𝓣𝓮𝓼𝓽𝓸𝓻 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓢𝓱𝓸𝓾𝓽𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

42.Fejezet

Todoroki Pov.

Másnap reggel mikor véget ért a műszakunk bementünk Eraser irodájába hogy a tegnapi incidensőr beszéljünk neki.

-Miről lenne szó?-Kérdezte.

-Arról a lányról akit Midoriya jóvoltából fogadott be az iskola.-Feleltem a kérdésre.

-Az a szarházi Deku...-Katsuki idegesen mondogatta már ezt úgy harmadjára ebben az órában.

-Engedély nélkül használja az erejét.-Folytattam.

-Nem ő dönti el hogy szeretné e.-Vágott bele Aizawa.

-Kérem.. folytatnám. Igen nem ő dönti el. De azt hogy ilyen titkokat szivárogtat ki az egész osztálynak azt már igen.

-Milyen titkokról beszélsz?

-Van pár.. személyes is. De arról is tudnak hogy Dabi mit művelt Katsukival. Azt a részletet is. Ez a lány gondolkodás nélkül árulta el ezt..és rólam is efféléket... Vannak olyan részletek a múltamba..-Vettem egy mély levegőt.-Amire nem vagyok büszke. De rá voltam kényszerítve pár dologra, ennek köze van anyámhoz, akit nem találtunk meg. Apám pedig mindig is a gonosztevők oldalán állt.

-Ha ezt tudtad!

-Nem mondhatta el..-Vágott bele Bakugo.-Az anyja élete múlt rajta.

-Katsuki!-Ráordítottam.

-Már nem mindegy? Ha ezt tudja akkor az egészet tudja meg.

-Igaz..-Mondtam.-Apám eladta anyámat. Shigaraki Tomurának és Dabinak. Most apámnál van, elméletileg már nincs az élők közt. De a lényeg, ilyen információkat szivárogtatott ki ez a lány.

-Ez nem éppen jó hír..-Kezdett bele Aizawa.-Ezeket nem kellene kiszivárogtatni. A ti jövőtök és az iskola neve is múlhat rajta.

-Igen.. tudom. lehetne valamit tenni?

-Mindenféleképpen beszélni fogok a lánnyal.

-Köszönjük.-Köszöntem meg majd felálltam a székemből, így tett Bakugo is és a kijárat felé indultunk.

-Még valami!-Utánunk szólt a régi tanárunk.-Igaz volt amit a kórházban említettetek. Közelebbi kapcsolatban álltok mint gondoltuk..-Felállt a székéből és mellénk sétált.-Tudjátok.. vannak azok a tanárok által tartott ivós estek. A tegnapira tökéletes TV műsort adtatok.

-Mivan?-Ordított Bakugo miközben vörösödött ki a feje. A régi tanárunk nem válaszolt csak kitolt minket az ajtón és becsukta azt.

Todoroki Pov.

Sétáltam be Bakugoval a kollégium épületébe. Ott ismerős hangokat hallottam, Katsuki szemei nagyra nyíltak mikor meghallotta a saját hangját. A moziterem felé vettük az irányt. Idegesen gyors léptekkel sétáltam be a szobába ahol az egész osztályunk ült. 

Bakugo csak idegesen belemarkolt a pólómba mikor meglátta az óriás TV képernyőjét. A kezeimmel jeget formáltam és a nagy kijelző felé hajítottam. A harag eluralkodott a testemen. Az évek alatt felgyülemlett feszültséget engedtem ki. Már nem bírtam tovább hallgatni az agyamra. A szívem vezérelt. Amin most harag volt a domináns érzelem.

A jég elérte a képernyőt és hangos csörrenéssel törte azt be. A képernyőt ahol azok a képkockák vetültek le amik az üveggolyóban voltak. Katsuki fogva tartásának emlékei. Azok a képek, pillanatok, hangok és nyögések.. amiket azt akartam hogy örökre elfelejtsen ő is és az egész világ is.

A képernyő előtti színpadon teremtem másodpercek alatt és a torkánál fogva emeltem fel a lányt aki a TV-t kezelte. Aki miatt az egész kitudódott. 

A lábai lassan elváltak a talajtól és a kezeimmel a levegőben tartottam csak meg. A lány azonnal fulladozni kezdett. Szorítottam még a kezemen. Már a mellkasomat püfölte. Rugdosódott amikor elengedtem.

Próbáltam uralkodni azon amit éreztem... Katsukira pillantottam.. akinél az lenne a normális ha ordítana most. Ehelyett csak csendben állt a terem ajtaja előtt és összetört tekintettel nézte az eseményeket.

Ahogy Kofuyu nyaka kicsúszik a kezem közül és eszméletét vesztve a földre zuhan.

Gyűlöltem a lányt.. és magamat is amiért engedtem hogy ezt megtegye, hogy az egész osztály előtt alázza meg azt akit szeretek.

Végignéztem az osztályon, akiknek egy hang nem jött ki a torkukon. Ezután felvettem a lehető legridegebb hangszínem és megtörtem a csendet.

-Szánalmasak vagytok...