𝓣𝓮𝓼𝓽𝓸𝓻 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓢𝓱𝓸𝓾𝓽𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

49.Fejezet:

Todoroki Pov.

A kórházi szobában szótlanul ültünk anyámmal és Katsukival. Annyi dolog és kérdés kavargott a fejemben.

Az első.. az anyám életben van. Apám nem ölte meg. A második hogy itt van, és szabad.. és nem ordít velem amiért azokat a dolgokat tettem régen. Az anyámat Midoriya hozta vissza, de nem hajlandó bármit mondani. Egy elég erős erőt bocsájtottak rá. Elhozhatta anyámat, de nem beszélhet egyikük sem arról hogy honnan. Csak következtetni tudunk. Ha valamelyikük beszél meghalnak.

-Shoto..-Szakította meg az édesanyám a csendet.

-I-igen?-Néztem fel rá. Hófehér haja most a kedvesen mosolygó arcára omlott.

-Ez a fiú itt a barátod?-Kérdezte kedvesen.-Beszéltem vele pár szót.. szereted?

A szívem felgyorsult a kérdéstől.. anyám utálja a melegeket. És most mégis mosolyogva tesz fel egy ilyen kérdést. Lehet ha elmondom neki az igazat.. megüt.

-Ne félj..-Szólalt meg ismét miután Bakugo ránézett.-Kívánom hogy légy vele boldog..

-Hogy mi?..-Csúszott ki a számon. Most az anyám azt kívánta hogy legyek boldog. Tudva hogy az akivel ez lehetséges az férfi..

-Fiam.. sajnálom azokat amiket veled tettem.. egy rémes anya vagyok. És rémes családba születtél bele.. de..

-Anya..-Szólaltam meg halkan majd átöleltem a zokogó nőt.

-Remélem boldog leszel, az új családoddal.

-Új család?-Néztem fel rá.

-Az a fiú..-Mutatott Katsukira.-Azt mondta hogy ő az új családod. És hogy boldog vagy vele.

-Katsuki..-Emeltem a fiúra a tekintetem.-Igen, boldog vagyok vele. És őt tartom a legelsőnek a szívemben. De téged sem felejtettelek el, anya. 

-Nem.. légy csak boldog ezzel a fiúval.-Mosolygott.-Mi pedig.. felejtsük el egymást. Fájdalmat okoztam neked Shoto.

-De van még hely neked is a szívemben.-Mosolyogtam rá.

-Reméltem hogy nem ezt fogod mondani..-Anyám tekintete elsötétült. Hirtelen a mosolygós, bár zokogó arcot felváltotta valami olyasmi mint ami annál a pofonnál volt amit pár hónapja kaptam.-Sajnálom fiú..-Ránézett Bakugora.-Igaz.. azt mondtad ha bármi rosszat mondok megölsz de nem bírom tovább játszani ezt a szerepet. Ez az egész megvetendő! Undorító! Férfiak vagytok!

Sóhajtottam egyet.-Gondoltam hogy ez lesz.-Az arcomon nem tükröződött semmi.

-Shoto..-Nézett rám aggódóan Katsuki.

-Ne.. ne gondolj semmire. Komolyan, gondoltam hogy ez lesz. Még csak meg sem lepődtem.-Feláltam a szekből és elhagytam a kortermet. Visszamentem a szobáma és az ágyamba borultam.

Elhittem! Elhittem hogy megváltozott és képes elfogadni olyannak amilyen vagyok..

Gondolkosdásom közepette kinyilt az ajtó és nagy erővel is csapódott be. Nem keltem fel az ágyról és nem is néztem fel.

-Shoto.. Sajnálom, ha akkor elküldöm és nem hozom ide..-Érintette meg a vállam.

-Semmi baj. Ismerem anyámat.. de egy pillanatra tényleg elhittem hogy már nem érdeklik az ilyen dolgok..-Mondtam.

-Ha felépül elküldöm..-Jelentette ki Bakugo és befeküdt mellém az ágyba.

-Nehogy! Ő az anyám..

-Aki bánt téged.-Egészített ki.

-De, ő nem volt ilyen.. szeretett. Apám miatt van és Dabiék miatt. Lelki terrorba kergették. Ő egy kedves nő volt. De elrontották az életét. Nem az ő hibája..

-Hogy tudod te még most is őt sajnálni?-Simított végig az arcomon.

-Mert ő hozott világra Katsuki..

[Íme az írónéni.]
Egyébként.. az ötletek megvannak az írashoz most csak valamiért annyira ellustultam. De hamarosan aktivizálom magam az izgalmas fejezetekhez.. Tudom hogy szép a szám grrrr.