BTS Barátságok: Namjoon és Crystal III.évad

BTS barátságok:Namjoon és Crystal III.évad-24.szám

Kedves olvasók és ARMY-k! :D Nemsokára jön a III.évad zárórésze, mivel ha észrevehettétek mindig csak 25 részt kaptok tőlem, mert a sorozat mindig egy fiú és Cry barátságára épül. Ami azt jelenti, hogy mindig valaki más lesz idézőjelben a főszereplő, aki elmondja a Nektek a történetet, vagy akinek a kapcsolatában változás történik a főkarakterrel. Az elsőben Namjoon volt, a másodikban Yoongi, és most pedig Jimin. Azt látom, hogy sokan olvastok, és irtóra örülök Neki, de szeretném ha a hangotokat is hallatnátok :DD Ahogy most Namjoon mondta az UNICEF találkozón az ENSZ-ben a világ fiataljainak és azon kívül mindenkinek :) Szóval kommeteljetek nyugodtan, mondjátok el, mit gondoltok mit nem gondoltok, mi érthető, mi nem, mert egy író ezekből tud táplálkozni és mivel lesz 4. évad is, ha kitalálhattátok, hiszen 7 srácunk van, írjátok meg, hogy ki legyen ezúttal, aki az eseményeket tovább viszi:) És most jöjjön a sztori :D

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Jimin és Crystal 24. szám

*Corp:Értem. Tartsd rajta a szemed, mert ha egy ilyen még egyszer előfordul, magadat fogod benyugtatózni, de egy életre!!

Doki:Értettem, uram!

Egyszerűen lerakom Őt, és levágom a telefont az asztalra. A képernyője betörik, és villogni kezd a kijelzője is, de aztán helyreáll.

Corp:Nagyon megbánod, amit most tettél, Cry! NAGYON megbánod!*

---------------------------

*Namjoon:Oké, Ray meg van a jelszó, de hol lehet Cry gépe, hogy bejussunk vele ezzel?

A BTS mint mindig most is egyre gondol:

BTS: A hátizsák!!!*

-----------------------------------------------------------------------------

Cry:Kellemesen csípi az esti levegő az arcomat. Nem tudom, hogyan szabadultam ki, de úgy döntök, ha már így alakult sétálok egyet. Mikor felkelek, megint abban a szobában találom magam. Ahol minden fehér, és ott a tükör, amiben mint ha a másik énemet látnám. Ezúttal is fáj mindenem, szinte vonszolom magam a tükörig, mert meg kell bizonyosodnom valamiről. Mikor odaérek megint egy lányt látok fekete hajjal, fekete-lila ruhában, a zöld szemei a sötét haja miatt úgy világítanak, akár a smaragd. Közelebb megyek a tükörhöz és megpróbálom megérinteni, de valaki elkapja a kezem, mielőtt hozzáérnék. Mikor odafordulok Yoongit pillantom meg.

Yoongi:Mondtam Neked, hogy ne csináld ezt! Mondtam, hogy ne kockáztasd miattunk az életedet, de nem hallgattál rám. -mondja és elmosolyodik, majd magához ölel. Jólesik az ölelése, de mikor elenged már nem Ő áll előttem.

Jimin zavartan tűri fel a pulóvere ujját és az ágyon lévő helyre mutat maga mellett.

Jimin:Pihenned kell!:) Napok óta nem aludtál semmit..

Szívesen visszavágnék neki, ahogy szoktam, de mikor meg akarok szólalni, rájövök, hogy nem megy. Egy hang se jön ki a torkomon. Minél jobban erőlködöm, annál kevésbé kapok levegőt. Fulladozni kezdek, ahogy legutóbb is, és kibotorkálok az erkélyre, majd megkapaszkodom a korlátban. A fiúk sehol sincsenek. Az ég fekete, nincs napsütés, és a szél egyre erősebben fúj. A hátam mögé pillantok, de se Yoongit se Jimint nem látom ott.A kezemre téved a tekintetem, és látom hogy a körmeim egyszer csak elfeketednek, majd egyszerűen lemállanak a kezemről, mint ha csak porból volnának. Iszonyúan fáj, és üvölteni kezdek, mikor megjelenik a tükörben valaki. Az apám ez, de füstfelhő veszi körül és áll mellette egy fiatal férfi fehér köpenyben és injekciós tűvel a kezében. Mindketten rám mosolyognak, majd meglátom a BTS tagjait közvetlen mögöttük, ahogy állnak kifejezéstelen arccal, majd egyesével kisétálnak a tükör felületén és egyenesen felém tartanak. A szemük üveges, ijesztő az arcuk, mint ha zombikká változtak volna. A Doki egymás után a karjukba vágja a fecskendőt, és egyenként esnek össze előttem, akár csak a rongybabák. Könnyek gyűlnek a szemembe és térdre rogyok őket nézve. A térdeimet magam alá húzom, és próbálok olyan kicsi lenni, amennyire lehetséges.