II. / 6.fejezet

159 14 16
                                    

Annie megvette a jegyét, és rögtön fel is szállt a már várakozó vonatra.
Keresett egy megfelelő helyet, az ablak mellett, majd kényelmesen elhelyezkedett.
Az újonnan szerzett telefont kezdte vizsgálgatni.
Idejét sem tudta mióta nem tartott a kezében okos telefont.
De még mindig pontosan emlékezett a működésükre, hisz hogyan is lehetne elfeledni.
Ezen még mobilinternet is van?!
Jézus..
Szemforgatva kutatott tovább a telefonon, és úgy döntött letölt néhány alkalmazást.
Facebook, Instagram, Twitter, Messenger, stb. A szokásos.
-Elnézést, szabad ez a hely? - hallotta maga mellől a hangot. Oda kapta a fejét, az ülés előtt pedig egy kopaszodó férfi állt.
-Ömm...igen persze. - mondta Annie, közben pedig táskáját elvette a székről.
Az illető leült, Annie pedig folytatta a munkálatait.
Amiket egyelőre akart, azokat le is töltötte.
Egyesével elkezdett bejelentkezni.
Üdv újra az élők között Annie..
Az értesítések pedig abban a pillanatban támadták.
Pirossal jelezte szinte mindegyik alkalmazás a kis 99+ számot a sarokban.
Uhh..
Természetesen nem nézte meg az összeset. A nagyja csak átlagos értesítés volt, hogy xy-nak születés napja van, valaki belikeolta a posztját, hozzászólások és minden egyéb.
Az egyetlen dolog amit végig olvasott, azok a messenger üzenetek voltak. Még instagramon is írtak neki.
Tulajdonképpen majdnem az összes üzenet abból állt, hogy hol van, mi van vele, remélik nincs baja satöbbi.
Annie szíve elszorult az üzenetek láttán.
Ők mind a barátai voltak, és úgy érezte cserben hagyta őket. Bár mindenkinek megírta, hogy meghatározhatatlan ideig nem lesz telefon közelben és a többi, de akkor is.
A sok név közt, kikereste hajdani, egyik legjobb barátnője nevét.
Szinte ő írta a legtöbb üzenetet.
Annie írni akart neki, de még nem volt rá felkészülve.
Biztos, hogy mérges rá. Lehet hogy beszélni sem akar vele.
Letette a telefont, az ölébe, és kibámult az ablakon.
Az üvegre lassanként esőcseppek hullottak, majd lassan kúsztak végig rajta.
A lány gondolatai Ronnie felé terelődtek, s a kocsiban történteken.
A szíve azt súgta neki, hogy igenis meg akarta csókolni, de a józan esze nyakon vágta, és kimondta az igazságot.
Biztos hogy nem akarta..
Lehunyta a szemét, s pár pillanat múlva, újra a hotel szobában volt Ronnieval.
Felidézte, ahogy ajkuk egymáshoz préselődik, majd a férfi nyelve finoman végig simít Annie-jén.
Ahogy, Ronnie keze tisztelettelli gyengédséggel siklik be pólója alá, majd cirógatja hasát.
Ó, hogy mi minden történhetett volna..
Annie agyába akarva-akaratlanul jelentek meg a piszkosabbnál piszkosabb képek.
Most olyan élethű volt. Mintha...tényleg ott lenne..
A férfi lassan lehúzza Annie bugyiját, közben ismét megcsókolja, oly' gyengéden mintha bármelyik pillanatban össze törhetne..
Ronnie, kicsatolta övét, s lehúzta nadrágját.
Édes Krisztusom..
A lány lélegzet visszafolytva nézte Ronniet. Olyan gyönyörű.
Lehet egyáltalán ezt mondani egy férfire..?

-Hölgyem...hölgyem! Elnézést! Hölgyem! - Anniet egy mélyebb női hang rázta fel kellemes álmából.
Elaludtam volna..?
A lány kótyagosan oldalra fordult. A mellette lévő helyen már nem ült a férfi, viszont az ülés mellett a kalaúz állt.
-Elnézést, megkaphatnám a jegyét? - Annie zavartan bólintott egyet, s keresni is kezdte.
-P-persze..persze. Máris. Bocsánat..- pár másodperc kínos keresgélés után, meg is találta, majd átnyújtotta a nőnek.
-Köszönöm szépen. További kellemes utat. - Annie mosolyogva elköszönt, és vissza döntötte fejét az ablaknak.
Nem kicsit szégyelte magát az álma miatt.
Érezte, ahogy arca márcsak a vissza emlékezéstől is lángra lobban.

Néhány perc elteltével már szállt is le a vonatról, és kereshetett egy buszt, ami beviszi a belvárosba.
Közben az eső is hevesebben kezdett esni.
Szuper..
Mikor végre megtalálta a megfelelő buszt, szinte már teljesen elázott.
Lehuppant az első szabad ülésre amit megpillantott, és egy zsebkendőt elővéve megtörölte az arcát, hogy legalább onnan ne csöpögjön a víz.
A busz kisvártatva elindult, Annienek pedig csak négy megállót kellett utaznia.
Ahol kellett, leszállt, a bank pedig majd hogy nem, az orra előtt volt.
Alig voltak páran bent.
Kész szerencse..
Annie kihúzta a számát, majd alig öt perc múlva már mehetette is.
-Jó napot. Miben segíthetek? - kérdezte rögtön az asztal másik oldalán ülő férfi.
-Jó napot, pénzt szeretnék felvenni. - a férfi bólintott, közben pötyögni kezdett a gépén.
-Leánykori neve?
-Annabelle Silverman. - pár perc csend következett, mígnem a bankáros fel nézett a lányra.
-Személy igazolványra valamint lakcím kártyára lenne majd szükségem.
Ezeket pedig..- azzal Annie elé tolt pár lapot - írja alá itt....itt.....és itt.
Annie tette amit kértek tőle.
-Mennyi pénzt óhalyt felvenni?
-Nem tudom pontosan, hogy mennyi van, de az összeset kérném. - A férfi nagyot nézett, de vissza fordult a számítógéphez.
-Költözés..? - kérdezte érdeklődve.
-Ühm...igen. Valami...olyasmi. - mondta Annie kis zavarral a hangjában.
-Kézpénzben vagy kártyára?
-150 dollárt kézpénzben kérnék, a többit a bankkártyára.
Még kicsit több, mint tíz percig ott ült Annie, aztán átnyújtották neki a pénzt, a kártyára pedig utalták a többit.
A lány fellélegezve ment ki a bankból, és indulhatott is haza.
Haza?
Ronniehoz. Ronnie házába.
Még fel is kell hívnom.
Vajon mit csinál most?

Uristen milyen pofátlan vagyok.. majdnem elfelejtettem MEGINT.
Naagyon nagyon nagyon köszönöm nektek a már bőven több mint 1K-t és a majdnem 200 (!!) vote-ot.
Tényleg szuperek vagytok és nagyon boldog vagyok 🖤🖤🖤
Sietek a következő résszel! :3

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Nov 27, 2022 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

A Megmentőm _SZÜNETEL_  -RONNIE RADKE FANFICTION-Where stories live. Discover now