A szuperkatona/Átíras alatt/

9

Az emlékek könnyen átverhetik az embert - mutathatják a múltat jobbnak és rosszabbnak is annál, amilyen valójában volt.

-Oliver Bowden-

Nastya

A testedzés hasznos,kikapcsol és feltölt.Eltereli a gondolataidat és levezeti a felesleges energiádat.Vagy legalább is az átlagos embereknél ez az edzés hatása,azonban nálam csak még gyorsabban száguldoztak a gondolatok,amelyeket épp próbáltam lecsitítani.Az újra és újra felugráló képek rengetege teljesen gúzsba köti elmém és alig látok ki mögülük.Emlékek sokasága rohan meg én pedig mintha fejbe vágtak volna térdelek le a még mindig himbálózó bokszzsák előtt. Tudom mi történik,volt már ilyen párszor,ez a jele annak,hogy túl régóta vagyok ébren,kezdenek felszínre törni a kimosott emlékek és érzelmek.Zihálva megpróbálok felállni,de mintha ülnének a mellkasomon,a gyomrom tejesen összeszűkült és nyelni is alig tudok. Fogalmam sincs mit is kéne kezdenem magammal,a Hydránál ezek a bizonyos 'rohamok' csak a szálláson jelentkeztek eddig.Ilyenkor mindig egy csapat orvos rontott be a szobába,ahol éppen tartózkodtam és a vége mindig az volt,hogy kiütöttek és a villamosszékben ébredtem fel. Senki nem akarta,hogy a kedvenc bábjuk öntudatára ébredjen és elkezdjen szembe menni a kapott parancsokkal,ezért amint elkezdtek jelentkezni a 'tünetek' már mindenki tudta mi a tennivaló.Nekem pedig egy idő után se energiám sem pedig lélekjelenlétem nem volt harcolni az újabb és újabb agymosás ellen.

Most viszont elemi erővel nehezedett rám minden,kezdtek visszajönni az érzelmek,végre nem voltam teljesen üres.A bűntudat és a kételkedés gyűrtek először padlóra,az a rengeteg áldozat és a családjuk,úristen mit tettem?!? Csak úgy villognak előttem az arcok,lehunyom a szemem,de úgy sem jobb,vért átok, sok vért,rengeteget,teljesen elborít.Tetőtől talpig mindenem csupa vörös és nem tudom lekaparni sem,már szinte hisztérikusan dörzsölöm a kezem,amikor valaki megszólal.Csodálatos nemde?-visszhangzik egy férfi hang,forgatom a fejem,de a szobában rajtam kívül nincs senki,ez az én fejemben van esik le.A hanghoz most már kép is társul,ahogyan egy ősz hajú kissé már pocakos férfi megáll egy hozzám hasonló lány mellett,végigméri és elismerően bólint 'Ő lesz az új nemzedék,egy darab,de mégis egész' beszél hangosan és szinte érzem,ahogyan a kezét a vállamra teszi. 'Üdvözöllek Inferno' suttogja és szavait üdvrivalgás követi,nem én tapsolok,engem tapsolnak,az a lány én vagyok.

És akkor mintha elzárták volna a csapot az emlékhalmaz eltűnik.Az elmém kitisztul a légzésem pedig lelassul,vége van-sóhajtok egy hatalmasat és szemeimet még lehunyva tartom egy picit,amíg sikerül megemésztenem a látottakat.Óvatosan felállok,kezdenek visszatérni az érzékeim,de még nem vagyok száz százalékos.Sejtettem,hogy itt nem fogom sokáig húzni és ez most igazolódott is,csak az sajnálom,hogy ilyen hamar kell búcsút mondanom a szabadság egyetlen kis szikrájának.Azonban akármennyire is satnyán éreztem magam muszáj volt összeszednem magam.Nyugodt környezet ide vagy oda még mindig az ellenség terepén voltam,ahol egy cseppnyi gyengeség is végzetes lehet.

A tőlem telhető leggyorsabb sebességgel indultam meg a terem másik felébe,mivel úgy döntöttem ennyi kínzás elég volt mára a testemnek,plusz el akartam tűnni erről a helyről minél előbb.Már meg is volt a terv a fejemben,egyszerűen csak távozok az épületből,mintha én is egy itt dolgozó lennék,közben meg majd erősen szorítok,hogy éppen senki ne figyeljen a biztonsági kamerákon keresztül.Tudom elég hiányos és elég sok sebből vérzik,de most per pillanat ez a legépkézlábabb elképzelés,ami szóba jöhet tekintve az állapotomat és a rettenetes fejfájásomat.

Azonban minden reményemet a szökésről keresztbe húzza egy alacsony,vörös nő,amint belép az ajtón.Elég zabosnak tűnik első ránézésre,mondjuk valamilyen szinten együtt tudok érezni vele,én is ilyen szokta lenni,amikor valaki elver a ringben.Csak kettőnk között az a különbség,hogy én tudom,hogy meg tudom verni az előttem felsorakoztatott legjobb katonákat,akik azt hiszik egy padlóra küldés után,hogy esélyem sincs ellenük.De a kis orosz viszont azt hiszi,hogy tényleg van sansza,hogy leverjen engem,talán akkor hinném el,hogy képes rá ha egyenlő szintről indulnánk,de így.Magasan felette állok mint tapasztalatban,mint pedig erőben,tudom,hogy kiegyenlítetlen lesz a küzdelem,amire most készül,hiszen mi másért lenne itt ha nem azért,hogy visszavágót követeljen. Jót szórakoztam magamban,amíg elért az ajtótól hozzám-derűs voltam attól,hogy egy Özvegy azt hiszi meg tud verni a saját játszmámban, de egyben tetszett az,hogy puszta felindulásból csörtetett le hozzám és nem maradt egy székben kuksolva, hallgatva a bezárásom részleteinek kidolgozását.