7.fejezet

136 14 0
                                    

Másnap korán fel kelt, pedig este alig tudott aludni. Folyton Ronnien járt az esze, ugyan nehezére esett megmozdulni, az újonnan szerzett kék-zöld foltjai miatt, mégis forgolódott vagy órákig.
Este a férfi volt az utolsó gondolata, reggel pedig az első.
Nem mondta mikor.
Napközben is tette a dolgát, de nem tudott nem a másikra gondolni.
Végül is nem értette, hogy ha Ronnie egy lány miatt maradt itt, akkor miért őt hívta el randira..?
Na álljon meg a menet.
Épp a konyhát mosta fel, s mintha megvilágosodott volna.
'Semmi..csak édes vagy, amikor nem tudsz semmit..'
Csak nem....ő..rám gondolt volna?
Annie tovább takarított, de közben erősen gondolkodott. Megpróbált vissza emlékezni, hogy miket is mondott még.
-Mi az, hogy egynek elmegy?!?! - szólalt meg hangosan, mikor eszébe jutott Ronnie mondata.
Fejcsóválva folytatta a munkát, és tovább agyalt.

Így ment ez napokig. Ronnie tulajdonképpen nem mondta meg mikor, és hol legyen az a bizonyos randi.
Annie pedig nem is mozdult ki azóta a házból.
Sík ideg volt, alig bírta ki, hogy ne hívja fel. Párszor neki is veselkedett, de végül kinyomta, mielőtt kicsengett volna.
Nem akarta, hogy Ronnie azt higgye, hogy nyomul, vagy valami ilyesmi.
Őszintén szólva, eléggé kijött ebből a 'pasi' témából. Bár, nem mintha valaha is olyan, nagyon benne lett volna. Ami elég elszomorító, de igyekezett a tanulásra koncentrálni.

Délelőtt 11-et ütött az óra, Annie pedig a mosogatás kellős közepén volt, s halkan dúdolgatott.
Éppen jó kedve volt.
-..So trace the lines of my tattoos
Whisper that you love me too..- ez volt az egyik kedvenc száma.
Alig hallotta a szobából jövő halk csengést. Először azt hitte, hogy csak képzelődik, aztán eljutott a tudatáig, hogy ez bizony a csengőhangja.
Szinte eldobta a a kezében lévő poharat, ujjait pedig a ruhájába dörgölve a nappaliba szaladt, és villámgyorsan felkapta a telefonját, s pont az utolsó pillanatban felvette.
-Szia! - szólt a telefonba elmosolyodva Annie.
-Hello, rá érsz ma?
..mintha bármi dolgom is lenne...
-Öm..megnézem a naptáramban...
?! Nincs is naptáram..!
Annie, öklét a homlokának csapkodva járkált egy kicsit, majd megszólalt.
-Igen..azt hiszem igen.
-Az király. Csak mert, arra gondoltam, hogy megejthetnénk ma azt a randit. - Szólt vidáman, a vonal túlsó végéről Ronnie.
-R-rendben az..jó lenne. - Magában átkozta az eget, hogy ilyen szerencsétlen.
-És mihez lenne kedved? - kérdezett tovább Ronnie.
-Hát...nem is tudom, mehetnénk moziba. - Ismét homlokom csapta magát.
Ennél mainstreamebb dolgot nem tudtam volna mondani..?
-Oké. Akkor mondjuk kettőre ott vagyok érted. - jelentette ki, a férfi majd elköszönve lerakta a telefont.
Annie csak nézett jobbra-balra, hogy ez tényleg megtörtént e?
Mi az egyáltalán, hogy itt van érte..?
Ide akar jönni?? Megint? Elég volt egyszer is.
Annie feje majd szét robbant, és ismét felmerült az a kérdés, hogy mégis mit vegyen fel.
Most már igazán illene valami normális öltözékben megjelennie. Hiszen..végtélre is...ez egy randi.
Még gyorsan befejezte a mosogatást, és szaladt is a szobájába.
Konkrétan feltúrta az egész szekrényét, normál ruha után kutatva. Volt kis millió, picsa póló és egyéb ruhadarabok, amit nem igen értett, mert utálta őket, és ha emlékezete nem csalt, soha nem is voltak rajta.
A bővebb ruhákat szerette inkább. De most mégis nagy volt a kísértés. Tetszeni akart Ronnienak. Biztos ő is a tökéles testű, feszülős ruhákban járó csajokra bukik.
Ugyan...akkor miért hívott volna el..?
Hosszú percekig guggolt a szekrénye előtt, végül arra jutott, hogy kitart a saját stílusa mellett, és magát adja.
Pontosabban, nem igen volt stílusa, mert azokba a ruhákba járt, amik voltak. Nem mellesleg, nem nagyon kedvelte őket, de erre volt pénze még anno, most pedig nem igen akart költekezni, ilyesfajta dolgok miatt.
Majdnem egy óra bénázás után, félig meddig, elégedetten állt meg a tükör előtt.
Egy méreg zöld, finom anyagból készült részben, testhez simuló garbót vett fel, a fekete nadrágjával.
Maradt a jól ismert tornacipő, és ezúttal kibontott hajjal ment. Pont tegnap este most meg, így még frissen omlott apró vállaira.
Háromnegyed egy volt. Így még bőven volt ideje. Fogalma sem volt, hogy apja mikor jön, de arra tippelt, hogy valamikor este felé.
Bátran elő vette a laptopját, és megtette azt, amit még megígért magának pár nappal ezelőtt, hogy nem teszi.
De győzött az a fránya kíváncsisága.
Rá keresett a Google-ban Ronniera.
Tényleg nem akarta, úgy érezte, hogy ez nem tisztességes így, mert tőle akarta megtudni a dolgokat, de mégis megtette.
Mire elérkezett a kettő óra, már majdnem mindent tudott az életéről. Közben kis híján elsírta magát, vagy háromszor, különösképpen, amikor a Brother című számot hallgatta.
Ronnie élete olyan szomorú. Olyan igazságtalan volt vele a Sors. De ő mégis.. mégis képes minden nap mosolyogni, nevetni, viccelődni..
Az a börtönös dolog is..ő vitte el a balhét az egész miatt. A bátyja is.. az anyjával a dolgok..az egész..az egész..
Csodálta Ronniet. Csodálta mindenért, és most egy nyávogós fruskának érezte magát.
Lehetne rosszabb is. De ő csak szomorkodni tud. És nem becsüli meg azt, amije van.
Pedig meg kéne..
Gondolataiból egy kopogás riasztotta fel.
Felkapta a táskáját, és a fekete bőrdzsekiét, amit az utolsó pillanatban talált meg, a másik szekrénye alján, valahol a pokolhoz közel.
-Szia! - mosolyodott el Annie, amint ki nyitotta az ajtót. Ronnie szája is felfelé gördült, majd tekintete átfutott a lányon, aki természetesen fülig elpirult, végül elindultak.
Annie álla le esett, ugyanis egy kocsi parkolt a ház előtt. Egy...gyönyörű hófehér kocsi.
-Ez a tiéd..?? - kérdezte körbejárva a járművet.
-Ja.- válaszolt Ronnie félválról, és be is ült a volán mögé.
Némi habozás után, de Annie is beszállt, az anyós ülésre.
Ronnie beindította a motort, és már száguldottak is.
Kettesben Ronnieval..több óráig.
Rá sem mert nézni. Mereven bámult kifelé az ablakon.
Mi a fenét csináljak??
-És ömm...mit fogunk nézni? - kérdezte megtörve a csendet Annie.
-Tekintettel arra, hogy ez egy első randi, még egy nyáltól tocsogó filmet is bevállalok. Tudod, fontos az első benyomás. -kacsintott a lányra. Annie fel nevetett, majd nem is figyelt rá mit mondott, csak ki csúszott a száján.
-Hát annak már lőttek. - döbbenten a szája elé kapott, Ronnie pedig le esett állal, hitetlenkedve felnevetett.
-Hogy mii? - kérdezte még mindig vadul mosolyogva.
-Neem! Nem Istenem nem úgy értettem. - szabadkozott Annie, de közben őt is nevetésre késztette, Ronnie nevetése.
-Rendben...legalább már tudjuk, hogy nem vagy egy karót nyelt csaj. - Ezúttal a lányon volt a hitetlen felnevetés sora.
-Ezt mégis, hogy érted? - kérdezte Ronnie felé fordulva, aki ismét felnevetett.
-Ugyan, sehogy. Csak azt hittem, hogy a humorérzéket kispórolták belőled.
-Mi aa.. mégis miért hitted ezt?
Annie még mindig nem hitte el, hogy Ronnie ezt feltételezte róla, s közben észre sem vette, hogy milyen jól feloldódott.
Észrevétlenül ugyan, de mindig ez történik ha Ronnie közelében van.
Először ideges, és feszült, aztán elkezdenek beszélgetni mintha már ezer éve ismernék egymást.
Talán nem lesz semmi baj..

A Megmentőm _SZÜNETEL_  -RONNIE RADKE FANFICTION-Where stories live. Discover now