A Megmentőm _SZÜNETEL_ -RONNIE RADKE FANFICTION-

10.fejezet

Annie bezárta az ajtót, és lassan lecsúszott rajta.
Könnyei hullani kezdtek arcát pedig a kezébe temette.
Ronnie meg akarta csókolni.
És ő elfordult. Örökké bánni fogja, de a saját érdekében meg kellett tennie.
Nem hagyhatta itt az apját.
-Minek fetrengsz itt? - hallotta maga mellől az említett személy hangját.
-Semminek..- motyogta szipogva a lány, majd felállva el akart menni, de apja kirakta elé a kezét, így megállítva.
-Hol voltál? - kérdezte szigorú tekintettel.
-Csak...a városban. - a férfi keze lesiklott a lányéra. Pont úgy ahogy Ronnie tette.
De ez mégis más volt. Rideg és erőszakos. Annienek pedig hányingere lett tőle. Apja közelebb hajolt hozzá.. A lány nem is tudta mit gondolt, de ellökte magától a másikat, aki enyhén a falnak vágódott.
Annieben szörnyülködve tudatosult, hogy mit tett az előbb. Apja elmosolyodott, közben rágyújtott egy cigarettára.
Annie várta, hogy mikor esik neki, de erre nem került sor. A férfi egyszerűen sarkon fordult és vissza ment a nappaliba.
Nem értette. De nem volt jó előérzete.
Egyáltalán nem.
Mindenesetre be ment a szobájába, és úgy döntött edzeni fog. Szerette csinálni, olyankor mindig kitisztult a feje.
Nem akart Ronniera gondolni. Semmilyen szinten.

Másfél óra múlva, izzadtan indult zuhanyozni, pont jókor, mert korán le akart feküdni.
~~~
Reggel a telefonja csengésére kelt.
Rá nézett az órájára, ami fél 11-et mutatott.
-A fenébe..- motyogta álmosan, majd telefonjáért nyúlt.
Ám rögtön teljesen éber lett, mikor megpillantotta a kijelzőn szereplő nevet.
Ronnie.
Felvegyem?
Természetesen fel akarta, de minek kínozza magát, ha holnapután elmegy..?
A csengés abba maradt, Annie pedig fejjel lefelé fordítva vissza rakta a komódjára, s vissza bújt a takarója alá.
Nem volt kedve semmihez. És ez így is maradt egész nap. Időnként sírógörcsöket kapott, de ezen kívül semmit sem csinált.
Szinte ki sem mozdult a szobából.
Estefelé két pánikroham közben eldöntötte, hogy írni fog Ronnienak.
Szia, bocsi, hogy nem vettem fel, csak sok dolgom volt.
-Gratulálok Annie ez igazán szánalmasan hangzik. - jegyezte meg magában, majd le dobta az ágyra a telefont.
Alig vett egy lélegzetet, a készülék máris csörögni kezdett.
Érte kapott, és fel is vette.
-Szia..-köszönt halkan a lány.
-Jó estét kívánok. - Annie felkuncogott a hivatalos hangsúlytól.
Szörnyű, hogy még ilyenkor is meg tud nevettetni.
Ronnie nagyon sóhajtott a telefonba.
-Szépen kikosaraztál tegnap. - hangja szomorkásan csengett, de mégis egy kicsit mintha, vidám lett volna.
Tud ő valaha is rosszkedvű lenni..?
-Figyelj Ronnie...én...ez nem annyira... - Annie nem tudta igazán, hogy mit akar mondani. Hisz mit is mondhatott volna? Úgysem értené meg.
-Nem, nem kell magyarázkodnod. Nem gond.. - a lány lehunyta a szemeit és hátra dőlt a matracon.
De igen is, gond.
-Öhm...fussunk össze holnap, és akkor átbeszélhetnénk a...dolgokat. - mondta Annie jobb ötlet híján. Ronnie egy kis ideig csendben volt majd megszólalt.
-Ahm..igen az jó lenne, holnap már a Four Seasons-ban leszek szóval...- A férfi újra csendbe burkolózott. - Holnap mégsem jó. Nem érek rá..- Szólt végül. Annie csalódottan túrt a hajába.
-O-oké.. attól függetlenül ..majd még beszélünk.. - Ronne helyeslően hümmögött egyet, majd a lány elköszönt, és le rakta a telefont.
Ez nem lehet igaz..
Frusztrált volt, és ideges, az agya csak a történteken kattogott, az éjjel pedig egy szemhunyásnyit sem tudott aludni.

Mikor, dél körül kikászálódott az ágyából elszörnyedve konstatálta, hogy ennél borzalmasabban nem is nézhetne ki.
Ráadásul esti gondolatmenetei semmivel sem vitték tovább.
Most mégis mit kéne tennie? Holnap megy haza. Azt sem tudja, hogy mikor. Így mégis, hogy köszönjön el tőle egyáltalán?
Aztán megvilágosodott. Hirtelen eszébe jutott egy szörnyű, őrült ötlet.
Az esze folyamatosan azt mondogatta, hogy ne, de ő mégis akarta.
Hát akkor ez lesz. Meglepi. Elmegy hozzá.
Mit is mondott....? Hol lesz..?
Annie szitkozódott egy sort, amiért ilyen pocsék a memóriája.
Four Seasons. Hát persze.
De mi van ha nem örül nekem? Ha mérges lesz?
Mi van ha nincs is ott..?
Túl sok volt a 'mi van ha..?' És túl kevés az idő. Egész nap töprengett, este pedig végleg elhatározta, hogy elmegy. Gyorsan elkezdett öltözködni, még mielőtt meggondolta volna magát.
Felkapott egy lila finom anyagú inget, a fekete nadrágjához, és a kezébe véve a táskáját az ajtó felé indult.
-Mégis mit képzelsz hová mész? - Annie kisebb fajta szívrohamot kapott.
Nem volt kedve most ehhez. Ideges volt, alig aludt három órát napközbe, ha már este nem tudott, és Ronnie mellett akart lenni.
-El. - válaszolta kurtán és a kilincs után nyúlt.
-De nagy lett a szája valakinek. - apja elnyomta a cigarettát és megragadta a lány csuklóját. - Nem tetszik ez a viselkedésed Annie... ne légy rossz kislány. -
Nem tetszik..? Nekem sem tetszik sok minden.
Mérges volt, nagyon mérges.
-Engedj el. - szűrte a fogai közt, és kirántotta a kezét a szorításból. Feltépte az ajtót majd kiszaladt az utcára. Vissza sem nézett.
Elsétált a közeli buszmegállóba, pont jókor jött, alig várt 5 percet, már indulhatott is be, a városba. Nagyjából 30 perc múlva oda is ért.
Annie leszállt, és a már jól kivehető hatalmas épület felé vette az irányt.
Ez volt a legdrágább hotel a városban, és ebből adódóan persze a legjobb valamint legszebb is.
A lány be ballagott a hallba, majd a recepcióhoz sétált.
-Jó estét..öhm. Arról érdeklődnék, hogy Ronnie Radket hányas szobában találom? - a recepciós egy fiatal, csinos lány volt. Lassan feltekintette Anniere, és elhúzta a száját.
-Sajnálom, de ilyen jellegű információkat nem adhatunk ki a vendég beleegyezése nélkül. - mondta monoton hangon, s vissza is fordult a pult alá.
-De...kérem. Fontos lenne. - szólt Annie kérlelő hangon, mire a nő unottan ismét ránézett.
-Mint mondtam, ilyen jellegű inform..-
-Tudom! Nem adhat ki de ez vészhelyzet. Kérem, most az egyszer nem tehetne egy kivételt..? - kérdezte a lány közbe vágva, mire a másik megrázta a fejét és ismét elfordult. Annie csalódottan lökte el magát a pulttól, de pár másodperc múlva újra vissza fordult.
-Ide figyeljen. Ha kell végig járom a szálloda minden egyes négyzetméterét és bekopogok az összes Istenverte szobába, de el kell jutnom hozzá. Mint említettem, ez egy vészhelyzet. - mondta idegesen, majd várta a választ. A nő továbbra is unottan figyelte, sóhajtott egyet és a gépéhez fordult.
-Tizedik emelet 1267-es szoba. - szólalt meg egy kis idő múlva, Annie pedig már rohant is a lift felé.
Rá pillantott az órára, ami különböző országok és államok idejét is mutatta, köztük pedig kikereste Denverét. 7:45
Nincs már késő..?
Nem. Ha eddig eljött, már nem hátrálhat meg. Közben megérkezett a lift, amibe beszállva lenyomta a tízes gombot.
A szíve úgy kalapált, mintha ki akarna ugrani, a tenyere izzadt és nem tudta mégis mi a poklot fog mondani.
A felvonó halk csilingelő hangot hallatva megállt, az ajtók pedig kinyíltak.
Elé tárult egy csodás, s igen hosszú folyosó. A padlót sárga szőnyeg borította, biztos valami drága anyagból lehetett, a falak pedig aranyszínűen csillogtak.
1267 1267 1267 1267
Megpillantotta az ezüst számokat, s habozva megállt az ajtó előtt.
Itt az idő, gyerünk, csak nyugi!
Felemelte remegő kezeit, és hármat kopogott a barna faajtón.
Várt pár másodpercet, a gombkilincs pedig elfordult.