Forgotten Love [Yoonseok/Sope]✔

fifteen

Helytelen dolog, hogy egy fiúba szerettem bele.

...Ez így elég homofóbnak hangzik, pedig esküszöm, hogy nem vagyok az. Egyszerűen csak más, ha ez velem történik, mert ugyan nem ítélem el.. Sőt, nagyon jó volna, ha minden akadály nélkül szerethetném Yoongit.. De nem megy.

Nem megy, mert ott van belül egy kellemetlen érzés, miszerint ez így rohadtul nincs jól.

..Igazából ez nagyon bosszantó. Jelen pillanatban azt kívánom, bár csak én lennék a legmelegebb férfi ezen a földön, mert akkor talán gond nélkül szerethetném őt.

"Mondd csak, hogy haladsz az álmoddal?" kérdeztem miután sikeresen találtunk egy ülőhelyet.

"Hát.. Mióta ennyit találkozunk nagyon jól. Már akartam mondani, hogy már majdnem elértem ahhoz az alakhoz."

"Ezt nagyon jó hallani! Akkor ezek szerint mindkettőnknek sikerül lassan rájönnie a lényegre." mondtam miközben széles mosolyra húztam számat.

"Ebből arra következtetek, hogy te is jól haladsz." mosolyodott el ő is.

"Helyes következtetés. És hát ennek érdekében arra gondoltam, hogy mostantól jobban kéne koncentrálnunk az álmainkra. Sőt, igazából csak arra kéne koncentrálnunk, hogy megfejtsük őket."

"Oké, de eddig nem ugyan ezt tettük?" kérdezte értetlenül.

"Nem pont.. Hiszen elég csak simán találkoznunk ahhoz, hogy előrébb jussunk. Nem kell feltétlenül átjönnöd hozzám, meg az se szükséges, hogy haza kísérjelek. Szóval, nem kell..." egy pillanatra megálltam, ugyanis kibaszott nehezemre esett kiejteni a következő szavakat, így erőt kellett hozzá gyűjtenem "..nem kell ehhez barátoknak lennünk, elég csak néha összefutnunk."

"Oh.. értem." válaszolta egy kis idő után, lehajtott fejjel.

Tudom. Egy idióta vagyok. Velem együtt volt mindössze két barátja.. én pedig most arra kérem, hogy legyen szegénynek újra csak egy.

De nincs mit tenni, minél kevesebb időt töltök vele, annál könnyebben szüntethetem meg azt a csodás érzést, amit igazából rohadtul nem akarok..

Őszintén, mégis mi a francot kéne tegyek!? Az egyik felem azt akarja, hogy vessek véget ennek az egésznek, de közben a másik meg csak Yoongira tud gondolni.

Ez egyáltalán nem egyszerű..

"..N-ne haragudj Hoseok.. nekem most haza kell mennem. Elfelejtettem, hogy izé.. hogy Taehyung! Taehyunggal kell találkoznom mert.. mert csak." mondta szipogva, még mindig lehajtott fővel, én pedig nem bírtam tovább.

Magamhoz húztam és szorosan átöleltem apró testét.

Komolyan nem hiszem el, hogy voltam képes megbántani őt. Hiszen olyan fontos számomra. De akárhogy is nézzük, muszáj volt.

Muszáj volt, mert nem tudom, hogy ő többnek tart-e, mint egy barátot, de elég valószínű, hogy nem. Szóval mondjátok meg.. Mit kellene tennem? Csöndben szeressem őt tovább és a mellett még az a helytelen érzés is mardosson belülről, miközben neki csak egy barát vagyok?

Nem. Inkább elfojtom ezt az egészet csírájában, mielőtt bármelyikőnk komolyabban megsérülhetne a hülye érzéseim miatt.

Viszont az, hogy e miatt meg kellett bántanom..

Kedvem lenne megverni ezért saját magam.

"Hé, kérlek ne sírj." szorítottam magamhoz még jobban.

"De nem tudom abba hagyni! Csak arra tudok gondolni, hogy a terhedre voltam és, hogy állandóan megbántottalak és idegesítettelek, ezért nem akarsz többé velem lenni. Annyira sajnálom, hogy ilyen voltam!" bőgte felsőmbe a szavakat.

"Jó ég Yoongi, dehogy is!" mondtam, majd elhajoltam annyira, hogy láthassam arcát "Kérlek nézz a szemembe és hallgass végig." megvártam míg így tett, majd folytattam "Soha nem voltál a terhemre és nem is leszel, oké? Igaz néha mondasz olyan dolgokat, amik nem esnek jól, de tudom, hogy nem szándékosan teszed és, hogy próbálkozol, éppen ezért soha nem bántasz meg olyan nagyon. És te nem idegesítő vagy, hanem rohadt aranyos!"

"Akkor miért nem akarsz a barátom lenni?"

"..Ez bonyolult."

"Okosabb vagyok nálad. Megfogom érteni."

"Mintha ezt már egyszer lejátszottuk volna.."

"Hoseok."

"..Ne haragudj Yoongi, de most nagyon össze vagyok zavarodva, szóval mi lenne, ha később beszélnénk ezt meg? Még nekem is rá kell jönnöm mit akarok."

"Oké. Akkor, majd szólj, ha összeszedted magad." nézett szemeimbe reményteljesen.

"Mindenképp." húztam ajkaimat egy bíztató mosolyra.

*hola!😎
Mostanában talán kicsit ritkábban hoztam a részeket, de most majd igyekszem megint sűrűbben a kövi részt pedig még a héten hozom.. egyébkéént... már csak pár rész és vége.. ·-·
Kellemes napszakot mindenkinek!😌💕*