Forró a talaj a talpunk alatt

1.1K 98 4
                                    

Halihó, embik!

Ez a rész egy kicsit korábban kint van (oké, jóóóóval korábban), de szerintem meg tudtok vele birkózni;) a mai napom egy kicsit el fog húzódni, és nem is nagyon leszek netközelbe, innen a korai időpont. Mindenesetre szurkoljatok nekem, hogy ezt a randit (heh már amennyiben ez az) ne rontsam el annyira, mint az előzőeket (a filmekben mindig minden olyan egyszerű ><)

Addigis, nehogy csak az én bénázásomon szórakozzatok, itt van Adrien és Marinette, a két féli állt szuperhős, és legújabb kalandjaik:


Marinette titokban mindig is arról álmodozott, hogy Adrien egyszer csak megfogja a kezét, és a világ végéig futnak. Ez persze elrugaszkodott kívánság volt, a lány többször be is vallotta magának. Valószínűbb lett volna, hogy hármasikreket szül neki, mint hogy végigvágtáznak a fél világon.

Most viszont nagyon úgy tűnt, hogy ez az álma valóra vált.

- Szegény árus... - nyögte ki Marinette két levegővétel között. – Később, komolyan... mondom, vissza... jövök, és teljesítem... három kívánságát! – jelentette ki fennhangon, hogy a kistáskájában morgolódó Tikki is megnyugodjon. A kwaminak nem tetszett, hogy a választottja szó szerint elfutott a probléma elől.

Adrien végül talált egy elhagyatottabb sikátorszerűséget, és berántotta oda Marinette-t.

- Remélem, élvezted a helyzetet, kis Dupain-Cheng – jelentette ki vigyorogva. Eszébe jutott, mennyire jól állna a lánynak az Agreste-vezetéknév. Marinette Agreste... nem is rossz.

A fiú gyorsan megrázta a fejét, nehogy a gondolatok kiüljenek a homlokára.

- Ezt... nem így... képzeltem... - nyöszörögte Marinette, és nekidőlt Adrien mellkasának.

- Szóval... - a fiú elvigyorodott. – Hogy is volt azzal a három kívánsággal?

Két pislogás, majd a lány beleöklözött a mellkasába. – Hé, én ezt egyáltalán nem így képzeltem el, jó? Valakinek meg kell térítenie a kárát!

- Hé, ha ez ennyire bánt, intézkedhetek – próbálta vigasztalni Adrien. Látva, hogy Marinette-t ennyire rosszul érintette az egész, előtört belőle a bűntudat. Túlságosan... Macskás volt tőle, hogy felkapta Marinette-t és elrohantak.

- Úgy néz ki, tojások nélkül megyünk vissza – oldotta egy kicsit a hangulatot a lány, belekukkantva a táskába. – Én legalábbis vissza nem megyek mégegyszer a piacra.

Adrien belekarolt a lányba. – Ez esetben, irány a hotel!

Nevezett hotelban Alya nem akart hinni a fülének.

- Adrien és Marinette? Kettesben? – kapaszkodott a recepcióba.

- Bizonyára így hívják a fiút, igen, illik hozzá – dünnyögte Madame Lambotte.

- Valami baj van? – kérdezte Nino, ahogy kicipelte az utolsó doboz tölcsért is. Elfogytak, így kénytelenek voltak visszajönni a raktárba utánpótlásért.

- Madame Lambotte szerint Marinette egy zöld szemű, szőke sráccal ment nagybevásárolni – fordult meglepetten a barátjához a vöröske. Nino megdörzsölte a tarkóját.

- Annak a lánynak aztán van zsánere! Szőke haj, zöld szemek... aú! – a fiú a fejét fogta fájdalmában, Alya ugyanis fejbevágta a vezetékes telefonnal.

- Hülye!

- Már nem azért, de nem vagyok hülye! Adrien is olyan, Macska is olyan, és most ez az ismeretlen srác is olyan...! – magyarázkodott Nino, félve a fenyítéstől.

- Te idióta, ez nem egy ismeretlen srác, Marinette feltehetőleg Adriennel... - oktatta ki Alya, de aztán megállt benne az ütő. – Mit is mondtál az előbb...? – kérdezte remegve Nino-tól.

- Hogy nem vagyok hülye? – a fiú még mindig félt, hogy újra lecsapják.

- Utána! – Alya tágra nyílt szemekkel és remegő lábakkal várta az ismétlést.

Nino kiegyenesedett. – Hogy Marinette-nek van zsánere, mert Adrien, Macska, és az ismeretlen vásárlópajtása is ugyanúgy néz ki...?

- A... - Alya érezte, ahogy a hatalmas kirakós egyik oldala szépen, lassan összeáll neki.

- Al, csak nincs valami baj? – lépett elé Nino, láthatóan aggódva.

A lány csak ránézett, és hirtelen megenyhült. – Annyira szeretlek... - azzal a fiú nyakába vetette magát, és megcsókolta.

Nino pedig két másodperc múlva eldőlt, és úgy folytatták a tevékenységet.

- Nagyon édes történet volt, de azt hiszem, máskor kéne folytatnunk – jelentette ki Adrien, és a vízre mutatott. – Odanézz!

Marinette követte a mutatóujját, és a szája elé kapta a kezét, amikor meglátta. Egy zöldes bőrű, színes uszonyú sellő fickándozott a vízben, valami furcsa fegyverrel hadonászva.

Mikor meglátta a parton álldogáló párt, felnevetett. – Tökéletes áldozatok Arista számára! – azzal célzott és lőtt.

Adrien még el tudott ugrani a vibráló sárga-kék plazmamező elől, de Marinette nem volt ilyen szerencsés. Összeesett a sziklán, és érezte, ahogy a mágia megváltoztatja.

Amikor pedig Adrien feltápászkodott, már nem Marinette-t látta. Vagyis... persze, még mindig a kis osztálytársnője feküdt a sziklán, de már élig hal volt.

Marinette sellővé változott, és mindjárt meg fog fulladni.

A következő rész tartalmából: - Nicsak, Marinette – integetett Macska. – Hát újra találkozunk – azzal kacsintott egyet. Marinette csak elfordult és a szemét forgatta, majd meglibbentette az uszonyát. - Te egy macska vagy, én viszont félig hal. Utálod a vizet – kihajolt a sziklára. – Azt hiszem, mégsem egymásnak teremtettek minket – flörtölt a fiúval. - Öhm, elnézést? – lóbálta a figyelemhiányos akuma a pálcát. – Én is itt vagyok, ugye tudjátok?

Egyszer élünk - #yolo - BefejezettWhere stories live. Discover now