Derült Égből Apu[Toni Kroos]✔

31.

Beljebb mentem és befektettem Ameliát az ágyba. Egy puszit nyomtam homlokára és kisétáltam a szobából. Becsuktam az ajtót és átöleltem Manuelt.

-Annyira köszönöm.-bújtam mellkasához.

-Mit köszönsz Sofi?-smiogatta a hátam.

-Egyszer csak beállítunk, úgyhogy nem is szóltunk és te nem elküldesz, hanem befogadsz és még egy gyerek szobát is rendezel.-csuklott el a hangom.

-Ne sírj Sofi. Ez semmiség, hiszen legjobb barátok vagyunk.-emelte fel fejem Manuel, mire kék szemeibe pillanthattam.

-Szeretlek Manu.-mosolyogtam fel rá.

-Én is téged kincsem.-ismételte meg tettem. Ekkor halk láb dobogást hallttunk, majd megjelent Leon is.

×2 héttel később×

Mosolyogva emeltem ki Ameliát az ágyából, majd etettem meg. Kezemben a kislánnyal sétáltam le az emeletről. Kimentem a hátsó kertbe, ahol a medencében Leon és Manuel fürdött. Leültem a hinta ágyra, ami előlre-hátra kezdett mozogni, ahogy leültem.

-Mami, Amelie nem jöhet be?-kérdezte Manuel hátáról Leon.

-Nem kincsem.-ráztam a fejem. Leon elszomorodott egy pillanatra, majd a másik pillanatban, már el is mosolyodott. Manuel kirakta kisfiam a partra, aki aztán beugrott a medencébe. Mosolyogva figyeltem őket, ahogy játszanak.

-Na jól van nagyfiú, ideje kimenni.-emelte meg fiam Neuer és kitette a partra. Leon az asztalhoz ment, ahonnan elvette a kikészített törölközőjét. Manu kimászott a medenecéből és ő is elvette törcsijét, majd hátára terítette.-Sofi arra gondoltam, hogy ma tarthatnánk egy romantkius vacsit.-mondta Manu.

-Rendben, benne vagyok.-simogattam kislányom hátát. A kapus rám mosolygott, majd elkezdte beterelni kisfiam a házba. Felálltam a hinta ágyról és bementem a házba. A nappali egyik részén elhelyeszkedő baba játékokhoz mentem, ahová befektettem Ameluát.-Nézd kincsem, mi van itt.-emeltem fel az egyik csörgőjét. A kislány felém nyújtotta aprócska kezeit, mire odaadtam a rózsaszínű csörgőt, ami előszeretettel rágcsált vagy rázott. Aztán pár perccel később Amelie hangosan felsírt ezzel jelezve, hogy valami baj van. Felemeltem kis testét a szivárványos szönyegéről és ringatni kezdtem, mire lassacskán abba maradt a sírás és elaludt. Felsétáltam az emeletre és utam Amelie szobájába vezetett, ahol lefektettem a kislányom, majd halkan kisétáltam a szobából. Ekkor valaki átölelte derekam, mire megugrottam.

-Nyugi cica, csak én vagyok!-hallottam meg Manuel hangját. Vele szembe fordultam és mérgesen néztem rá.

-Ne ijeszgess!-morogtam, de Manuel nem is foglalkozott ezzel, mert szorosan magához ölelt, mire én hozzábújtam. -Mikor indulunk vacsizni?-kérdeztem.

-Nem megyünk sehová, majd hátul várázsolok valamit.-engedett el Manu és rám kacsintott.

-Rendben.-vontam vállat.-Akkor én elkezdek készülődni!-indultam a fürdő felé.

-Nem akarok látni rajtad két kiló siminket!-mondta Manu.

-Rendben.-léptem be a fürdőbe.

Levetkőztem és beléptem a zuhany kabinba és becsuktam az ajtót. Megnyitottam a vizet és beálltam a víz alá. Bevizeztem hajam, aztán megmostam samponnal, majd kiöblítettem. A balzsammal is megismételtem ezt a tettem. Megmostam a testem tusfürdőt el és lemostam aztán elzártam a vizet. Kiléptem a kabinból és megtörölköztem. Hajamat megszárítottam és kivasaltam. Sminket nem is tettem, mivel úgy is leizzadom. A szobába sétáltam, ahol ruháim között kezdtem kutatni. Végül egy fehér ruha mellett döntöttem.

Lementem és az előszobából hátra vittem világos barna, lapus talpú szandálom, ami úgy nézett ki, mint ami az ókori Görögországban használtak a nők. Felvettem, majd elindultam hátra. Mikor leléptem a terasz köveiről az utamat vörös rózsa szirmok jelezték. Lassan sétáltam hátra a jól ismert helyre. Lassan lépkedtem a szirmok között. Egy szellő hajamba kapott és hátra fújta azt és szoknyámmal is ezt tette. Odaértem a kis házhoz, aminek közepén Manuel állt. Testét egy öltöny fedte és körülötte a földön is rózsa szirmok hevertek. A házban halk zene szólt és ahogy közelebb értem felismertem melyik dal is az. Manu hozzám sétált és behúzott a házba.

-Gyönyörű vagy!-ölelt át.

-Köszönöm!-viszonoztam öleslését. Kezeit derekamra vezette, majd lassan táncolni kezdtünk.-Imádom ezt a dalt!-suttogtam.

-Tudom.-forgatott meg Manu. Mikor vége lett a dalnak, Manu a megterített asztalhoz húzott. Kihúzta az egyik széket, mire én leültem. Betolta alattam a széket, majd leült a másik székre. Enni kezdtük a kiszedett adag tésztát, amin milánói szósz volt.

-Nagyon finom lett.-töröltem meg a számat, miután elfogyasztottam.

-Köszönöm.-törölt meg a saját száját is. Manu felhúzott a székről, majd megint a ház közepére húzott.-Örülök, hogy itt vagy velem.-simított végig oldalamon.

-Én örülök, hogy itt vagy mellettem.-mosolyogtam fel rá.

-Tudod Sofi egy ideje már el akartam mondani valamit.-mondta.-Tudod, mikor ott maradtatok Toninál, nagyon féltékeny voltam. Nagyon hiányoztatok és hiányzott Leon és a te nevetésed. Amikor összebújva aludtunk, amikor az én vállamon sírtál, amikor kijötettek a meccsekre. Örülök, hogy ott lehettem mindkét gyereked születésénél. Szeretlek téged úgy, ahogy vagy és elképesztően örülök, hogy vagy nekem, mert nélküled nem lenne olyan tökéletes az életem, mint amilyen most!-mondta, majd fél térdre ereszkedett előttem, mire számhoz kaptam a kezeimet és szemeimben könnyek gyűltek. Manuel előhúzott egy kis fekete bársony dobozt, aminek felnyitotta a tetejét, mire megpillantottam a gyűrűt, amin egy gyémánt helyezkedett el.-Sofia Dawson, hozzám jössz feleségül?-kérdezte.