A Hold Alfa(Teen Wolf ff.) ✔️

Tizenkettedik fejezet

Egy teljesen fekete helyen voltam, éppen csak az orrom hegyéig láttam el, de lehet hogy azt is csak beképzeltem. Az utolsó emlékem az volt hogy Scott fojtogatni kezdett, és kiütött. Meghaltam?

-Attól még messze vagy. - hallottam meg egy hangot a hátam mögül ami nagyon ismerős volt, anya. Megfordultam és sokkal világosabb lett hirtelen. - Inkább a kettő közt vagy.

-Anya. - mosolyodtam el, oda léptem hozzá és szorosan megöleltem. Ekkor megláttam egy barna hajú férfit anyám mögött, elengedtem őt.

-Celestina? - kérdezte. Valahonnan ismerős volt nekem, de fogalmam sincs honnan. Az anyámra nézett a férfi. - Hogy kerül ide, meghalt?

-Nem, nem halt meg. - forgatta meg a szemét az anyám majd rám nézett. Mi van vele? - Cely bemutatom az apádat. - ő lenne az apám? Végre megismerhetem. Az apám elmosolyodott és szét tárta a karjait én pedig megöleltem. - Oké, elég volt ennyi az ölelkezésből, el kell mondanunk mi van a falkájával, ezért küldtek minket. - húzott el minket egymástól anyám.

-Mi van velük? Olyan mintha irányították volna Scott-ot. - mondtam.

-Egy ahilian. - válaszolta apám, és össze nézett anyámmal. - Annak idején velünk is ez volt, az ahilianok a moonok ellenségei, ezért támad titeket mert van egy Moon a falkában, és...

-Három. - szakítottam félbe. Anyám a szája elé tette a kezeit.

-Parancsolsz? - kérdez vissza apám.

-Hárman vagyunk, Adam, Clair és én. - válaszolom. Az anyámra néztem aki a sírás szélén állt. - Baj van?

-A három csodálatos gyerekem együtt van. - mondta és megölelt.

-Így nagyobb veszélyben is vannak. - nézett az apám anyámra. - Csak egy Moon igaz hold alfa győzheti le az ahilianokat. Adam?

-Béta. - mondtam.

-Clair? - kérdezi.

-Szintén béta, mind a hárman azok vagyunk. - az apám nagy gondolkodásokba kezdett és az anyámra nézett.

-Mi a képességed? - kérdezte rám nézve apám.

-Gyógyítás, halottakkal beszélés, és a jövőbe látás. - soroltam.

-De nem csak egy képességének kéne lenni? - néz át a vállamon anyámra.

-De akkor most mi van? - kérdezem.

-Nem tu... - és fel keltem. Mindenki engem nézett, kivéve Scott, aki nem volt itt.

-Jól vagy? - szólalt meg Stiles. Bólintottam.

-Igen, de... - kezdtem bele, de Malia félbe szakított.

-Kint van. - mondta. Felpattantam és ekkor egy pillanatra megszédültem, de utána egyből jól voltam. Kimentem hozzá, és a földön ült. Leültem mellé és neki dőltem a ház falának.

-Cely, én annyira sajnálom, nem tudom mi volt velem. - mondta, megfogtam a kezét és ránéztem.

-Nem te voltál Scott! - mondtam. Rám nézett, megszorítottam a kezét és rádőltem a vállára. - Tudom hogy mivel állunk szembe.

-Haragszol? - kérdezte. Ránéztem és megráztam a fejemet. - Várj, mit mondtál? Tudod hogy mivel állunk szembe?

-Igen, egy ahi... - mielőtt kimondhattam volna bentről egy sikítást hallottunk. Felpattantunk egyből és beszaladtunk. Adam a földön feküdt. Ránéztem Lydiára, aki Adam felett állt.