He calls me boss|Jikook| BEFEJEZETT

10. (16+)

Nem akarok mellette lenni! de ha szembe szállok vele megint sötétbe borul az agya, és bántani fog. Ezért hűségesnek kell lennem a tervemhez, viszont nem eshetek túlzásba. Viszont az kapóra jön, hogy kedvel engem. 

Az irodájában ültünk, majd szorosan összezártam a szemeimet, hogy ne lássam az arcát amikor kimondom azt a zavarba ejtő szót. 

-Kedvellek! -Kiáltottam fel, majd vártam pár percet, és kinyitottam a szememet. Nagyokat pislogott, majd leszállt az asztaláról és közelebb sétált hozzám. Én az egyik fa asztalon ültem, így mikor elém lépett, fel kellett néznem rá. 

-Akkor mind a ketten ugyanúgy érzünk. -Hangja lágy volt, nem volt belőle kivehető a düh. Levette az ingét, így kidolgozott felső testét csak egy atléta takarta. Összeráncoltam a szemöldököm. 

-Mire készülsz? -Kérdeztem.

-Hát...Gondoltam szeretkezünk. -Rántott vállat. 

-Hogy mi?! -Kiáltottam fel, majd el akartam lökni magamtól hogy leszálljak, és az ajtó felé vegyem az irányt, de elkapta a karomat, és magához rántott. 

-Bocsáss meg, tudod hogy nem értek az emberekhez. Fogalmam sincs hogy kell velük bánni, és mi jár a fejükben. 

-Értem...Semmi gond. -Ráztam meg a fejemet. Úgy tűnik nem értette meg az előző kirohanásomat, ezért mellkasomnál fogva visszatolt az asztalhoz, és felültetett rá. -Azt hiszem nem értetted meg mit mondtam az előbb. 

-De, megértettem. Kedvelsz engem. -Mondta, miközben két csókot hintett a nyakamra. Éreztem hogy az arcom vörös lesz, majd eltoltam magamtól. Ez a terv mégsem jó! képtelen vagyok úgy tenni mintha kedvelném. Egyébként is, semmi sem biztos abban, hogy ezzel a tervel kitudok jutni innen. 

-Kedvellek, de ez gyors! -Nézte rá nagy szemekkel, arra várva hogy majd békén vagy. 

-Biztos nem szeretnéd? -Mosolyodott el, mire bólintottam. -Még akkor sem, ha Taehyungal szabad kijárást kapnátok felügyelet alatt? -Húzta fel egyik szemöldökét, mire felcsillantak a szemeim. Nagyot nyeltem, majd gondolkodni kezdtem. Egy gyilkos karjai közé kéne bújnom, hogy szabad lehessek. Vagy itt maradok. Magam elé meredve estem kétségek közé, de nem tudtam melyik a jó választás számomra. Lehunytam a szemem, majd magamhoz öleltem őt. Értette ezzel mit akarok a tudtára adni, így belement a játékba. 

-Ha igazat mondasz, a tiéd leszek. -Súgtam a fülébe, miközben egy könnycsepp hullott le az arcomról. 

-Sosem szegtem meg a szavamat. -Vált el tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni. Lassan közeledni kezdett az ajkaimhoz, mire lassan reflex szerűen hátrább dőltem tőle, míg végül el nem terültem az asztalon. Fentebb csúszott, hogy lábaim közé férkőzzön, azt hittem ez már mindennek a teteje, de tévedtem. Kétszeresére nyíltak a szemeim, mikor mocskos szavakat kezdett dörmögni a fülembe. Egyik tenyeremmel befogtam a száját. Nevetni kezdett. Nem értettem a testemet, hisz nem ezért fogtam be a száját mert rossz volt tőle hallani, csak mert furcsán reagált rá a testem, ami zavarba hozott, és dühös is lettem tőle. Felemelte a csípőmet két kezével, majd megéreztem merevedő szervét. A két karommal eltakartam a szememet, szinte fohászkodtam, legyen hamar vége. Hirtelen valami puhát, és nedveset éreztem meg a számon. Kinyitottam a szememet. Megcsókolt. Elkapott a hányinger, ahogy arra gondoltam, ő embereket eszik, és most engem csókol. 

-Bátyó! -Hallottam meg egy ismerős hangot, mire elváltam Jungkooktól, majd az ajtó felé néztem. 

-Tae! -Néztem rá szomorúan. Láttam a szemeiben a megvetést, és a borzongást. Azonnal eltoltam magamtól a férfit, majd az öcsém felé kezdtem sietni, de ő időközben már dühösen kiszaladt a szobából. -Állj meg félre érted! -Kiáltottam utána. -Csak értünk tettem! 

-Hogyne! -Válaszolt, miközben még mindig előlem menekült. -Hazudtál, te kedveled ezt a fickót, és nem érdekled mi lesz velünk! 

-Fogalmad sincs mit érzek! -Kiáltottam rá, mire karjánál fogva elkaptam, majd a szemébe néztem. -Mikor hazudtam neked? esküszöm hogy csak jót akarok neked. Ha megtettem volna, szabadok lettünk volna. -Tekintete ellágyult, majd lehajtotta a fejét. 

-De ez így neked rossz! 

-És? ki kell juttatnom innen téged, ez az én felelősségem. -Öleltem magamhoz. 

Aznap este, már nem mentem vissza Jungkookhoz, inkább a szobámban voltam, és gondolkodtam, a szabaduláson. Viszont az agyam megállhatatlanul pörgött Jungkookon. Az oldalamra feküdtem, majd kipirult arccal gondoltam vissza az imént történt dolgokra, ami a főnök és köztem történt. Dühösen ültem fel az ágyon, majd a térdeimre hajtottam a fejemet. Nem tudtam elmenekülni azoktól a gondolatoktól, pedig futottam, rohantam előlük ahogy csak bírtam. Nem akartam beismerni magamnak, hogy az a csók, nem volt rossz. Csak annak akartam feltüntetni, hogy ne legyen bűntudatom...

Sziasztok! sokat késtem, de itt a kövi rész. Remélem tetszett, és nem okoztam csalódást. A következőig is PÁPÁ! :3