Forgotten Love [Yoonseok/Sope]✔

two

Yoongi pov.

Egy hosszú séta után ismét a már oly ismerős szökőkút. Lassan elhaladok mellette, majd mikor oldalra tekintek megint ott van.

Olyan sötét az a szegény alak, hogy szinte már csak egy árnyék szerencsétlen.

Sosem tudom miért, de mindig elindulok felé, azonban sosem jutok el túl messzire. Nagyjából két lépés, amit megtudok tenni, ugyanis mindig felébredek mielőtt elérhetnék hozzá.

Ez az álom ismétlődik minden este, pontosan azóta a nap óta, mióta körülbelül fél évvel ez előtt eldöntöttem valamit.

Eldöntöttem, hogy akárki akármit mond, én megkeresem az igazit.

Tudjátok, azt aki mellett mindig jó kedved van, de ha éppen nem akkor is veled van és próbál boldoggá tenni.

Azt aki ugyan úgy szeret mint te őt, akivel az egész életed eltudod képzelni, és képes vagy vele leélni is azt.

Sokan azt mondják ilyen nem létezik, vagy ha igen, akkor is nagy szerencse kell, hogy megtaláld.. szóval minden szerencsémet összeszedve kezdtem neki a keresésnek.

Amikor ezt elmeséltem a szüleimnek, ugyanúgy fogadták a dolgot, mint mindig mindent, amit mondok nekik.

Kinevettek.

Sajnos ezt most megtudom érteni. Tegnap lettem tizenhét éves, de ilyeneken gondolkodom.

Az összes ismerősöm gyerekesnek tartott már az előtt is, hogy ezzel előálltam volna. Szóval igen, ez csak olaj volt a tűzre, és még inkább bizonyítja az állításukat.

Engem viszont akkor sem érdekel. Ez vagyok én, és szeretek ilyen lenni.

Oh, egyébként nem azért nevettek ki, mert az igazit keresem, az csak az egyik fele. Hanem azért mert tizenhét vagyok, de még egy kapcsolatom sem volt.

Amiből ugye mindenki egyből arra következtet, hogy még sokat kell csalódnom, mire megtalálhatom a nagy őt.

Persze szerintem ez hülyeség. Nem állok össze olyasvalakivel aki csalódást okozhat nekem.

Nekem csak az igazi kell.

Hogy miért? Kíváncsiságból.

Más kapcsolatok nem igazán érdekelnek, és ki sem akarom őket próbálni, hiszen a nagy ő előtti összes szerelem hamis szerelem. (Fake love lol)

Én pedig csak az igaz szerelmet szeretném megtapasztalni. Arra viszont nagyon kíváncsi vagyok, milyen érzés lehet.

Nem akarom azt hallgatni, ahogyan mások mesélnek róla. Átakarom érezni minél hamarabb és minél tovább.

Lehet elsietem a dolgot, de én úgy érzem készen állok rá. Amúgy sem terveztem túl sok mindent az életembe, hiszen mindig csak sodródtam az árral. Sosem vágytam túl sokra, megelégedtem az álmodozással is.

Persze az igaz szerelmed karjaiban sokkal jobb lehet álmodozni.

Vajon mennyire nehéz lehet őt megtalálni? Bele lehet csak úgy futni az utcán? Vajon ebben az országba él egyáltalán? Fiú vagy lány? Idősebb mint én, vagy fiatalabb? Magasabb, vagy alacsonyabb? Szép, vagy csúnya?

Olyan sok kérdés kavarog a fejemben, hogy lassan teljesen megzavarodok. Mindent tudni akarok róla.

De ha éppen megpróbálnám elfelejteni ezt a dolgot, hogy pihenhessek egyet, hát azt sem tudok rendesen, mert akkor megint jön az az álom..

Kezd nagyon elegem lenni belőle, mert ez is csak újabb kérdésekre ad okot, mint például, hogy miért álmodom fél éve ugyan azt, ki az a sötét alak, miért érzem mindig, hogy közelednem kell felé, és miért nem láthatom soha a folytatást?

Ha ez így megy tovább a végen még teljesen megfogok őrülni a sok megválaszolatlan kérdés miatt..