A szuperkatona/Átíras alatt/

14

Egy gépezetben,addig cserélgetjük a megfelelő alkatrészeket,amíg tökéletesen és olajozottan nem működik.Na a Hydra gépezete már kifogástalanul működött,mígnem valami elromlott és az egész rendszerben vészleállás,ebben az esetben pedig káosz következett be.Mardosott valami belülről, amikor megkaptam a parancsot kétely merült fel bennem életemben először kérdőjeleztem meg az utasítást,amit végre kellett hajtanom .És most ébredt fel a lelkiismeretem megkérdeztem magamtól,hogy amit csinálok az tényleg helyes e,hogy ezzel valóban emberek életét mentem meg,tényleg azt a felsőbb és fontosabb célt szolgálom,amit elhitettek velem.Már fogalmam sem volt semmiről és most éreztem igazán,hogy én csak tényleg egy alkatrész vagyok,ha nem vagyok tökéletes lecserélnek egy nálam jobbra, eddig kétségtelenül én voltam a legjobb ,de most,hogy még a létezésem célját is megkérdőjelezem nem hinném,hogy sokáig leszek még a Hydra kezesbáránya. Egy összeszokott,tökéletes csapat térdelt előttem megkötözve és tehetetlenül.A cél az volt,hogy minél több információt kiszedjünk belőlük,hát igen ők a Bosszúállók nem könnyű őket szóra bírni márpedig nekem sikerülni fog.
-Hmm talán kezdjük veled-húzom gonosz vigyorra a számat Natashára pillantva.
------------------------------------------------
Clint ordítva vonaglott a katonák karjaiban,amíg a társával foglalkoztam. Végig kellett néznie Natasha szenvedéstét, aki most a falon lóg kikötözve,mint egy emberi darts tábla. Minden tiszta vér,csodálattal tekintek a művemre,a Fekete Özvegyből kések állnak ki,bőrét vágások tarkítják,amikből lassan csöpög a vörös nedű,ami beterít engem is,a nő már kábult a sok vérveszteségtől és a fájdalomtól.Odalépek a zokogó férfihoz és lehajolok hozzá.
-Látod?Ez mind a te makacsságod miatt van-simítok végig az állán-és most végignézed,ahogy meghal.-suttogom a fülébe,majd ellépek tőle
Végigsétálok a nappalin és odalépek Wandához
-Most te jössz-mosolyodom el
-Hagyd őt békén-szólal meg Vízió-kérlek
-Nem tehetem-fordítok neki hátat- kezdetben picit stimuláljuk az agyadat,aztán ha nem vagy hajlandó együtt működni,hmm hogy is mondjam fájni,rosszabb lesz mint amit el tudnál egyálatlán képzelni.- hagyom ott,majd Stevenhez sétálok
-Miért csinálod ezt?-néz fel rám kék szemeivel,amiben mérhetetlen sok fájdalom és gyötrődés kavarog,amit látva kicsit elbizonytalanodom.Ezt leplezve ördögien elmosolyodom és közelebb hajolok hozzá:
-Azért,mert élvezem-suttogom a fülébe és felröhögök,majd hátat fordítok neki és gondolkodni kezdek.

*Visszaemlékezés*
Kapálózom és már mindenem zsibbad,az agyam tompa és a levegőm is elfogyott.Már kezdem azt hinni,hogy itt a vég,amikor felrántják a fejem a víz alól.Prüszkölve és köhögve próbálok levegőhöz jutni,mielőtt ismét lenyomnak a víz alá.Az ilyen úgymond 'vízi' kiképzésnek az a célja,ha például folytogatva próbálnak kiszedve belőlem valamit ismerős legyen ez az érzés.
És még véletlenül se szóljam el magam

*Visszaemlékezés vége*

-Hmm,legyen vízi kezelés,megnézzük meddig bírja víz alatt egy levegővétellel. -indulok el kifele a nappaliból az ideiglenes "szobámba",ahol átvedlem valami kényelmesebb és kevésbé véres ruhába.Miután végeztem visszaindultam a hmm nappalinak már nem igen nevezhető teljesen romokban heverő szobába. Sportmelltartómban,kényelmes leggingsemben és edzőcipőbe öltöztem át,ami igazi felszabadulás volt a feszülős és véres bőrszerkó után.Odalétáltam a kapitány mellé.
-Most már maga is érti mit éreznek az emberek a vallatószékben.-suttogom a fülébe
-Undorodom magától-húzza fel az orrát fintorogva
-Legalább még vannak érzései-kacagok fel savanyúan-Most pedig,Brock!Azt mondtad távollétemben nem volt aki péppé verjen, na most már van,eddzünk egy kicsit.- mosolyodom el és a kapitány felé fordultam-Akárhányszor elverem,egy kicsit szenvedni fogtok.-jelentem ki
-Rohadj meg!-ordít fel Tony
-Annak még nincs itt az ideje-sétálok oda hozzá-A kütyüid és a pénzed nélkül egy senki vagy.-köpöm oda neki
-Playboy és emberbarát is vagyok a milliárdos,szuperhős és zseni mellett-próbál humorizálni
-Még nem veszett el a humorod ez jó-nézek ki az ablakon,majd csettintek egyet-majd előbb-utóbb elfogy és megtörsz-pillantok az ajtó felé,ahol éppen behurcolnak egy szakadt ruhájú,megtépázott hajú nőt,aki meggyötört és tiszta vér
-Pep-rándul meg Stark
-Áá szóval egy ismerős-ironizálok és odasétálok a térdelő nőhöz,majd leguggolok elé és végigsimítok az arcán- milyen kár lenne ezért a csinos pofikáért, nem gondolod?-fordulok a férfihoz
-Ha egy ujjal is hozzá mersz érni halott vagy-fenyegetőzik és elkezdi rángatni a láncait
-Nem vagy abban az állapotban,hogy fenyegetőzhess,ha beletörődsz talán könnyebb lesz.-fordulok el tőlük és biccentek a katonáknak,hogy kötözzék meg a nőt.
-Akkor kezdhetjük is!-csapom össze a tenyereimet-Brock-kiáltom el magam és beállok kezdő pozícióba és intek a velem szemben álló férinek...

Kép felül:"Azt gondolod a nők gyengék? A nők vasól kovácsolódtak.A testem vérzett,lángolt,megtört és megverték már,de vasból vagyok,egy kicsit rozsdás estleg,de megedzett."