Egyszer élünk - #yolo - Befejezett

Macska nem csak a víztől ázik át (de attól is)

Na most... ez például 16-os vagy nem?

Szerintem nem, de azért óvatosan, srácok... nem akarom én senkinek a gyerekkorát elszúrni.

Viszonylag hosszú rész, kis híján megüti az 1500-as szintet... és van benne egy fincsi akuma is, Katicáról és a most még dögösebb Macskáról nem is beszélve... mi kell ide még?

Hamarosan láthattok még egy-két izgi részt (Marichat-ben azért gondolom, benne lennétek), illetve lassan ki kéne találnom, hogyan is végződjön ez a kis könyv... mivel hamarosan a felénél leszünk ,:D

(U.I.: amúgy ja, ilyen cringe címekkel eddig csak a Word-dokumentumjaimat jutalmaztam, de most nem bírtam megállni... :DD)

Most viszont itt a friss rész, egyenesen a tengerből:

Marinette beugrott a sövény mögé, és összehúzott szemekkel pillantott Tikkire. – Hogy a fenébe lehet itt akuma?

A kis kwami a vállát vonogatta. – Lehet, hogy Halálfej is megkapta a különféle erőket, bár nem hinném – jegyezte meg kételkedve.

- Mindenesetre jó lenne átváltoztatni téged egy Aqua-Tikkivé, nem igaz? – simogatta meg a kis bogár fejét a lány. Pillanatokon belül felsprinteltek a lány szobájába, ahol a kis kwami megkapta a jól megérdemelt macaron-ját és már át is változtatta a hordozóját. – Akkor, indulás – jelentette ki a lány és kiugrott az ablakon.

- Miért van az, hogy nekem sosincs nyugtom? – kérdezte Adrien a kabátjától, miközben a szállásuk felé rohant.

- Mert szerinted én élvezem? – hőbörgött a kabát. – Vagy az apád miatt, vagy Nooroo-ék miatt egyfolytában rohannunk kell. Ha engem kérdezel, épp itt az ideje, hogy nyugdíjba vonuljak...! – a kabát elhallgatott, mivel a fiú egy színes sajtdarabot dugott be alá, így csak élénk csámcsogás hallatszott. – Mindigis... jó voltál... a megvesztegetésben... - dicsérte a fiút.

Adrien elszántan felpattant és felkiáltott. – Aqua-Plagg, karmokat ki!

Mindketten tisztában voltak vele, hogy a különböző mágikus sütik-sajtok arra vannak, hogy megváltoztassák a kinézetüket hősként.

Most viszont mit nem adtak volna egy fürdőruháért...!

Már túl voltak a hát-te-meg-mit-keresel-itt beszélgetésen, és sikeresen ködösítettek is a hogylétüket illetően, úgyhogy már csak az akuma maradt hátra, akit minél előbb le kellett volna vadászniuk, ha nem akartak felforrni a tűző napon.

- Szerinted merre lehet? – kérdezte Macska, ahogy a forró homokon slattyogott a bogárkája után. Katica még egész jól bírta az iramot, de a fiú a fekete, testhezálló ruhában igencsak rosszul érezte magát.

- Nem tudom, de bizonyára nem vagyunk messze – válaszolta a lány, ahogy a kezeit napellenzőként használva kutatta a partot. Sehol egy sikoltozó ember, egy magától mozgó víztömeg, egy furcsán mozgó kuka...

- Utána ígérem, bemegyünk a vízbe egy kicsit lehűlni – tette hozzá a lány, ahogy továbbindultak.

- Hah, milyen igaz! – vigyorodott el a fiú, és úgy tett, mintha legyezné magát. - Hűha, csak szerintem van itt nagyon meleg, vagy... - kezdte el lecipzározni Macska a ruháját.

- Csak szerinted, és húzod vissza! – csapott rá a kezére a partnere.

- Segítség! – kiáltott fel Roger rendőr, majd egyik pillanatról a másikra eltűnt a vízben.