Forgotten Love [Yoonseok/Sope]✔

seventeen

A nap első sugarai épphogy csak kezdtek áttörni az eddig oly sötét éjszakai égen, mikor én már a szokásos parkban a szokásos padon ültem és vártam.

De hogy kerek egész legyen a történet, talán ott kéne kezdenem, hogy tegnap késő este egyik jó barátomnak hála, megvilágosodtam.

Megértettem, hogy az embereket nem a külső vonások és különbségek alapján kell nézni elsősorban, hanem a személyiségük és önmaguk alapján.

Most pedig, hogy erre rájöttem, egyszerűen már nem képes zavarni az a tény, hogy én, Jung Hoseok, beleszerettem egy fiúba.

Vissza gondolva elég idiótán érzem magam, amiért egy Seokjinre volt szükségem ahhoz, hogy mind ezt elfogadjam. Ezek mellett viszont nagyon hálás vagyok neki, mert nélküle ezer százalék, hogy most nem ülnék itt hajnalok hajnalán.

És, hogy mi jó abban, hogy egy parkban ülök napfelkeltekor tök egyedül?

Elmondom.

Miután beszéltem Jin hyunggal és megvilágosodtam, túlságosan felpörögtem és azonnal találkozni akartam életem értelmével. Csupán annyi volt ezzel a baj, hogy már késő este volt, olyankor pedig nem illik zavarni.

Szóval haza mentem és megpróbáltam aludni, de sehogy sem sikerült, mert mindvégig csak arra tudtam gondolni, hogy másnap mindent bevallok majd neki.

Egészen hajnali háromig forgolódtam így az ágyamban mikor nagyon meguntam ezt az egészet, ezért arra jutottam, hogy küldök neki egy SMS-t, hátha a tudattól, hogy már megtettem egy lépést, kicsit megnyugszom és utána sikerül elaludnom.

Először is köszöntem neki írásban, majd írtam volna a következő üzenetet amiben leírom, hogy majd sürgősen találkoznunk kell, azonban ő akkor, abban a pillanatban válaszolt nekem. Így hát elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy ő sem tudott aludni és mivel úgy is mindketten ébren voltunk, megbeszéltünk egy találkozót.

Szóval, ezért ülök hajnalok hajnalán a parkban, egyedül.

Mert várom Min Yoongit.

Yoongi pov

Talán a sors is úgy akarta, hogy ma ne sikerüljön elaludnom Tae horkolásától és a még mindig fejemben kavargó gondolatoktól, ugyanis ébrenlétemnek hála, most újra láthatom őt.

Igaz alig pár napja találkoztunk utoljára, de mivel az nem sült el túl jól, és azóta nem tudom hogyan áll a kapcsolatunk, kíváncsi vagyok most mit akarhat mondani.

Talán az előbb említettek miatt is van az, hogy most a szokásosnál jobban izgulok, hiszen könnyen lehet, hogy megint rosszul sül el az egész.

Természetesen a remény hal meg utoljára.. Az már más kérdés, hogy azért mert ő a gyilkos..

Szóval lényegre térve, kissé (nagyon) izgulva léptem ki a ház ajtaján hajnalok hajnalán, hogy elinduljak arra a helyre ahol először találkoztam életem szerelmével, Jung Hoseokkal.

Felváltva gyors és lassú tempóban sétáltam célom felé, ugyanis nem tudtam eldönteni, hogy siessek-e vagy sem.

Minél hamarabb oda akartam érni, hogy végre láthassam őt, ugyan akkor féltem a visszautasításától, ezért valahol legbelül egyáltalán nem akartam oda érni találkozóhelyünkre.

Végül akár akartam akár nem, elértem a park kapujához.

Lassan lépdeltem a kavicsos úton elhaladva a már oly ismerős szökőkút mellett, majd mikor megpillantottam a fapadon várakozó egyént, beugrott.

És nem, most nem arról beszélek, hogy abban a pillanatban rájöttem mennyire is szeretem meg, hogy ő az igazi.

Hanem arról, hogy ő az akihez egészen idáig tartottam!

Pontosan ugyan az a helyszín, ugyan az a szituáció..

Eddig nem értettem miért is haladok mindig a felé a sötét alak felé, de most már mindent értek.

Hiszen Hoseok az. Végig ő volt.

És most az egyszer biztos vagyok benne, hogy nem kelek fel, főleg nem azelőtt, hogy beteljesíteném azt, amit álmomban már olyan sokszor próbáltam sikertelenül.

Hoseok pov

Amikor megláttam Yoongit közeledni, a szívem majd ki akart ugrani a helyéről, az agyam pedig olyanokon kezdett pörögni, hogy mégis hogyan kéne köszönnöm neki, vagy hogy mivel kéne kezdenem a beszélgetést, azonban ahogy egyre közelebb ért úgy ürültek ki a gondolatok a fejemből. És hogy miért?

Mert teljesen elbűvölt.

Olyan magabiztosan és céltudatosan sétált felém a reggeli hidegtől kissé kipirosodott arcocskájával, hogy nem maradt épp gondolatom. Csak figyeltem ahogy vészesen közeledik felém, majd mikor hozzám ért két kezecskéjét arcomra helyezte, és mikor feleszméltem már valami olyat csináltunk, amire legbelül már nagyon vágytam.

És ez még nem minden.

Ugyanis amint Yoongi szépen ívelt, puha ajkai enyémekhez tapadtak, bevillant valami.

Abban a pillanatban mindent megértettem, hiszen ő az.

Ő az álmomban szereplő fiú.

Kicsit ijesztő belegondolni, hogy valaki olyanról álmodtam, akit akkor még nem is ismertem, de most már legalább tudom, hogy az az álom a jövőmről szólt.

Min Yoongiról.

*hola!

Igazából amúgy itt lenne a vége a sztorinak, de úgy döntöttem lesz még egy plusz rész, mert nem bírok magammal és mert imádom ezt a történetet, szóval remélem örömmel fogadjátok majd😌💕!