Azonnal felálltam, hogy még röhögni se legyen ideje rajtam. A lámpák pirosra váltottak. Az autók szemből, és az ellenkező irányból is megindultak. Persze ők nem lökdösődtek... Egy járdaszigeten álltam a férfival, akinek még mindig nem tudtam a nevét.
-Hagyjál már békén!-kiáltottam el magam idegesen mindvégig a szemeibe nézve.
Csak lesett rám. Mintha pár pillanatra egy értetlen és csalódott csillogást láttam volna a szemében, de ez nem tartott sokáig. Arca kissé megfeszült, viszont vonásai nem változtak. Kifejezéstelenül figyelt továbbra is. Percekig csak álltunk ott egymást nézve, majd arra lettem figyelmes, hogy az autók már nem suhannak el mellettünk.
-Rendben.-végül csak ennyit mondott. Ledobta a földre az eddig nála levő táskáimat és a zacskós aranyhalakat is. Szerencsére most nem loccsant szét semmi. Még egy utolsó pillantást vetett rám, majd sietősen elindult az autók rendezett sora által kialakított úton.
-Itt hagyott...-suttogtam magam elé.
Olyan gyorsan történtek az események. Az a lökés... Aztán ő. És most megint itt vagyok egyedül. Kissé tuskó voltam, nemde?
-Meg kell neki köszönnöm!-ordítottam el magam felébredve teljesen a sokkomból.
Sokan meg is nézhettek a felindulásom miatt, de hát mit számít? Ennél jobban úgysem éghetek.
Felkaptam minden cuccom, majd rohantam a férfi után. Egy sarokkal arrébb meg is pillantottam. Az egyik mindenes bolt falát támasztotta miközben az eget vizslatta.
-Hé, szépfiú!-szólítottam meg a futástól kissé lihegve.
A férfi komótosan levette szemét az égről, ejtett egy gúnyos mosolyt, és csak ezután fordult felém.
-Miben segíthetek Aranyhal?
YOU ARE READING
Ízekben a szerelem. (BTS fanfiction)
Fanfiction-A csirke unalmas... A séfek olyan ételnek tekintik, amit azok választanak, akiknek nincs fantáziájuk! -A fűszerek feltüzelik a lelket... -A főzésben van valami varázslat: a hozzávalók megválasztásában, a keverésben, a reszelésben, az olvasztásban...
