🌫8🌫

6.2K 375 9
                                    

Délután egyedül mentem szaunázni. Ott kicsit kitisztult az agyam... végülis ami történt, nem a világ vége. Ennél életemben még sokkal több rossz dolgot kell majd kezelnem, és úgy nem fog menni, ha még egy ilyen apró dolgot sem tudok, mint egy csók. Egy sima csók, Erikkel. Igazán túl fogom élni. Ezek a gondolataim kitartottak egészen estig, pontosan addig, amíg nem találkoztam Erikkel. Ugyanis amikor megláttam és leültem hozzá, furcsa érzések rohamoztak meg, amiktől megijedtem, és bármennyit mondogattam magamban, hogy „tudom kezelni", a furcsa érzés nem akart eltűnni. Rossz érzés, mintha súly lenne a gyomromban, és semmilyen pozitív dolog nem tudja elűzni.
- Isteni volt az a hal, nem? - mondta, de nem nagyon tudtam hirtelen összerakni, hogy mire gondol. Furcsán nézhettem, mert hozzátette - vacsoránál.
- Ja, hogy úgy... igen, persze. Vagyis én nem szeretem a halat, de biztos isteni volt - válaszoltam zavartan.
- Mi a kedvenc kajád? - kérdezte mosolyogva, és olyan aranyosnak találtam az érdeklődését, hogy utána fejbe is vágtam magam gondolatban. Jó erősen.
- Imádom a gyrost. Meg még sok mindent... - nevettem - és te?
- Nekem a hal a mindenem - vigyorgott. Grimaszoltam, mire még nagyobb vigyor terült szét az arcán.
- Egyébként ti még mennyit is maradtok? - gondolkoztam.
- 4 napot - sóhajtott - pedig el tudnék itt lenni még pár hetet.
- Elhiszem - mosolyogtam. Ezután egy kis csend volt, egyikőnk sem tudott mit mondani. Én ettől nagyon zavarban voltam, mert úgy éreztem, eddig csak olyan dolgokról beszéltünk, amik lényegtelenek, és most fog következni valami kínosabb beszélgetés. Csak a szobámba vágytam a jó puha ágyamba.
- Gond van? - kérdezte Erik, amikor bizonyára észrevette, hogy rosszul érzem magam.
- Nincs, csak kicsit fáradt vagyok - mondtam kis gondolkozás után, aztán ki is használtam a lehetőséget - talán felmegyek és lefekszem.
- Előtte nem iszunk meg egy sört? - kérdezte reménykedve. Biztos vagyok benne, hogy nekem most nem tenne túl jót az alkohol. A tegnap esti emlék hatására a tekintetem Erik szájára, majd zöld szemére tévedt. Az a gond, hogy kedvem lenne újból megcsókolni... Igen, határozottan nagyon rossz ötlet lenne innom.
- Nem - vakartam meg a fejem zavarodottan - ne haragudj. A tegnapot nagyon túlzásba vittük... - mondtam, és itt nem csak a piára gondoltam - még most is másnaposnak érzem magam.
- Rendben, megértem - mondta, de már nem mosolygott olyan szépen, mint az előbb, hanem kicsit szomorúnak láttam. Megsajnáltam, és már belementem volna, hogy egyet talán megiszok, de aztán újra rámtört az érzés a csókot illetően, úgyhogy inkább gyorsan felálltam.
- Holnap találkozunk, oké? - kérdeztem kedvesen.
- Igen - bólintott - jóéjt.
Kényszerítettem magam, hogy a lift felé vegyem az irányt, és felmenjek a szobámba. Erősen bűntudatom volt, hogy így leráztam, de eszembe jutott az ő délelőtti lerázása is. Legalább így kiegyenlítettünk. Basszus, az elején olyan jó volt minden, boldog voltam, hogy lett egy jó haverom, és élveztem a pihenést. Annak mondjuk így is nagyon örülök, hogy anyáék is kipihenik magukat. Teleengedtem a kádat meleg vízzel, és fürdősót öntöttem bele. Finom illat terjengett a fürdőszobában. Körülbelül fél órát töltöttem el a kádban pihenve, amikor úgy éreztem, hogy elég volt. Kiszálltam és felvettem egy fekete boxert, majd befeküdtem az ágyba, és elővettem a laptopomat. Bekapcsoltam rajta egy The 100 sorozatrészt, és elkezdtem nézni. 10 perc sem telt el, ajtókopogás szakította félbe a programomat. Egy percig gondolkoztam, hogy kinyissam-e, vagy hagyjam a fenébe és engem ne zavarjanak este fél 11-kor... Végül kelletlenül feltápászkodtam, és félve nyitottam ajtót. A gyanúm beigazolódott, miszerint Erik állt az ajtóm előtt

Destination - Wellnesshotel (Boyxboy) 🏳️‍🌈 ~ BefejezettTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon