Egyszer élünk - #yolo - Befejezett

Apály

Üdv mindenkinek!

A #yolo ezennel a végéhez ért, köszönöm, hogy itt voltatok velem. A mai rész még egy aprócska kis Marichat, illetve hoztam egy bónuszjelenetet is, mert nem bírtam magammal :P

Holnap köszönetnyilvánítás - rövidebb lesz, mint szokott, mégsem olyan nagy volumenű mű volt ez - illetve utána elbeszélgetünk a folytatásokról.

Addigis, #yolo, no mégegyszer!

- Most komolyan, mond hogy nem fog hiányozni ez a hely! – tárta szét a karjait Alya, orron csapva Nino-t.

- Tényleg egész jó volt itt – húzta Marinette is a bőröndjét a busz felé. Délelőtt tíz óra volt, úgyhogy el kellett hagyniuk a szállást, de utána még lemehettek a tengerpartra. Így este (és, akik nem voltak előrelátóak, azok reggel) összekészítették a strandtáskájukat, hogy az utolsó napot a tenger mellett tölthessék.

- Délután bemegyünk Max-hez a kórházba, ugye? – kérdezte Alix, miután a bőröndje eltűnt a busz tárolójában.

- Persze – vágta rá Alya, ahogy ő is elhelyezte a sajátját, majd a lányok elindultak a partra. – Végül nem kellett műteni neki, ugye?

- Nem, tegnap Facetime-oltunk, és mondta, hogy csak lefertőtlenítették és összevarrták. Szerencséje volt – fejtegette a kis rózsaszínhajú lány.

Az osztály végül Chloé és Sabrina ignorálásával egész jól elvolt délelőtt. Annyira, hogy Alya kijelentette, hogy jövő héten elmehetnének a Disneylandbe, amire hangos üdvrivalgás volt a válasz.

Délután vittek be Max-nek egy kis dinnyét a kórházba, és biztosították, hogy nem maradt ki semmiből – egy akumatámadás volt csak, az alatt is evakuáltak, így még Alya-nak sem volt anyaga róla a Katiblog-nak.

Adrien feltűnően kerülte Marinette-t, de úgy tűnt, a lányt nem zavarja. Már nem szomorkodott a fiú hirtelen hangulatváltozásai miatt.

Macskával csak Párizsban futott megint össze.

A hőség elviselhetetlen volt a szobájában, így kiült az erkélyre varrni. Ott sem volt jobb, de legalább lágy szellő fújdogált, és a lány kedvére ihatta a limonádét – nem kellett félnie, hogy leönti a szőnyeget.

A fiú azonban pont az egyik ilyen „ivós" pillanatban tört rá egy „Hali, Marinette!"-el, így a lány gyorsan meg is öntözte a növényeket limonádéval.

- Mi a... mi a fene, Macska? – sikkantotta dühösen. Nem a hősre volt haragudott, sokkal inkább magára a bénasága miatt, de a fiúnak úgy jött le, hogy nem örül a társaságának.

- Oh. Ha szeretnéd, elmehetek... - konyultak le a fülei és már ugrott is volna át a másik háztetőre, de a lány megállította.

- Hé, na, nem kell mindjárt olyan komolyan venni – jelentette ki mosolyogva.

- Öhm... csak meg szerettem volna köszönni, hogy ilyen ügyesen helyt álltál Katica pozíciójában – Marinette vigyorogva beharapta az alsó ajkát. Gyerünk már... - Tudod, ő átlátta az akuma tervét és azért nem jött be a vízbe, nehogy a nő megszerezze mindkét talizmánt. Elárulta, hogy téged küldött, és azért voltál ott – a lány gondolatban megveregette a vállát. Szép volt, Marinette.

És nem is hazugság. Hiszen Tikki mondta a lánynak, hogy menjen Macska után, nem?

- Szívesen. Tudod, Párizs hőseinek mindent – nevetgélt a lány, de Macska nem volt valami vidám. – Van... valami baj? – kérdezte Marinette, látva a fiú arckifejezését.