𝓣𝓮𝓼𝓽𝓸𝓻 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓢𝓱𝓸𝓾𝓽𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

35.Fejezet

Bakugo Pov.

A napokban Shoto egyre furcsábban viselkedett. A nap minden pillanatát velem töltötte és egyre közelebb is került hozzám. Néha még ha csak egy kicsit is hozzám ért, a kezemhez, a combomhoz, vagy akár végighúzta az ujjait az állam vonalán. Ezt mind olyan kihívó kifejezéssel az arcán mintha fel akarna falni.

Néha teljes csend lesz köztünk, és csak bámul rám, mintha várna valamit. De sohasem tudok neki semmit mondani.. csak kipirult, vörös arccal nézni a közeledését.

-A tanárok gyűlést tartanak..-Szólt oda hozzám az ágyamon fetrengő Shoto.-Írt Aizawa. Azt mondta hogy a hős nevünket is ki kellene ma választanunk. Úgy..-Ránézett az órájára.-10 perc alatt?

-Nekem már megvan...-Mondtam miközben a gépet nyomkodtam.

-Igen?-Nézett rám érdeklődve.-És mi lett?

-Katsuki..

-Ez most komoly?-Röhögte el magát.-Ennél egyedibb nem is lehettél volna.-Mondta gúnyosan.-Tudod mit? Példát veszek rólad. Akkor az én nevem is egyszerűen Shoto lesz.

-Tch... Te is igazán egyedi vagy..

-Tudom..-Elvigyorodott és felkelt az ágyról. Odasétált az asztalhoz aminél ültem és a karjait körbefonta a nyakam körül, az állát a fejemre helyezte.

-Mi a faszt csinálsz?-Néztem a szemeimmel fel.

-Átölellek...-Mondta egyszerűen ezután beleszagolt a hajamba, ettől nem kicsit lett vörös a fejem.-Tegnap hajat mostál?

-Ja'..

Félrenéztem ő pedig a fülemhez hajolt és belesuttogott.

-Jó illatú...-Kirázott a hideg ettől a mondatától. Hirtelen felkeltem a székből és az ajtó felé vettem az irányt.

-C-csak menjünk már arra a megbeszélésre..-Mondtam zavartan és kiléptem az ajtón. Ő egy sor kuncogás után követett.

Komolyan... Mi van vele? Azóta a reggel óta.. folyamatosan ezt csinálja. Eléri hogy még jobban kötődjek hozzá.. Minden pillanatban még jobban belé szeretek. Nem tudom elfojtani ezt az érzést. Lehetetlen! Ráadásul.. minden egyes érintése teljesen feltüzeli a testem.. egy perc nyugtot nem hagy. Még éjjel sem hagy magamra. Így lehetetlen... Még fürdés közbe is basztat kintről a kérdéseivel.. Nem fogom kibírni így sokáig. Nem elég hogy teljesen belé szerettem.. én Bakugo Katsuki.. még a testét is a magaménak akarom. Vagy.. inkább azt hogy ő akarjon a magáénak..

Ha ezeket tudná.. biztos nem akarna ilyen közel lenni hozzám. Hiszen bármelyik pillanatban rávethetem magam.. az ajkaira.. az éjjelenkénti fedettlen mellkasára.. az izmos lábaira. Túl tökéletes...

És ez a tökéletesség az én legjobb barátom.. Ez egy kín szenvedés.. a szívem, és a testem számára is.

-Hé.. Katsuki.-Fogta meg a vállam.-Figyelsz?-Összerezzentem az érintésétől. Tényleg nem sokáig bírom így. Túl közel került hozzám.. Mintha direkt kínozna..nem tudom ellökni, pedig ha nem teszem nem lesz jó vége.. száz százalék hogy rávetem egyszer magam és valahogy elérem hogy mocskos dolgokat tegyen velem..-Hé.. itt vagyunk.

-Ah.. igen.-Bólintottam, ezután mindketten beléptünk a terembe.

Bent ott volt Aizawa, Nezu, Janna, és All-Might, akinek máig nem tudom a valódi nevét.

-Pont időben.-Nézett fel Nezu az órájáról.-Üljetek le kérlek.-Mondta ismét az igazgató. Mindketten helyet foglaltunk egy-egy fotelban.

-Hogy vagytok? Milyen érzés már nem diákként?-Kérdezte Aizawa.

-Egész jó...-Vigyorodtam el.-Bepofáznak olyan beírást kapnak kirepülnek az ablakon.-Kezdtem betegesen szövögetni az elméleteim. Persze legfőbb gondolataim közt Dekut szívattam ezzel.

-Hm..-Adott ki egy hangot magából Todoroki.

-Megvan már a nevetek?-Szólalt meg hirtelen All-Might.

-Igen.. Katsuki.-Válaszoltam.-A mellettem lévőé meg Shoto.

-Oh..-Szökött ki Janna száján. Mindketten odanéztünk felhúzott szemöldökkel ő pedig kapálózni kezdett védekezésképp.-Csak meglepett. Nem sokan használják a valódi neveik.

-Igen..-Hümmögte (Van ilyen szó?) Nezu. (Ha nincs akk most már van.)

-Biztosak vagytok ebben?-Kérdezett vissza.

-Ja'-Válaszoltam hanyagul.

-Akkor...-Elkezdett firkálni papírokra.-Tessék.-Átnyújtotta őket.-Pecséttel, a hős nevetekkel az igazoló papírotok.

Elvettük tőle a papírt és megköszöntük. Itt elmondták hogy mehetünk mert ennyi volt ami ránk is vonatkozik, szóval vissza mentünk a szobáinkba. Vagyis a szobámba, mint mondtam szabad teret nem kapok Shototol.

(Ezt akkor vettem észre mikor javítottam. És ez még semmi volt.. olyan elírásaim voltak 😂 )