вe aware.

p r o l ó g υ ѕ

A nap az ég közepén delelve sütötte a környezetet. A növények az ég felé nyújtózkodva élvezték a forró sugarakat. A tegnapi eső után most még inkább.

Lehajtottam a napellenzőmet, mert a nap fénye elvakított.
Felfordultam a hídra, amivel átszelhettem a folyót és a térképen lévő legközelebbi kisvárosba kerülhessek. Fel kellett töltenem a készleteimet és ez a kisváros tűnt a legalkalmasabbnak.

Hirtelen a semmiből egy őz került elém, mire én ösztönösen elrántottam a kormányt ezzel áttörve a korláton és a folyóba zuhanva. A nyitott ablakokon befolyó víz pillanatok alatt feltöltötte a kocsit, így nem maradt esélyem, minthogy kiúszom az ablakon.
Kihúztam magam, majd megpróbáltam felúszni a felszínre, de egy áramlat lerántott. Beütöttem a fejem valamibe, mire teljes sötétségbe borult minden, csupán annyit éreztem, hogy a sodrás elvisz.

A felsőtestem valahogy kikerült a folyóból a partra, mire kinyitottam a szemem. Kivergődtem a folyópartjára, majd az oldalamra fordultam és megpróbáltam a lehető legtöbb vizet kiköhögni, amit a sodródás során lenyeltem. Mikor végeztem kimerülten a hátamra feküdtem. Lehunytam a szemem, hogy pihenhessek pár percet, mikor éreztem valamit felém magasodni, ezzel beárnyékolva az arcom.

"Jól vagy?"

Kinyitottam a szemeim és egy hatalmas tengerkék aggódó szempárral találkoztam.

"Persze. Csak-csak kicsit félre nyeltem."
"Melody vagyok."
"Raven."
"Raven nem vagy éhes? Anyu valószínűleg már kész van az ebéddel. Van kedved átjönni ebédre?"

A kislány meg sem várta, hogy válaszoljak megfogta a csuklóm, felsegített, majd kézen fogva egy hatalmas ház felé kezdett vezetni.

"Melody! Melody!"

Egy aggódó mégis kellemesen csilingelő hang telítette be a környéket.

"Ez az anyukám! Gyere!"

A kislány szaladni kezdett egyenesen az anyukája karjaiba.

"Nézd anya találtam egy új barátot!"

Melody elengedte az anyukáját, majd felém mutatott. Én idegesen a karomat dörzsölgetve bámultam a szétázott cipőm orrát.

"Édesem." sóhajtott fel az anyja. "Mi történt veled?"

Közelebb lépett hozzám, majd letörölte a homlokomról csöpögő vért.

"A folyóba borult az autóm. Egy őz ugrott elém."
"Gyere kicsim. Rendbe rakjuk a sebed és kapsz ebédet."

Az anyuka beinvitált a házba, majd utasította a férjét, hogy terítsen meg amíg engem ellát. Bevitt a fürdőbe, majd felültetett a kád szélére.

"Mellesleg Liz vagyok a férjem pedig Tom. Melody gondolom bemutatkozott..."
"Igen. Imádni való kislány."
"Az."

Liz büszkén elmosolyodott, majd egy vattapamacsra egy kis alkoholt öntött.

"Ez csípni fog."

Liz igyekezett csak a sebem környékére alkoholt tenni magára a sebre nem, de ígyis belekerült egy pici. Aztán a elsősegély dobozunkból előtúrt egy hatalmas sebtapaszt, amit a fejemre ragasztott.

"Viccesen nézel ki, de legalább nem fertőződik el."

Liz elpakolt, majd kimentünk az étkezőbe és leültünk az asztalhoz.
Liz valamilyen mennyei zöldséges levest készített, majd párolt zöldséges rizses csirkét. Igyekeztem minden egyes falatot kikaparni a tányéromból, amit Liz és Tom összemosolyogva néztek.

"Nehéz lehet egy olyan fiatal lánynak egyedül kint, nemigaz?" kérdezte Tom.
"Az... De hozzá lehet szokni..."
"Mi lenne ha itt maradnál, hogy ne legyen nehéz?" kérdezte Melody.
"Nem lehet. Nem akarok zavarni..."
"Nem zavarnál." tiltakozot Liz. "Mit gondolsz? Maradsz?"