A szuperkatona/Átíras alatt/

6/2

Ne várd,hogy az élet könnyű legyen!Ne várd,hogy más mentsen meg!Nincs szükséged egy újabb emberre,aki hazudik neked.TE állandó vagy.Nézz szembe a kemény tényekkel!

~To the Bone c. film~

*Nastya szemszöge*

Az idő kegyetlen.Szembesít saját magaddal és a hibáiddal,amelyeket elkövettél.Mielőtt elfelejtenéd,hogy csak limitált mennyiségű van belőle újra és újra megkísért téged azzal a végzetes érzéssel,hogy te sem leszel örökké és,hogy mindenkinek el kell hagynia a világot egyszer.Mindemiatt meg kell tanulnunk értékelni és hasznosan eltölteni.

Én kivétel vagyok,nálam ez a természetes időmegtakarítás nem alakult ki ugyanis én közel hetven év alatt öregedtem kevesebb mint húsz évet.Számomra a napok percek gyorsaságával száguldottak,kis koromtól kezdve,edzés edzés hátán,az évek a kiképzésem alatt csak elrohantak.Utána pedig a cryoban már csak tényleg lelassultam,volt hogy több mint 3 évig voltam a jégkamra fogságában.A végén pedig már arra sem voltam kíváncsi,hogy milyen évet írunk,megkíméltem magam a sok őrlődéstől és kétségbeesett agyalástól,hogy vajon mi történt a külvilágban ennyi idő alatt,hogy én mit tehettem volna annyi ideig ha szabad vagyok.

A Hydra felnevelt,kiképzett,életben tartott és én mindezért iszonyatosan hálás vagyok,de közben rengeteg mindentől meg is fosztott engem.Egy beprogramozott gyilkológépet csináltak belőlem,ami akár csak egy gombnyomásra is előbújhat belőlem legnagyobb akaratom ellenére is. Akárki akármit mond ez a szinte élőhalottan való gyilkolászás százszor,sőt ezerszer rosszabb mind maga a halál.A vég békés,nyugodt,hirtelen jön és taszít a sötétségbe,a természetellenes hibernálással fenntartott lét hosszú,küzdelmes,fájdalmas és szó szerint szétszaggat belülről. Az agymosásról és a gyilkolásról nem is beszélve.Az a szenvedés,amit lelkileg át kell élni,hogy rávedd magad egyáltalán az engedelmességre,a hallgatásra és arra,hogy egy szó nélkül engedd át a kormányzást az elméd és az agyad felett.A legrosszabb mind közül pedig a tudat,hogy körülötted az összes ember egy tárgynak,egy használatra kész fegyvernek tekint,nem pedig egy érző,lélegző,saját akarattal rendelkező egyenlő félnek.

Viszont ahogy mindennek egyszer az én folyamatos kiolvasztásomnak és lefagyasztásomnak is vége kellett hogy legyen.És ezt körülöttem az orvosok tudták a legjobban,akik folyamatosan elemezve az adataimat ítélték meg,hogy bevethető állapotban vagyok e.Azonban amikor ők már behúzták volna a féket és kijelentették,hogy nem vagyok megfelelő kondícióban az akcióhoz a vezetőség megmakacsolta magát és még egy feladat belefér kijelentéssel lekapcsoltak a gépekről és elküldtek.Senki nem akart lemondani a tökéletes katonáról és ez majdnem az életembe is került azon az estén.Annyira dekoncentrált voltam,hogy elfelejtettem kit is kéne megölnöm és kit kéne életben hagynom,a testem nem akart engedelmeskedni,akármennyire is küzdöttem nem tudtam úgy mozogni ahogyan kellett volna.A célzásról és a közélharcról nem is beszélve,akkor gyulladtak fel életeben először a piros fények a tudatom legmélyén,hogy itt velem most valami nagyon nem stimmel.Addig voltam még magamnál amíg kerestem egy búvóhelyet és onnan semmi,csak sötétség és fájdalom.Mint később kiderült fizikailag annyira túl voltam hajtva,hogy a testem szó szerint lekapcsolt jelezve ezzel azt,hogy elég volt.És onnantól következett az a hosszú három évnyi kihagyás számomra,a száműzetés.Utána pedig jobban megbecsültek,jobban odafigyeltek rám és tényleg csak akkor vetettek be ha a helyzet teljesen kilátástalan volt,mert tudták,hogy én azt is megoldom.

-----------------------------------------------

A rámtörő rettenetes emlékképek áradatától egy éles villanás rántott vissza,aminek hatására már azonnal ki is pattantak a szemeim és felültem az ágyon. Amint lassan magamhoz tértem és a látásom is kitisztult már és nem csak elmosódott pacákat láttam végre volt alkalmam felmérni a terepet körülöttem.Világos van és tisztaság .Vontam le magamban az első következtetéseket.Az új információ tudatában kezdtem pörgetni magamban az elmúlt órák eseményeit,de ahogy sejtettem mindenhol nagy fekete lyukak tátongtak.Mondjuk nem is értem miért vagyok ezen még mindig meglepődve már igazán megszokhattam volna,hogy úgy ébredek föl,hogy halvány fogalmam sincs mi a fene is történt velem.Ez az egész szituáció teljesen olyan volt,mintha újraindítottak volna,de csak egy dolog nem stimmelt ha valóban az történt volna amit sejtettem akkor nem egy orvosi szobában lennék,hanem egy sötét,piszkos,dögszagú ketrecben Megpróbáltam teljesen lekászálódni a meglepően kényelmes fekvőhelyről,amin eddig aludtam,de ahogy mozdítottam volna a kezem csörrent a lánc,amivel megpróbáltak maradásra kényszeríteni.Ezen a gyengus próbálkozáson magamban elég jót mosolyogtam,mégis mit gondoltak?hogy majd egy bilincs megállít pont engem?Hiszen ahogy lassan rémleni kezdett a feltehetőleges fogvatartóim valószínűleg láttak már harcolni tehát tudhatnák,hogy egy kicsit nagyobb erőfeszítés kéne ha azt akarják,hogy a fenekemen maradjak.Vagy lehet,hogy a bilinccsel való leláncolásom az ő biztonságérzetüknek tesz jót?-ötlött fel bennem kérdés,hiszen az emberek nagyon sok mindenre képesek annak érdekében,hogy megteremtsék az agyukban a hamis biztonságérzet képzetét.Már épp amikor eldöntöttem,hogy letépve magamról a békjóimat márpedig én igenis elindulok körülnézni nyílt az ajtó és Stark lépett be rajta igen nagy mosollyal az arcán.Mindjárt nem lesz ekkora a vigyor a képeden-gondoltam magamban és végignéztem ahogyan egyenesen elém sétál.Komótos lépdelésének végignézése közben felmértem szabadulási esélyeimet,óvatosan meghúztam a lebilincselt kezem felmérve a szemek szakítószilárdságát a láncon és miután megállapítottam,hogy egyetlen rántás elég lesz a kiszabaduláshoz már úgy vártam a milliárdosra mint egy ugrásra kész oroszlán.Csak egy kicsit gyere közelebb suttogtam és vártam,hogy végre elvégezhessem a munkát,amivel megbíztak.Azonban mintha valaki csak figyelmeztette volna,hogy maradjon távol tőlem megtorpant,mozdulatlansága miatt egy enyhe fintor ült ki az arcomra-oké,ha te nem jössz közelebb,akkor majd én fogok,eszközöltem máris egy apróbb változtatást a tervemen.De mielőtt bármit is tettem volna vártam,vártam arra,hogy mi fog kisülni ebből az egészből,mit akarhat ennyire ez az egomán,hogy a saját épségét kockáztatva bejön hozzám.Halálosan nyugodtan körülnézett,megfogott egy széket közelebb húzta,majd maga alá fordítva azt leült rá.