Pusztító erő 'Befejezetlenül, de mégis befejezett'

'11'

< 2 héttel később >

- Aaron, gyere gyorsan! - rontott be a szobámba Rebecca.
- Miért?
- Csak gyere! - mondta, és már el is tűnt. Felkeltem az ágyamról és követtem. Az estét a hold fénye ragyogta be. De nem egyszerű fény volt, hanem kék.

- Mi van a holddal? - kérdeztem Rebeccától.
- A víz birtoklója most erősödik.
- Mi?
- Gyere! - farkas alakban futott előre. Követtem a példáját, majd utána futottam. Távolról láttam egy kék farkast a szikla peremen.

Két hete én is ott álltam. Megálltunk egy fa mögött. Éppen a holdra vonyított. Előrébb léptem, de egy száraz ág reccsent a lábam alatt. A kék farkas rám nézett. Pont rám. Leszállt a szikláról és megindult céltudatosan felém. Rebeccát védve kijöttem a fa mögül.
- Jó látni, Aaron - mondta a kékség.
- Ismerlek? - kérdeztem.
- Igen, ismersz - mondta a lány. Erősen gondolkodtam. Majd rájöttem, hogy ki lehet.
- Stella? - kérdeztem kikerekedett szemekkel. Bólintott.
- Te... te... te... - dadogtam.
- Igen, savant vagyok. Hála neked savant farkas - nézett mélyen a szemembe.
- Ezekszerint te birtoklod a vizet.
- Most jöttél csak rá? Ennyire lassú a felfogásod? - kérdezte gúnyosan. Lehunytam a szemeimet.
- Most a lelkedbe tapostam? Sajnálom, ja mégse - alázott tovább.
- Te nem ilyen vagy!
- Te se voltál olyan amilyen, két hete.
- A hold befolyásol téged! Stella, próbálj meg küzdeni ellene! - mondtam.
- Próbálom - lehelte ezt az egy szót. Kétségbe esetten nézett rám. Ez volt az igazi Stella.
- A hold előhozza az ellentéted! - mondtam. Stella rám nézett. A szemei nem zöldek, de nem is sárgák voltak, hanem kékek.