Egyszer élünk - #yolo - Befejezett

Marinette érzelmi hullámvasútja

Höhőj, gyerekek, 16 a minimum korhatár!

Kicsit az elején depressziózunk, de utána felpörögnek az események. A... következő részben meg még jobban - de annyira azért nem, mint a rész vége sejtetni engedi... 18-at nem akarom átlépni. Úgyhogy picik, ez a nap meg a holnapi nektek maradjon inkább ki, ígérem utána még lesz egy-két móka meg kacagás... csak hogy kárpótoljalak titeket.

A többiek: élvezzétek (fekete napszemcsi on).

U.i.: Köszi aki aggódott, már sokkal jobban vagyok^^

- Jobbra még láthatjátok a tengert, jól nézzétek meg, mert a kanyar után már el fogják takarni a fák... és csak vasárnap este láthatjátok újra – jelentette ki Miss Bustier a busz mikrofonjába, mire az osztály nagy része illedelmesen odafordult. Marinette csak az ablaküvegnek támasztotta a fejét és megpróbált nem visszaaludni.

Miért kell mindennek elromolnia? Miért van az, hogy Adrien és Chloé, akár valami szerelmi-sziámiikerpár, képtelen leszakadni egymásról? Miért kellett pont abba a fiúba belezúgnia, aki képtelen észrevenni, vagy legalábbis úgy küldözgeti a jeleket, mintha lenne egy másik énje is...?

Marinette kihúzta magát. Lehet, hogy Adrien skizofrén?

- Csajszi, ne gyárts nekem itt összeesküvés-elméleteket – fordult hátra a székén Alya. – Adrien az apjának dolgozik a hétvégén. Nem Chloé-val van, vagy ilyenek, de még csak nem is csini modellcsajokkal...

- Al, nem segítesz – tette a barátnője vállára a kezét Nino. A vöröske csak sóhajtott, és újra Marinette-re pillantott, aki a mellette lévő üres helyre meredt.

- Tudom, és ami még rosszabb – Alya összeszorított szájjal nézett Nino szemébe. – Hogy fogalmam sincs, hogyan segíthetnék neki.

És ez így ment egész nap.

Csodás, vidéki várkastély? Marinette unja.

Bűbájos kis kávézók és kifőzdék ebédkor? Marinette unja.

Végre egy normális, érdekes, interaktív múzeum?

Marinette teleunta az összes termét.

Este pedig Marinette korán elköszönt a többiektől, és nyugovóra tért az Alya-val közös szobájukban.

A kis vöröske először nagyon bánkódott – hiszen a legjobb barátnőjének szerelmi bánata van a kirándulás alatt, ez azért elég szomorú! Legszívesebben felkapta volna Adrient és Marinette ágyáig hajította volna, de sajnos a fiú már Párizs felé haladt egy limuzinban, és különben is elég nehéz lehet. Így végül hagyta, hogy Nino elterelje a figyelmét a problémáról, és perceken belül már meg is feledkezett a kis barátnőjéről.

Marinette pedig nyitott szemekkel feküdt az ágyában, és azt kívánta, bár ne létezne. Vagy ne szeretett volna bele Adrienbe.

Vagy Chloé ne létezne.

A lány felült az ágyában. Ha Chloé nem lenne...

- Nem! – sikoltott fel. Nem akumatizálódhat, az lenne most az utolsó, amire szüksége...

Az ablak megnyikordult, mire Marinette felkapta a fejét. A ház, amiben elszállásolták őket, régi manzárdablakokkal rendelkezett, így a lány csendben elosont odáig és óvatosan kinyitotta.

És kis híján felsikoltott.

- Fekete Macska? – sziszegte inkább, talán egy kicsit túlságosan dühösen. Aztán eszébe jutott, hogy ő most Marinette, nem Katica, és Marinette-ként – elméletileg - nincs oka dühösnek lenni a szuperhősre.

- Egyszer... Katica azt mondta... hogy ti... jó barátnők... vagytok... - nyögte ki a fiú. Talán futott idáig?

Marinette emlékezett arra az incidensre, akkor történt, amikor Nathaniël akumatizálódott és elhívta randira. Hogyhogy Macska sem felejtette el?

- Igen, miért? Mit szeretnél tudni? – fonta karba a lány a kezeit. Ha Macska egy „másik lányból" (vesszen a fekete macskák szerencséje!) akar kihúzni információkat a pöttyös szuperhősnőről, akkor a lehető legrosszabb helyen kopogtatott.

- Muszáj elmondanod, hol van – ragadta meg a fiú a kezét. Kétségbeesettnek tűnt. – Élet-halál kérdése!

- Akuma jár a közelben? – kérdezte Marinette rémülten, és elátkozta magát, amiért azt hitte, a fiú az alteregója után érdeklődik.

- Nem – Macska elszontyolodott. – Tegnap... eléggé összevesztünk, és nem tudtam tőle bocsánatot kérni. Kezdtünk végre egy kicsit többek lenni, mint barátok és elszúrtam. Megint.

Marinette tátott szájjal meredt rá. Macska most tényleg ezért futkorászta keresztül fél Franciaországot? Hogy ezt elmondja neki?

- ...de még mindig többet tett, mint Adrien, aki nyilvánvalóan kisakkozta, hogy belé vagy zúgva, és úgy bánik veled, mint egy mosogatóronggyal: ha épp ottvagy, akkor veled van, de egyébként nem nagyon hiányol... - súgta az a kis gonosz hang a fejében.

Ígyhát Marinette összekaparta minden dühét és csalódottságát, amit a férfinem e remek példánya iránt érzett, és megcsókolta a partnerét.

Végülis, ki mondhatja el magáról, hogy egy szuperhős miatt pattintották le?

Macska meglepetten fogadta a kezdeményezést. Sejtette, hogy ez Marinette első csókja, ezért óvatos akart lenni vele, nehogy elrontsa az élményt...

...de mivel Marinette vágyakozva beletúrt a hajába és elkezdte lehúzni a kosztümje cipzárját, a fiú biztosra vette, hogy ezzel a tervvel most nem lenne nyerő.

- Mah-Mari? Mi ez az egész? – kérdezte, amikor elszakadtak.

Marinette nem válaszolt, csak megpuszilta az arcát ott, ahol tegnap Katica megütötte. – Nekem előjátéknak tűnik, de lehet ebből még bármi, cicus – azzal megint megcsókolta.

És Macska semmit sem értett.

Mert az egy dolog, hogy a kis osztálytársnője hiányos öltözetben úgy csókolja, ahogy a bogara szokta.

De az, hogy közben kibújtatja a kosztümjéből és folyamatosan simogatja, túlmegy minden határon.

A fiú beesett az ablakon, és pillanatokon belül az ágyban találta magát. Marinette folytatta, amit elkezdett, azaz az ujjai végigjárták a mellkasát, lehúzva róla a mágikus latexanyagot, és közben úgy csókolta a fiút, hogy lehetőleg eszébe ne jusson mégegyszer Katicáról kérdezni.

Macskának pedig eszébe sem jutott a bogara, annyira meglepődött, amikor Marinette megragadta a pizsamafelsőjét és áthúzta a nyakán.

Nagyon érdekes estének néznek elébe.

A következő rész tartalmából: - Amikor azt kívántam, hogy Marinette szőke hercege landoljon az ágyában, akkor Adrienre gondoltam – fenyegette meg Alya a hullócsillagokat. – És lehetőleg legyen rajta ruha is! - Alya! – kiáltott fel panaszosan Marinette. - Anyád helyett anyád vagyok – vonta meg a vállát a vöröske, majd csípőre tette a kezét. – És te, Fekete Macska?! Legalább annyi eszed lehetne, hogy abbahagyod, amíg beszélek hozzád!