Forgotten Love [Yoonseok/Sope]✔

four

Hoseok pov.

Van egy titkos helyem ahová akkor megyek, amikor már végleg elegem van az álmomból.

Valamiért ott mindig megnyugszom és olykor, ha sikerül elaludnom sosem álmodok semmit. Nekem pedig már ez is bőven elég.

Szóval a mai napon munka után nem a bárba mentem mint általában, hanem kiszakadva napi rutinomból a csendes kis parkba tartottam.

Szeretem azt a helyet, ugyanis elég kevesen járnak oda, amit nem is igazán értek, mert nagyon szép ott minden.

Mikor beértem a parkba rögtön a szökőkút irányába indultam, mert attól pár méterre van egy pad.

Zöldre van festve és fából készült, a többivel ellentétben. Talán azért választottam azt amikor először itt voltam, mert annyira különbözik a többitől.

Aztán később rájöttem valamire. Ez az egész hely pontosan olyan, mint az álmomban.

Milyen ironikus.. Pont az álmom nem hagy nyugodni, de csak egy olyan helyen menekülhetek el előle, ami tökéletesen ugyanolyan.

Mikor oda értem törzshelyemhez kissé meglepődtem.

Mióta ide járok egyetlen egyszer sem láttam, hogy valaki más ülne a padomon.

Közelebb érve láttam, hogy az illető egy tőlem valószínűleg pár évvel fiatalabb fiú.

Mivel úgy tűnt alszik először arra gondoltam, hogy csak úgy leülök mellé, de rájöttem mégis csak jobb ha megkérdezem.

"Szia!" szóltam végül az ismeretlen fiúhoz.

Köszönésem hallatán kicsit összerezzent, majd kinyitotta szemeit.

"..Szia!" mondta egy pár másodperces szünet után.

"Leülhetek?" kérdeztem mosolyogva, mire egy apró bólintást kaptam válaszul.

Amint leültem a kis zöld padra nyugalom fogott el. Már igazán szükségem volt erre.

Jó pár percig csak bámultam ki a fejemből és élveztem, hogy kívül belül megnyugodhatok egészen addig, míg a mellettem ülő fiú meg nem szólalt.

"Szép időnk van" mondta kissé elpirulva, mire nekem muszáj volt elnevetnem magam.

"Most beszélgetni próbálsz?" kérdeztem még mindig nevetve.

"Próbálkozom.." válaszolt lehajtott fejjel.

Az egész szituációról csak egyetlen egy szó jutott eszembe.

"Aranyos"

Miután kimondtam ezt az egy szót láttam, hogy értetlenül összehúzza szemöldökeit és gondolkodóba esik.

Erről megint csak az jutott eszembe, hogy mennyire édes, de most egyáltalán nem a kialakult helyzetre értettem.. hanem magára a fiúra.

"Basszus.." állt fel mellőlem hirtelen "Ne haragudj, mennem kel, de egy felejthetetlen élmény volt veled egy padon osztozni!"

"Én is felettébb élveztem a dolgot!" mosolyogtam rá szórakozottan, mire csak bólintott egyet, majd elsietett.

Fura srác.. de aranyos.

Mondhatjuk úgy is, hogy feldobta a napomat. Bár amilyen sivár az életem.. Inkább feldobta az egész hetemet..

Még láttam ahogy kisétál a parkból, majd határozottan elindul az egyik irányba és gyönyörű vöröses, gesztenyés hajtincsei végleg eltűnnek szemeim elől.