'20'

347 33 0
                                    

'Stella'

Becca hazakísért. Lassan benyitottam a házba, de nagy csend fogadott.
- Hahó? - kérdeztem reszkető hangon.
- Aaron, itt vagy? - lépett beljebb Rebecca. Síri csend uralkodott a házon. Bementünk.
- Várj! - rántott vissza Becca.
- Mi az?
- Ha lenne valami gáz akkor... üssük le!
- Mi? Mivel?!
- Öhm... ezzel? - vette el a fal mellől az esernyőmet.
- Jó ötlet leütni szegényt?
- Csak, ha valami baj lenne - nyomta a kezembe az ernyőt. Halkan beljebb mentünk. Aaron a nappaliban a kanapén ült a fejét fogva.
- Aaron? - fogta volna meg a vállát Becca, de Aaron hirtelen hátra fordult. Sikítva lendítettem az ernyőt.
- Mi a... - nem tudta befejezni a mondatot, mert ájultan fordult le a kanapéról.
- Basszus! Mit tettem?! Lehet, hogy kinyírtam! Ááá, hogy tehettem?? - kezdtem pánikolni.
- Nyugodj meg, Stella! Biztos nem nyírtad ki! - nyugtatott Becca.
- Oké, mély levegő - kezdtem mélyen lélegezni. Mikor megnyugodtam nagynehezen feltettük Aaron-t a kanapéra.
- Hány kiló lehet? - kérdezte Rebi.
- Passz - ültem le a fotelbe. Aaron egyenletesen vette a levegőt.
- Bepakoltál? - törte meg a csendet Rebi.
- Igen, te?
- Minden készen áll. Aaron-ról tudsz valamit?
- Néhány cuccal jött.
- Holnap korán reggel indul a gépünk. Harry kivisz minket a reptérre, mivel neki van jogsija és kocsija.
- Mit takar a korán?
- Hajnali fél ötkor - felelte.
- Oké, akkor, ha nem bánod én...
- Csak nyugodtan. Hívj ha van valami - ment az ajtóhoz.
- Rendben, és köszönöm. Mindent köszönök - nyitottam ki az ajtót.
- Nincs mit. Szia!
- Szia! - ment ki. Becsuktam mögötte az ajtót, majd a hátamat az ajtónak döntöttem. Pár percig így álltam, majd felindultam a szobámba. Kivettem a szekrényemből a pizsamámat, és bevonultam a fürdőbe. Egy órán keresztül álltam a forró zuhany alatt. Mikor végeztem felvettem a pizsimet, megszárítottam a hajamat, majd a tükör előtt fésültem ki a kék hajamat. A szemeim ismét zöldről sárgára váltottak. A mai napig nem tudom miért. Az egész 10 éves koromban kezdődött. Még mindig emlékszem anya szavaira. „Ez tesz téged még különlegesebbé! Ettől erősebb lesz a képességed!” Nem érzem magam ettől semmilyennek. Se különlegesnek, se erősebb képességűnek. Miután megvoltam, visszamentem a szobámba. Bebújtam az ágyamba a meleg takaró alá, és lassan leragadtak a szemeim.

Pusztító erő 'Befejezetlenül, de mégis befejezett'Where stories live. Discover now