вe aware.

3/ т ű z

3 srác állt velem szemben egy háromszög alakban. A sötét következtében azonban nem láthattam az arcukat.

Ijedten hátrább léptem s feltettem a kezem, jelezve hogy fegyvertelen vagyok és nem akarok bajt.

"Ne aggódj nem akarunk bántani. Nézd." az első srác letette a kezéből a puskát és közelebb lépett hozzám. "Odell vagyok. Ők itt Drew és Tyrell."

A háta mögött álló két másik srácra mutatott, akiknek bár fegyver volt a kezükbe, nem szegezték rám.
A remény egy halvány szikrája szaladt át gondolataimon.
Ha meg akartak volna ölni már megtették volna. A srác nem tette volna le a fegyvert a többi pedig szintén rám szegezné...

"Raven." nyögtem ki. "Raven vagyok."
"Hello Raven." Odell egy mosoly kíséretében visszavette a kezébe a puskát. "Mond csak, merre mész? Hátha el tudunk vinni egy darabig."
"Nincs célom. Csak megyek..."
"Oh, akkor közénk való vagy." nevetett fel a jobb oldalon álló srác, mire a másik egy csúnya pillantással illette. "De most nem? Olyan kis törpi, nem foglal sok helyet, meg mi sem megyünk sehova."
"Igen ez egy jó ötlet." értett egyet Odell.

Valójában én sem tudtam miért nem akarok velük menni....
Igazán barátságosnak tűntek és biztosra vehettem, hogy mellettük biztonságban leszek, de mégsem éreztem jó ötletnek.

"Ez a minimum Törpi. Megmentettünk. Úgy fizetheted vissza, hogy engeded, hogy legalább a következő városig elviszünk..."
"Rendben." bólintottam mosolyomat elrejtve.

Odell biccentett a fejével, hogy kövessem. Egy plató kocsi felé haladtunk.

"Elől vagy hátul?" kérdezte Odell, mire (azt hiszem) Tyrell felnevetett.
"Jó hátul... - vontam vállat, majd bemásztam hátra."
"Ez esetben Shotgun!"

Odell bemászott mellém, míg a srácok is beültek. Mikor mind beültünk Odell megütögette a kocsi ablakát, majd elindultunk.

"Melyik Drew és melyik Tyrell?"

Odell felnevetett, majd közelebb ült hozzám és az ujjával a volán mögött ülő srácra mutatott.

"A mogorva srác, aki vezet Drew. A komolytalan hülye gyerek pedig Ty."
"Oké megjegyeztem."

Rámosolyogtam Odellra, mire ő egy picit hátrább ült, hogy kimásszon az aurámból.

"Srácok nem tudom ti hogy vagytok vele.... De én éhen halok... Drew állj félre."

Drew lehajtott az útról és beljebb hajtott az erdőbe.
Odell kiugrott a kocsiból, majd elkezdett köveket és botokat gyűjteni.

"Chillis vagy csirkés?" mutatta fel nekem a két dobozt Tyrell.
"Chillis."

Ty felém dobta a dobozt, mire én elkaptam azt.
Drew és Odell csináltak egy kis rakás fát, amit körbe raktak kövekkel. Ty előtúrt egy nagy gyújtót és egy bogrács állvány a kocsi hátuljából.

"Hé Drew hova raktad a lábast?
"Ott van hátul.
"Ha itt lenne akkor már megtaláltam volna..." Ty megforgatta a szemét, majd folytatta a keresést. Minden pokróc alá benézett és arrébb hajította őket.
"De mondom, hogy ott van. Tegnap este raktam oda."

Ty egyszer csak megtalálta a lábast, majd beszívta az alsó ajkát.

"Nem lehet igaza." súgta nekem, majd a kocsi elejéhez, ment.

Kinyitotta az anyósülés oldalán lévő ajtót, majd letette oda a lábast.

"Mondom, hogy nem volt hátul. Itt van az anyósülésnél."
"Az kizárt." ráncoltaa szemöldökét Drew.

Vigyorogva elfordultam a srácoktól, hogy nehogy véletlenül is lebuktassam Ty-t.

"Megint átrakta máshova?" kérdezte halkan Odell. Bólintottam, mire elmosolyodott. "Mindig ezt csinálja. Nem szereti ha másnak van igaza..."
"Mondom Drew... Csaknem növesztett lábakat és szaladt előre. Érted. Mert lábas."

Drew lesütött szemmel megrázta a fejét szörnyülködve a viccen, majd a kezébe vett egy dobozos levest.
Ty egy öntelt mosoly kíséretében megfogott 3 üveg vizet, majd beleöntötte a lábasba és a tűz fölé rakta.

Én a platóra felülve vártam, hogy felforrjon a víz. Drew a tűz mellé ült a földre Odell-lel, míg Ty mellém.

"Mond csak Törpi. Egy táborból jöttél?"
"Nem." ráztam meg a fejem. "Egy farmról. Egy család fogadott be...
"Miért jöttél el? Nem volt jó velük?"

Egy keserű mosoly kíséretében megráztam a fejem.

"Jobb helyet nem is találhattam volna."

Nagy levegőt vettem majd remegő hangon, lehajtott fejjel mesélni kezdtem.

"A néhaiak támadtak meg minket. Túl sokan voltak. Az anyukát ölték meg először. A kislányukat menteni próbáltam, míg az apuka lőtte őket. Beültettem a lányt a kocsiba és épp indulni akartam, mikor az egyik kihúzta őt az ablakon. Kiszálltam, hogy megmentsem, de késő volt. Belepték őt... Szörnyű volt..."
"És hogy kerültél hozzájuk?" kérdezte Odell.
"Belehajtottam a kocsimmal egy folyóba. Elém került egy őz a semmiből. Egy hídon. A sodrás elvitt, majd valahogy a partra kerültem ahol a kislány játszott. Ő felvitt a szüleihez ők pedig befogadtak."
"Kedves volt tőlük." bólintott Odell.
"Az..."
"Keblemre Törpi!" Ty szoros ölelésébe vont, ezzel kiszorítva belőlem a szuszt. "Kiöleljük belőled a szomorúságot."

Odell felnevetett, majd rászólt Ty-ra, hogy engedjen el még mielőtt megöl.
Drew felöntötte a leveseket a vízzel, majd kiosztotta nekünk.

"Jobb lesz ha amúgy csak reggel megyünk tovább..." vetette fel Drew. "Aludjunk, holnap pedig elmegyünk keresünk még vizet."