok mit? Mi lenne, ha a mai napot együtt töltenénk?
- Nekem jó - mosolyogtam. Lola egy darabig tanakodott, majd beleegyezett ő is. - Nem bánom - felelte.

☀☀☀☀☀

- Srácok! - kiáltotta el magát Harry egy garázsba belépve. Négy fiú ült egy kanapén és épp a tévében valami meccset néztek. Az érkezésünkre azonnal felkapták a fejüket. Azonnal felismertem a szöszit meg a barnát.
- Nézd már, Niall! Itt a csaj akit felakartál szedni - röhögött a barna hajú srác. Ha jól emlékszem Liam.
- Hogy mit akartál, Niall Horan?? - kerekedtek ki Lola szemei.
- Nem tudod befogni a szádat? - nézett Liamre.
- Bocs - röhögött tovább.
- Hé, srácok! Ha kiszórakoztátok magatokat, akkor szeretném bemutatni nektek Isabellát - szakította meg a fiúk idétlenkedését Harry.
- Sziasztok - intettem idétlenül.
- Szia, szépségem! Louis Tomlinson vagyok - mosolygott rám a másik barna hajú kék szemű fiú, vagyis Louis.
- Én Zayn Malik vagyok - mutatkozott be a harmadik barna hajú srác.
- Én Niall Horan vagyok ő meg Liam Payne - mutatta be magát és Liamet Niall.
- Engem pedig már ismersz - kacsintott Harry.
- Akkor összegezzük. Niall, a csajozó gép; Liam, a szerencsétlenségén röhögő; Louis, a cuki; Zayn, a komoly és Harry, a más kocsijával felvágó - soroltam, mire a négy fiú Harryre figyelt, majd Louis megszólalt.
- Te tényleg cukinak tartasz? - tette a szívére a kezét meghatottan, mire mosolyogva válaszoltam.
- Aham - feleltem, mire odaszaladt hozzám. - Te vagy álmaim nője! - térdelt elém, mire a négy fiú felröhögött. - Most meg mi van? - fordult értetlenül a rajta nevető társaihoz.
- Csupán azért édes, drága egyetlen Lou, hogy Izzie pusztán kedvességből mondta ezt. Vagy még nem ismer eléggé téged - nevetett Lola is.
- Álom rombolók - ült vissza a kanapéra Louis. Mosolyogva megráztam a fejem.

☀☀☀☀☀

Este a parkban ültünk heten és a június negyedikei tűzijátékot néztük. A mai nap egyébként szuper volt. Sikerült jobban megismernem a srácokat és nem csalódtam bennük. Igazából Niall, Louis és Liam a csapat móka mesterei (de leginkább Niall).
- Juj de szép az a kék! - mutatott az égboltra Lola. Szerintem az egész szép volt, sőt... gyönyörű! A felénél lefeküdtem a fűbe és úgy néztem a milliónyi színes tűzijátékkal díszített csillagos eget.
- Na, milyen? - kérdezte Harry, miközben lefeküdt mellém. Továbbra is az eget figyeltem. - Mesés - mosolyodtam el. - Igen, szerintem is - felelte, majd ezután, valami meleget éreztem a kisujjamon, majd a kézfejemen. Észrevétlenül lenéztem és megláttam Harry hatalmas mancsát az én pici kezemen pihenni. Próbáltam nem szaporán venni a levegőt, de ez elég nehezen jött össze. Miután vége lett a tűzijátéknak felkeltünk a földről és én elköszöntem tőlük.
- Egyedül mész? - kérdezte Zayn, mire értetlenül nyögtem ki egy „igen”-t. Erre Harry rögtön felkapta a fejét.
- Nem, arról szó sem lehet! - nézett rám, majd körbe nézett és az értetlen arcokat látva megköszörülte a torkát, majd magyarázatot adott. - A város ilyenkor elég veszélyes. Engedd meg, hogy haza kísérjelek - nézett a szemeimbe, mire nekem valamiért a szívem hevesebben kezdett dobogni.
- Jó - egyeztem bele.
- Sziasztok - köszöntünk el a többiektől, majd elindultunk haza. Egész úton csendben sétáltunk egymás mellett. A csendet elsőként Harry törte meg.
- És eddig milyen itt lenni? - kérdezte a tarkóját vakargatva. Magam elé nézve gondolkodtam el a válaszon, majd mosolyogva feleltem. - Egész jó. Másabb, mint Seattle. De jó értelemben - néztem rá, mire mosolyogva bólintott. Ismét beállt a kínos csend. Egészen a házunkig tartott, mert a tornác előtt megállított.
- Figyelj, Isa... Nincs kedved mondjuk holnap fagyizni? - érdeklődött zavartan és esküszöm, mintha egy picit el is pirult volna. - Te most randira hívsz? - vontam fel a fél szemöldökömet mosolyogva, mire ő hevesen megrázta a fejét. - Nem randi, csak tudod, hogy öhm... ööö jobban megismerjük egymást. Igen! Hogy jobban megismerjük egymást! Ööö, mit szólsz? - érdeklődött egy aranyos kisfiús mosollyal az arcán.
- Rendben, benne vagyok - mosolyogtam rá kedvesen, majd elindultam a házba. Már épp benyitottam volna, de még utánam szólt. - Isa! - szólt, mire hátra néztem rá.
- Igen?
- Jó éjszakát - mosolygott, mire egy pillanatra lehajtottam a fejem és visszanéztem rá.
- Neked is. Szép álmokat - mentem be a házba. Talán a mai volt életem legjobb napja!