Celestina
Ma estére azt terveztük Bettyvel hogy ki megyünk az erdőbe sétálni. Majdnem hét óra volt, de már besötétedett. Éppen Bettyt vártam, fél hetet beszéltünk meg, de valamiért késett.
-Hali! - lépett mellém Betty, ugrottam egyet ő pedig felnevetett. - Bocsesz.
-Ilyet többet ne csinálj! - ráztam meg a fejemet, és megöleltem őt.
•••
Nem értettem hogy miért nem délelőttre beszéltük a sétát, az erdő rohadt ijesztő volt. Olyan volt egész végig mintha követtek volna, és amikor tizedjére hallottam egy fa reccsenést már meg kellett kérdeznem Bettyt hogy ő is hallotta.
-Hallottad? - kérdeztem. Rám nézett, de nem értette miről beszélek.
-Mit? - kérdezte. Szóval megőrültem, és hangokat is hallok, remek.
-Hát az ág recsenést. - mutattam magam mellé. Igazából a hátam mögül halottam csak így könnyebb volt mutatni.
-Nem. - vonta meg a vállát és tovább ment. Követtem őt, és egy fél óra után megláttam két piros valamit ami közeledett felénk, és ekkor előjött az a valami, egy farkas volt aminek világított a szeme. Tuti csak képzelődöm, farkasok nincsenek kaliforniában.
Elkezdett felém futni, és beleharapott a hasamba. Te magasságos...! A rohadt életbe, ez nagyon fájt. A farkas mellém dőlt, és Betty felette állt egy sokkolóval.
-Úristen! Asszem meg öltem egy farkast. - mondta, és letérdelt mellém. Felé nyújtottam a kezemet, és felhúzott.
-Hívd Scott-ot, és menjünk! - rátettem a kezemet a hasamra, és elindultam megfogva Betty kezét. Elindultunk kifelé.
-Ohm oké... - illetődött meg, és utána elkezdte tárcsázni Scott-ot. - Szia Scott Betty va.... Hééé! - ki vettem kezéből a telefont, és a fülemhez tettem.
-Szia Scott Celestina vagyok, megharapott egy farkas, gyertek az erdőhöz, kérlek. - a hangom a sírás határán volt. Egy pillanatra csend volt a vonal másik végén. Láttam egy kidőlt fát, szóval elindulta felé, le kell üljek, mert elfogok ájulni.
-Már is ott vagyunk. - letett, és ekkor oda léptünk a fához majd leültünk rá. A hasamon lévő kezemre néztem ami nagyon véres volt. Basszus. Nagyon fájt a hasam, és alig kaptam levegőt. Egyre jobban is véreztem, ami rohadtul nem volt jó jel. Betty megfogta a kezemet.
-Celestina! - kiabálta valaki, de nem tudtam beazonosítani a hangot, csak annyit éreztem hogy valaki felkap és hogy Betty aki fogta a kezem már nem fogja. Már nem éreztem semmit elsötétült minden, talán meghaltam?
Scott
Stiles kinyitotta a kocsi ajtót, én pedig beültem hátra Celestina-val. A rohad büdös életbe, Peter nem haraphatta meg, ő már nem alfa. Stiles beült a kocsiba, és szélsebesen kezdett el vezetni, szerintem ha nem az apja lenne a sheriff biztos hogy lecsukták volna ezért. Celestinának alig volt már pulzusa, próbált nyugodt maradni, de nehéz volt úgy hogy a kezeim közt egy haldokló lány volt. Nem hallhat meg.
Stiles megállt a klinika előtt, mi pedig kiszálltunk, és elindultunk be, Deaton már az ajtóban várt minket. Mielőtt oda értünk volna felhívtam Deaton-t aki fel is készült arra hogy jövünk.
-Mi történt? - kérdezte Deaton. Eközben felraktam azt asztalra Celestinat aki nagyon úgy nézett ki mint aki halott lett volna. Bettyék most érkeztek meg Lydia kocsijával.
YOU ARE READING
A Hold Alfa(Teen Wolf ff.) ✔️
Fanfiction(A TÖRTÉNET ELTÉR AZ EREDETITŐL) Celestina Moore, az a diák akit senki se vesz észre az iskolába, de ez a tanév más lesz... Lesznek barátai, sőt inkább egy falkája... Igen, jól olvastad egy falkája, mert Beacon Hills nem csak egy átlagos kisváros, e...