'6'

507 39 0
                                    

- Aaron? - kérdezte valaki. Nagyon lassan kinyitottam a szemeimet. Először egy foltot láttam magam előtt, majd kezdett kitisztulni minden. Stella térdelt mellettem. A kék tincsei az arcába lógtak.
- Hol vagyok? - kérdeztem halkan.
- Az erdőben.
- Mit keresek itt?
- Nem tudom, de nagyon ijesztő voltál!
- Miért? - néztem rá.
- Nem emlékszel?
- Nem igazán.
- Farkas voltál, és az egész tested lángolt. A szemeid vörösek voltak. Ráadásul egy mancsot „égettél” a karomra - húzta fel a pulcsija ujját. Valóban, egy vörös farkas mancs díszelgett a kezén. Pont ott ahol nem volt tetkó.
- Ezt... ezt én csináltam? - kérdeztem döbbenten.
- Igen - húzta le a pulcsijának az ujját.
- Jaj, ne! Annyira sajnálom, Stella! Ne haragudj! Én csak... nem tudok bánni a képességemmel - vallottam be.
- Ha gondolod, én talán segíthetek neked.
- Ezek után képes lennél segíteni nekem?
- Igen.
- A szüleid mit fognak szólnak hozzá? Mármint a sebhez - Stella lehajtotta a fejét.
- Nincsenek szüleim. Árva vagyok.
- Sajnálom, nem akartam...
- Ne sajnáld - nézett rám a zöld szemeivel. Felnéztem az égre. A hold narancssárgás színű volt.
- A szemed... - mondta Stella.
- Mi van a szememmel? - kérdeztem rémülten.
- Narancssárgás.
- Jaj ne - mondtam, de a hold ismét vörös lett.
- Menekülj, amíg nem okozok újabb sérülést neked - néztem Stellara.
- Nem hagylak itt.
- Pedig mu-száj lesz - mondtam, és ismét átalakultam farkassá. A bundám ismét lángba borult. Láttam Stellán, hogy megrémült.
- Menj el - mondtam a szememet összeszorítva.
- Nem megyek - nézett rám a zöld szemeivel. Nem válaszoltam, csak elrohantam.
- Aaron! - kiáltott utánam. Nem néztem hátra, hanem tovább futottam. Eddig még nem volt ilyen, hogy a hold vörös színű volt, és én sem voltam még ilyen amióta farkassá tudok változni. Ahogy futottam mindent megperzseltem amihez hozzáértem. Végül lihegve egy sziklán álltam meg. Vonyítani kezdtem a holdra.
(...)
Hajnalban a földön fekve ébredtem. Körülöttem minden lángolt. Mármint egy szabályos kör lángolt körülöttem. Riadtan álltam fel. Itt meg mi a szentséges kesudiós piskóta történt?!
- Ezt én csináltam? - kérdeztem magamtól. A tűz kialudt, és már csak parázs és hamu maradt a helyén. Eléggé megrémültem.

Pusztító erő 'Befejezetlenül, de mégis befejezett'Where stories live. Discover now