- Nos, ami... ami utána történt – kezdett bele a fiú, de aztán abbahagyta.

Marinette visszaemlékezett az akumatámadásra, de nem emlékezett semmi kirívóra. Sőt, egyáltalán nem is emlékezett semmire azután, hogy visszaváltozott emberré.

- Nemigazán emlékszek rá – bökte ki végül.

Macska azonnal kapcsolt. – Nem is kell, mármint, nincs rá szükségem, vagyis... szükségem van rád. Azaz... - úgy nézett ki, mintha legszívesebben fejbe csapná magát valamivel.

Marinette nem értette. Miért viselkedik úgy a fiú körülötte, mint... mint ő, amikor Adriennel van?

- Nem történt semmi. Nem csináltam semmi rosszat – Macska belenézett Marinette szemeibe, és akkor a lánynak leesett.

A ruhái.

Mármint, a ruhái hiánya.

Amikor Arista átváltoztatta, akkor a fehérnemű meg a nadrágja leszakadt róla, ezért feltehetőleg amikor visszaváltozott...

A lány érezte, hogy az összes vér az arcába tódult, és nagyon örült, hogy Macska arca is vöröslik. Így legalább tudta, hogy a vére odaáramlott, és nem máshova.

- Komolyan nem csináltam semmit, Marinette – jelentette ki a fiú, és a szívére tette a kezét. – Becsszóra.

Marinette legszívesebben pofáncsapta volna magát. Képes volt egy szál melltartóban elájulni Macska mellett. Mégis, hova lettek a prioritásai?

- Öhweuvuvu, ehm... hiszek neked – vallotta be, az első rémület után.

- Oké. Igazából, csak ezt akartam tisztázni – állt fel a fiú a korláton, ugrásra készen. – Marinette? – fordult végül vissza a még mindig elég vöröskés lányhoz.

- Hm?

- Ugye, meglátogathatlak néha? – kérdezte a fiú kicsit szégyenlősen.

A lány csak bólintott egyet, és figyelte, ahogy Macska eltűnik az egyik kémény mögött.

Majd lassan, nagyon lassan elmosolyodott.

Bónusz:

Alya kivételesen nem a Katiblog újabb anyagait rendezgette, hanem a Disneyland-ben készült képeket töltötte fel Marinette gépére.

- Csajszi, ugye fentvagy még? – kiáltott fel az emeletes ágyra, mire egy nyögés volt a válasz. – Komolyan mondom Marinette, hogy te milyen lusta vagy mostanában! A tegnapi akumatámadást is kihagytad, pedig milyen király volt már! – újabb panaszos nyögés, mire Alya a szemét forgatta. – Csajszi, ha nem vagy hajlandó le... igen, megvan! – sikkantott fel, és olyan közel hajolt a gép képernyőjéhez, hogy az orra kis híján nekiütközött.

- Mi? – ült fel Marinette kócosan, aki Alya véleménye ellenére nagyon is tisztában volt a tegnapi akumatámadással.

Minden. Egyes. Másodpercével.

- Megtaláltam az Adriennel közös fotótokat! – csapta össze a kezeit Alya. Marinette dünnyögve lemászott a létrán és megnézte a kérdéses felvételt.

Tényleg nagyon aranyosak voltak együtt, új-háttérkép-gyanús fotó volt.

Alya azonban összehúzta a szemét, és elkezdett ráközelíteni a képre. Ez nem is lett volna zavaró, de amikor Marinette már csak pixeleket tudott kivenni, rászólt a barátnőjére.

- Alya, francot se látok, nagyítsd ki megint.

- Mi?! – a vöröske nagyjából nyolcezer kérdőjelet tett a kis szó után. – Te nem vetted észre?! – sikoltotta izgatottan.

Marinette sejtette, hogy nagyon nagy baj van. – Öhm, asszem lemegyek a papáéktól kérni valami kis kaját, te szeretnél valamit?

- Marinette Dupain-Cheng! – pattant fel Alya. – Elárulnád, hogy mégis miért vagytok úgy lebarnulva mindketten Adriennel, mintha egész nyáron egy maszkot viseltetek volna az arcotokon?!

És Marinette tudta, hogy ezt elrontotta.

Vége

A stáblista alá a zene:

Still a yolo, mert szeretjük ezt a gyereket (még mindig nagyon cuki *-*)

A yolo-nak ezennel hivatalosan vége van, de holnap még találkozunk;)


Egyszer élünk - #yolo - BefejezettHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin