He calls me boss|Jikook| BEFEJEZETT

11.

Amikor reggel felébredtem és kinyitottam a szemem, a vérnyomásom az egekbe repült amikor Jungkookot találtam az ágyamon ülni velem szemben. Amikor meglátta hogy felébredtem, mosoly kúszott az arcára. 

-Jó reggelt. Van egy meglepetésem. -Ült hozzám közelebb. 

-Igen? 

-Örülni fogsz neki. Azt hiszem. -Döntötte oldalra a fejét, hogy a szemembe tudjon nézni, amit időközben elkaptam róla. Sejtésem sem volt milyen őrültséggel állt megint elő. 

-Akkor gyerünk, mond el mi az. -Sóhajtottam. 

-Az úgy nem meglepetés. Öltözz fel, szedd rendbe magad. Az épület előtt várlak. -Hangosan felnevettem, majd hitetlenkedve megráztam a fejem. 

-Odakint? az épületen kívül? hülye tréfa...-Ráztam a fejem tovább. 

-Nem hiszel nekem? akkor járj utána. Én most megyek. Siess. -Küldött felém egy mosolyt, majd kiment a szobából. Kifejezéstelen arccal néztem utána. Nem tudtam elhinni, hogy komolyan gondolja. Végül is felültem az ágyról, majd elővettem a bőröndömet, és kivettem belőle egy utcai ruházatot. Azzal mindent ott hagyva siettem az épület fő kijáratához, hogy meggyőződhessek róla, igazat mondott-e. Amikor kitettem a lábam az ajtón, megtorpantam. Kint álltam a friss levegőn, Jungkook pedig egy autó mellett állt. 

-Nem akarsz idejönni? -Húzta fel kérdőn a szemöldökét, miközben kinyitotta az autó ajtaját. Vonakodva elindultam, majd mielőtt beszállhattam volna, elkapta a csuklómat. Már megint mi baja? -Ha szökni próbálsz, ha bármivel próbálkozol, ha botrányt csapsz...Ma megteheted. -Erre nem számítottam. Elkerekedtek a szemeim, még csak nem is pislogtam. 

-Azt akarod mondani hogy elengedsz? -Suttogtam alig hallhatóan, mire kaptam egy bólintást. Ez biztosan csak egy próba. Biztosan kíváncsi mi erre a válaszom. Így hát beszálltam az autóba, majd várni kezdtem rá. Be ült a kormány mögé, majd elindultunk. Drága Tae...Megint egyedül vagy azon a helyen...

Amikor mi próbáltunk szökni, több órákba telt mire kiértünk a városba. De most körül belül egy fél óra volt az út. Ilyen gyorsan repül az idő, ha az ember nem fél? vagy csak egyáltalán nincs időérzékem ilyen helyzetekben. 

Lassan meg is álltunk, és kiszálltunk egy étteremnél. Sok ember volt bent. Ismeretlen arcok. Valahogy tartózkodtam attól hogy bemenjek. Túl sokan voltak. A folytonos négy fal elvette az eszemet. 

-Minden rendben? induljunk. -Fogott rá Jungkook gyengéden a vállamra, mire megrezzentem. Lassan elindultunk. Helyet foglaltunk odabent, majd vártuk mikor ér ránk a sor, hogy megérkezzen a pincér. 

-Hálás vagyok. -Nyögtem ki halkan. 

-Ha az elejétől fogva normálisan viselkedtél volna, nem ez lenne az első alkalom hogy ilyen helyen jársz velem. -Kuncogott fel, engem pedig elkapott a düh. Ha normálisan viselkedtem volna?! magamban tartottam a haragot, és az asztalt kezdtem fürkészni, nem akartam rá nézni, tudom hogy jól esik neki ha felhergel...

-MR.Jeon húsevő rohadt Jungkook! -Hallottam meg egy ismeretlen férfi hangot, mire felkaptam a fejem. Az asztalunknál állt, és az előttem ölőt, bámulta idegességtől ködös szemekkel. Jungkookra néztem, akinek az arca még csak meg sem rebbent. Lassan komótosan felé emelte a fejét. 

-Ki vagy? -Morgott rá, mire az illető ökölbe szorította a kezét. 

-Egy évig dolgoztam a hoteledben, annyit nem érdemlek ezek után hogy emlékezz rám? 

-Miért kéne emlékeznem? sok ember dolgozik nálam. -Húzta felé oldalas mosolyra a száját, mire az illető felhorkantott. 

-Azt hiszem, ez nem az a hely ahol ezt meg tudjuk beszélni. Inkább menjünk ki. Nem akarok botrányt csinálni. -Mondta, de Jungkook nem mozdult. -Indulj már meg! -Szólt rá, mire nevetni kezdett. 

-Mi ez a hangnem? -Szűkítette össze a szemét. Nagyot sóhajtottam. Nagyon jól ismerem ezt a nézést ahhoz, hogy tudjam mi fog ezek után történni. Kezdtem nagyon kellemetlenül érezni magamat, ezért úgy összehúztam magam, mintha így nem láthatna senki. 

-Azt mondtam mozdulj te kutya! -Hajolt oda hozzá, majd valamit előhúzott a farmer nadrágja hátuljából, és Jungkook oldalához vezette. Nem láttam pontosan mi az, az asztal miatt. Azt hittem nem fogja ilyen könnyen megadni magát, hiszen jól ismerem. De ehelyett felállt, és az ajtó felé kezdett igyekezni a férfival az oldalán. Utánuk eredtem. Pár percig előttem sétáltak, mire megálltak egy régi fákkal borított parkban. A férfi fújtatva nézett rá, majd rá szegezte a fegyverét. Miért van az nála? 

-Megbeszélhetjük máshogy is. -Nézett Jungkook az előtte állóra, mire az mosolyra húzta a száját. 

-Nem félsz? le foglak lőni. -Hadonászott a fegyverével. Tanácstalanul álltam egy helyben, és kattogott az agyam. Ha most lelépek, eltudok szökni Taehyungal nyomtalanul, és hazamehetünk. De nem tudok megmozdulni...Csak a pisztolyra, és Jungkookra tudok koncentrálni. 

-Hé! -Csúszott ki a számon, mire  fickó rám kapta a tekintetét. 

-Te ki vagy? Jungkookal vagy?

-Nem...Én is ott dolgozom. -Mondtam halkan. 

-Akkor mire vársz? fuss el! ha itt maradsz nem lesz életed. Látom hogy fiatal vagy. Nem kell látnod azt, ahogy lepuffantom. -Azzal újra hátat fordított nekem, és Jungkookra szentelte a figyelmét. Mit tegyek? 

-Menj el Jimin. -Hallottam meg a hangját, mire kétszeresére nőttek a szemeim. Azt hittem ezt soha nem fogom hallani tőle. -Hallod? 

Továbbra is csak őt figyeltem. Itt a lehetőség, de a lábam nem mozdul. Verejtékek kezdet potyogni a homlokomról, ahogyan erősen gondolkodtam. Hosszú percek teltek el így, a kettőjük helyzete pedig kezdett túlságosan is komoly lenni. Az utolsó másod percben kaptam el a férfi kaját, és emeltem fel. Így a golyó nem Jungkook felé kezdett száguldani, hanem egyenesen az ég felé. 

-Hogy? nem futottál el? te hülye...-Hajtotta le a fejét Jungkook egy apró mosollyal a száján. 

-Te őrült! Hogy merted? csak két töltényem van! -Kiáltott rám, én pedig gyorsan kivettem a kezéből a fegyvert. Hátrálni kezdtem, ő pedig felém kezdett sietni. -Add vissza, az az enyém! -Tartotta felém a tenyerét. -Gyorsan! az nem játék. Azt még használnom kell. 

-Jungkook csinálj valamit! -Néztem rá kétségbe esetten. Megrémített ez az alak. Jungkook feleszmélt az álldogálásából, és a férfihez rohant, majd a földre lökte. De az hirtelen előkapott a nadrágja zsebéből egy kést. Ha Jungkook nem hajol el, nagy sebet ejtett volna rajta. Tovább dulakodtak, nekem pedig gondolkodni sem volt időm. 

Meghúztam a ravaszt. 

Túlságosan is féltettem őt. 

Azt a személyt, aki egyáltalán nem féltett engem. 

Sziasztok! maradt még itt valaki, vagy magamnak írtam a részt? :) nos, remélem tetszett, és nem okoztam csalódást. A következő részig is PÁPÁ! :3