вe aware.

1/ l a в d a g ö d ö r

Céltalanul bolyongtam 1 napi készletemmel a hátamon.
Arcomat korom és kosz fedte. Kimondhatatlanul viszketett, de ez nem gátolt meg abban, hogy folytassam az utamat.

Az út mellett néhány néhai kószált, de nem törődtek velem. Ahogy én sem velük.

Az ég gyönyörű narancssárga színekbe borult, jelezve nekem hogy lassan lemegy.
Nem ártana találnom egy helyet éjszakára. Veszélyes és hülyeség éjszaka sétálgatni.

A hosszú és látszólag véget nem érő út végén egy kisváros üdvözlő táblája bukkant fel.

A sors tán mégsem akkora ribanc, mint én azt hittem.

Feljebb dobtam a táskám a hátamon, majd a fejem folyamatosan forgatva igyekeztem kifogni valamit. Valamit, ami hasznos lehet számomra. Egy boltot, ami még nem volt teljesen kifosztva. Egy lakást éjszakára. Egy autót, aminek mind a 4 kereke megvolt. Bármit.

Az egyik nyitott ajtón át egy néhai tántorgott ki.

Lucy's Party állt a hely tábláján nagy egykor gondolom neon betűkkel. Megvártam, míg a néhai elvonszolja magát a bejárattól és lefordul egy kisutcán. Közelebb léptem a hely bejáratához, majd a derekamra kötött farmer dzsekim egyik zsebéből kihúztam az aprócska csengőmet. Megráztam, majd füleltem. Vártam, hogy egy néhai embertelen morgása, vagy egyenletlen lépteinek a hangja feltűnjön, de ez nem történt meg.
Visszasüllyesztettem a csengőt a zsebembe, majd beléptem. Magam mögött bereteszeltem az ajtót. Táskámat ledobtam a földre s körbenéztem.

Lucy tudta a dolgát.

A helynek fergeteges hangulata volt. Fehérre festett kerék asztalok és fehérre festett hordó ülőkék szolgálták a felnőtt részt. Balra a konyha, jobbra a gyerek részleg. Színes mászókák melyek egy hatalmas labdagödörbe vezettek.
Világ életemben imádtam a labdagödröket.

Megragadtam a táskámat, majd a konyha felé vettem az irányt.
Belöktem a vasajtót és beléptem. A falon egy-két helyen égésnyomok és vérfoltok voltak. Csupán néhány szekrény ajtaja volt nyitva, azok közül is néhány le volt félig szakadva.
Kinyitogattam a többi ajtót is és lábujjhegyre állva benéztem, hátha rejtenek számomra valami jót. Meglepően sok szekrényben voltak ép állapotban lévő konzervek. Persze, voltak olyanok is amelyek penészes kenyeret, kukacos gyümölcsöket és egyéb gyomorforgató dolgot rejtettek.
Kiválogattam az olyan konzerveket, amelyekről úgy gondoltam, hogy el tudok élni rajtuk a következő fosztogatásomig.
Néhány konzervnyi csilis bab, gyümölcs, borsó, kukorica, bab és virsli a táskámban landolt, ahogy néhány zacskó mogyoró, dió, pisztácia és egyéb magvak is. Találtam még 2 zacskó popcornt, amit még nem tudom hogyan vagy mikor, de ki fogok pattogtatni.

Kezembe vettem egy ananász konzervet, leakasztottam a mosogató felől egy konzervnyitót, majd felnyitottam a vacsorámat.

A helyet körbejárva eszegettem az ananászom.
A falak tele voltak szülinapos képekkel. Ötletes egy szülinapozós helyet nyitni. Szülinapok mindig is voltak, a szülők pedig inkább bérelnek egy helyet minthogy ők takarítsanak.

Az egyik fényképen megakadt a tekintetem. A kislány egy fülig érő mosollyal nézte a tortáját, szülei pedig a kislányt.
Letettem a konzervemet a mellettem lévő asztalra, majd leszedtem a képet.
Leültem az egyik székre és csak meredtem a képre.

Melody volt az. Ő és az a családja. Az apukája Tom és a csodás anyukája Liz.

Melody talált rám a folyópartján.

Kivergődtem a folyópartjára, majd az oldalamra fordultam és megpróbáltam a lehető legtöbb vizet kiköhögni, amit a sodródás során lenyeltem. Mikor végeztem kimerülten a hátamra feküdtem. Lehunytam a szemem, hogy pihenhessek pár percet, mikor éreztem valamit felém magasodni.

"Jól vagy?"

Kinyitottam a szemeim és egy hatalmas tengerkék aggódó szempárral találkoztam.

"Persze. Csak-csak kicsit félre nyeltem."
"Melody vagyok."
"Raven."
"Raven nem vagy éhes? Anyu valószínűleg már kész van az ebéddel. Van kedved átjönni ebédre?"

A kislány meg sem várta, hogy válaszoljak megfogta a csuklóm, felsegített, majd kézen fogva egy hatalmas ház felé kezdett vezetni.

" Melody! Melody!"

Egy aggódó mégis kellemesen csilingelő hang telítette be a környéket.

"Ez az anyukám! Gyere!"

A kislány szaladni kezdett egyenesen az anyukája karjaiba.

"Nézd anya találtam egy új barátot!"

Melody elengedte az anyukáját, majd felém mutatott. Én idegesen a karomat dörzsölgetve bámultam a szétázott cipőm orrát.

"Édesem." sóhajtott fel az anyja. "Mi történt veled?"

A fényképre néhány könnycsepp esett, majd leperegtek róla. Szipogva megtöröltem az arcom, összehajtogattam a képet és a hátsó zsebembe raktam. Visszavettem a kezembe az ananászkonzervet és tovább ettem.

A hely egyre sötétebbé és sötétebbé vált, ahogy ment le a nap így legjobbnak láttam, ha inkább én is nyugovóra térek.
Egy kisebb kést rejtettem el a bakancsomba, kezeim közé pedig egy puskát öleltem. Bemásztam a labdagödörbe, majd hagytam belesüllyedni magam.

Ahogy lehunytam a szemem bevillantak a korábban történtek rémképei.

Nem érdekelt, hány néhai hallja meg, vagy hány élő, hangos zokogásba kezdtem. Minden gyászom, sokkom és szomorúságom beleadtam a sírásba.