BTS Barátságok: Namjoon és Crystal III.évad

BTS barátságok:Namjoon és Crystal III.évad-13.szám

Jimin és Crystal 13.szám

"-Hagyd csak, Mina!:) Menj szépen a helyedre!:)

A zombi engedelmesen visszaáll a többi közé. Miért van ilyen fura érzésem.

Ekkor utálatom tárgya lehajol hozzám, és elsimítja a véres arcomból a hajtincsemet.

-Na, de Sziszi, szabad ilyet csinálni az apukáddal?:)"

--------------------------------------------------------------------------

"Ray:Jimin, aznap este történt miután Namjoon hazakísérte Cry-t.

Namjoon:Hogy mi??!

BTS:Hogy mi?!

Yoongi aki eddig csendben volt ekkor szólal meg. A hír nem csak a BTS-t, hanem az NCT tagokat is lesokkolta, bár nekik fogalmuk sincs az előzményekről :DDD

Yoongi:Namjoonie, nem lenne itt az ideje elmondani a második dolgot is, hm?:)"

-----------------------------------------------------------------------------

A ismeretlen helyen dühösen az apámra nézve

Cry:Most már tudjátok, miért nem szeretek beszélni az apámról, és miért hanyagolom ezt a témát állandóan. Nem vagyok büszke rá. Legfeljebb magamra lehetek büszke, hogy túléltem mellette a gyerekkoromat. Érzéketlen, kemény kezű, valahol talán pszichopata is, de az biztos hogy irányításmániás. De,mégis mit akar az ARMY-kkal? És szegény Mr.Bang-el? Valamit muszáj megkérdeznem Tőle, még pedig most!

Cry:Tőled származnak a fenyegetések?!

Az apám gonoszul elneveti magát.

Cry:Szóval, nem..

Apa:Nincs időm ilyen apróságokkal foglalkozni:) Amúgy kit is fenyegettem meg?:D

Cry:Nem számít..

Apa közelebb jön és talpraállít engem úgy hogy a hátam súrolja a falat, és meglátja a sebeimet a testemen mindenhol, végigsimít az arcomon, engem meg a hányinger kerülget.

Apa:Kicsim, megkínoztak? :O

Az ijedt és szánakozó arca egyszer csak idióta vigyorrá torzul.

Apa:Sajnálom, de tudnod kell, hol a helyed :)

Úgy tűnik Mr.Bang inkább lehetne az apám, mert már nem bírja tovább és odaszól az enyémnek.

Bang:Maga beteg!! Mégis hogy bánhat így a saját lányával?! Mi rosszat követett el, hogy ezt érdemelte?

Az apám nem válaszol.

Bang:Ha az én lányom lenne, én lennék a legbüszkébb apa a világon. Cry egy csodálatos, melegszívű ember.

Könnyek szöknek a szemembe. Nem vagyok hozzászokva a dicsérethez, főleg nem egy embertől, akire így felnézek. De, az apámat a legkevésbé sem hatja meg, amit hall.

Apa:Milyen megható.. Lányok!:)-int a zombi ARMY-knak, akik odamennek és néhány kattintással meg egy távirányító segítségével feloldják az érzékelős zárat, és Mr.Bang végre a saját két lábán állhat. Melegség önti el a szívemet, és elmosolyodom, ami az apámnak egyáltalán nem tetszik. A kezébe fogja az államat és maga felé fordítja, hogy ránézzek.

Apa:Veled később számolok:) Most beszédem van ezzel az urral:)-mondja és Mr.Bang-ra mutat, aki végre megszokta a talajt a láb alatt és úgy látom már nem szédül.