A szuperkatona/Átíras alatt/

15

Intettem a velem szemben álló férfinek, hogy támadhat.Erre ő megindul felém, Brock lábbal próbál kezdeni,de megfogom a bokáját kicsavarom és felugrom a nyakába,ahol a súlypontomat használva előrerántom és egy csattanással elterül a földön.A nyakát szorítom,de nem adja fel még kűzd már enyhítek a szorításomon, mert már lilul a feje a levegőhiánytól és mindha csak erre várt volna kiszabadul a szorításomból megfogja a lábamat és a falnak vág.
-Elpuhultál-jelenti ki kárörvendően
-Lehet,de még így is elverlek-tápászkodom föl
-Elengedtél-maszírozza a nyakát
-Mert már lilult a fejed-tárom szét a kezem
-Gyeng...-kezdené el,de megfogom az egyik késem és felé dobom,pontosan a füle mellett áll meg lenyisszantva egy kisebb darabot.Brock a sebhez kapja a kezét és hüledezve néz rám
-Soha többé ne mondj ilyet nekem mégegyszer vagy a következő a fejedben fog megállni.-fenyegetőzőm,majd ismét kezdő pozícióba állok.Most én támadok, elindulok felé,ám megtorpanok beugrik valami,ami egész eddig fel sem tűnt.
-Hol van?-döntöm oldalra a fejem és Rumlowra nézek
-Jégre tették,kiverte a balhét,mert itthagytunk,de ez miért fontos?
-Mert hiányzik a boxzsákom-biggyesztem le az ajkaimat-de cserének jó leszel-indulok meg felé ismét.Indítok egy kombinációval jobb-bal-fel,majd rugok egyet a bordái közé.Nem is védekezik,sőt csak áll,ezt kihasználva gyorsan a nyakába ugrom és megpróbálom lehúzni,de megfogja a combomat,megszorítja és megpróbál lehámozni a nyakából,de mielőtt leszedhetne előveszem a tőrömet és a nyakához szorítom
-Győztem-suttogom a fülébe,de még mindig nem enyhítek a szorításomon.-Add fel!
-Nem,még csak az kéne.-hitetlenkedik
Majd megfogja a hajamat és leránt a földre, itt valami elpattant bennem,más már nem lebegett előttem csak az,hogy tiszteletet kell tanulnia és,hogy le kell győznöm.Felálük és megindulok felé,közben a kés még mindig a kezemben van.Elmémet belepi a fekete köd és csak a vérre tudok gondolni.Végül egy kis látványos közelharc után,ahol Brock főleg csak védekezett és próbált nem megsérülni, a földön fekvő katona torkához nyomom a fegyverem,de karját még nem engedtem el miközben egyre jobban csavarom hátra egyik lábammal a hátán állok.Még mindig nem adta fel,ezért a pengét kicsit jobban odanyomom a bőréhez és látszott ahogy kiserkent belőle a rubintvörös vér,ami elbódított és a fekete köd még jobban rámereszkedett.
-Feladom!-nyögte mikor a kés és a padló már vérben tocsogott,mint aki jól végezte dolgát,eltávolodtam tőle,felé nyújtottam a kezemet,amit el is fogadott,de mikor felállt, megfogtam a két vállát és jó erősen beletérdeltem a gyomrába,majd lefejeltem és a füléhez hajolva belesuttogtam
-Ezt a tiszteletlenségedért-majd elengedtem és a kiváló katona elterül a földön.
-Hát akkor ennyi volt.Még valaki? -vigyorodom el és körbefordulok,de senki nem jelentkezik,elindulok a kapitány felé, majd leguggolok hozzá:
-Na hogy tetszik?
-Bírom én ezt egész nap-na hát igen tudtam hogy őt lesz a legnehezebb megtörni,ezért felkészültem.Ismét csettintek eggyet,és kinyílik az ajtó.Egy nő jön be,majd odasétál     mellém,Stevenek pedig kikerekedik a szeme.
-Carter ügynök ha jól selytem igaz?-nézek rá
-Mit akar tőlem?-kérdezi
-Magától semmit,de tőle igen-biccentek a székhez kötözött csurom vizes férfi felé, aki aggódva fürkészi a nőt.Mielőtt bármit mondhatna megfogom a nő nyakát,aki rémülten felkiált és egyből terítene le, de sajnos én nem az edzőtársa vagyok. Előveszem a pisztolyom és rálövök az ablakra,aminől csörömpölve hullik ki az üveg,elindulok felé kezemben a nővel, majd,amikor odaérek kilógatom az ablakból.
-Milyen szívszorító látvány,nemde?- kérdezem ártatlanul,majd körbenézek a helységben.Natasha már elájult,Clint pedig vérben forgó szemekkel néz engem,olyan akár egy megvadult állat.Wanda már alig van eszméleténél a sokkterápiától,de Vízió próbálja ébren tartani nem is figyelve a történtekre.Tony megkötözve próbálja bíztatni a barátnőjét,hogy semmi baj nem lesz,amit ő sem hisz el igazán,de a nő képtelen abbahagyni a zokogást.Banner doktor még mindig ki van ütve és egyhamar nem is fog felébredni a nyugtató adagtól,amit kapott.Sam  pedig hmm... hát ő sem fest valami jól,arca meg van duzzadva,mindenhol kék-zöld foltos,szája és szemöldöke fel van repedve,testét milliónyi vágás és folt díszíti,nem egy szép látvány,de voltam már szarabbul is,mint ő. És végül a kapitány,könyörögve néz engem a jégkék szemeivel és az emberségemre próbál hatni a már vagy tíz perce a szövegelésével.Amikor megunom belenézek a szemébe,amitől elhallgat és kinyitom az ujjaimat,amiben Sharon nyaka van,ezzel elengedve a nőt 200 emelet magasból ebben a percben Steve állatiasan felordít és ahogy kihallom a hangjából utat enged a könnyeinek,a nő után nézek és próválom felvenni a szomorúságot,amit kéne éreznem.
-Hoppá!Kicsúszott-röhögök,fel és a zokogó férfire pillantok
-Egy szörnyeteg vagy-köpi a szavakat
-Hát igen annak teremtettek,de még közel sem láttál eleget.-jelentem ki,majd a zokogó tépett ruhájú nőre nézek...

Sziasztok!Itt az új rész,remélem tetszik. A szavazást a My royal life c. storym nyerte,ezért hamarosan kirakom. Köszönöm,hogy segítettetek!

Kép felül:"Nem  tudsz felkelni ez nem egy álom,egy gépezet része vagy megszüntél létezni emberként"