A Megmentőm _SZÜNETEL_ -RONNIE RADKE FANFICTION-

II. / 5.fejezet

Sziasztok...
Köszönni sincs pofám... sAjNáLoM! Igen, kettő hónapja nem volt részt, és most ecsetelhetném, hogy miért de inkább nem teszem. (Ugyanis, nincs jó indokom) pls ne kívánjatok a pokolba, a rész miatt SE.
Elég gyatra teljesítmény, de legalább van, igyekszem 1 héten belül hozni a folytatást (nem úgy mint ezt lel :'D)
Komment szekcióban szidni ér :))))) jelenleg én is utálom magam de nem tépem itt a szám.. olvassatok!!

_Ronnie Szemszög_

A dalok felvevését folytatták, de Ronnie gondolatai nem éppen ekörül forogtak. Ennek következménye képpen vagy háromszor újra kellett kezdenie a Loser-t.
De egyre csak a lány szavai jártak a fejében, és a történtek.
Nem tudta eldönteni, hogy Annie most nem érti, hogy a dalt neki szánta, vagy nem akarja megérteni.
Egyre jobban elbizonytalanodott és tele volt kételyekkel.
Eddig szinte biztos volt benne, hogy Annie is viszonozza az...érzéseit. Érzéseit?
Be kellene végre vallania, legalább magának, hogy tényleg érez valamit a lány iránt.
És most már egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy kölcsönös a dolog.
Nem érette. Egyszerűen nem értette Anniet. Valamikor bele vörösödik, akárhányszor beszélnek, valamikor pedig úgy kezeli mint egy havert.
De..akkor miért hagyta, hogy megcsókoljam? Hogy elhozzam? Miért hagyta ezt az egészet?
Tette fel magának a kérdéseket Ronnie, de szinte meg is válaszolta őket.
Mindegyiket ő kezdeményezte, ő akarta.
Hirtelen úgy érezte, mintha ráerőltette volna magát a lányra.

Ennyi. Eldöntötte, hogy nem fog semmit csinálni. Nem próbál meg közeledni hozzá, és nem fog vele flörtölni.
Egy dalban fog mindent kifejezni, amit érez. Egyetlen egy dalban. Ha azt meghallja, és még akkor sem változik semmi, abban az esetben teljesen biztos lesz a visszautasításban.
Ez elég klisésen hangzik, de egyszerűen nem tudta, hogy mondja el neki. Így sokkal könnyebb lesz, és a dalt már el is kezdte.
A repülőn ülve.
Annyi dolog kavargott akkor a fejében, Annie meg csak aludt a vállán...muszáj volt írnia.

Jobban bele gondolva viszont, igen nehéz lesz addig nyugton ülnie. Ugyanis, szinte minden egyes pillanatban késztetést érzett arra, hogy Annie közelében legyen. Egyszerűen meg akarta szerezni magának a lányt. Olyan különleges volt.
És talán ezért is akarta ennyire. Mert nem rohant az ágyába az első találkozásuk után. Nem kellette magát, nem volt olyan mint az összes többi lány, akikkel Ronnie találkozott.
Küzdeni akart érte.
Maga mellett akarta tudni, vigyázni akart rá. Magának akarta a tudatot, hogy Annie az övé. Hogy hozzá tartozik, és gyilkos pillantásokkal akarta illetni az össze pasit aki csak rá néz.
Hisz olyan gyönyörű. Olyan kedves, és kimondhatatlanul aranyos. Szerény és félénk, kissé talán önbizalom hiányos, de tagadhatatlanul belé esett.
Szerelem..huh?
Ronnienak sosem voltak jó benyomásai a híres neves 'szerelemről'.
Talán ez is csak egy futó kaland lesz.
Talán úgy végződik majd mint az össze többi. Nem hibáztatná Anniet. Az ő helyében, ő soha nem randizna saját magával.
-Ronnie. - szólította meg hirtelen Annie, így kiszakítva gondolatmenetéből.
-Na? Mindjárt indulhatunk..- mondta Ronnie, de a lány közbe vágott.
-Igen, ömm..én majd csak később megyek. El kell intéznem pár dolgot, szóval...- a férfi kérdőn nézett rá.
-Értem...esetleg..elvigyelek vagy..- Annie hevesen megrázta a fejét.
-Nem, köszi. Szóval indulok is. Majd...majd este felé jövök szerintem.
-Mi? De..várj már egy kicsit. Vissza fogsz találni? És egyáltalán hová mész? - A lány pár másodpercig nem válaszolt.
-Ha fel írod a pontos címet, akkor biztosan megtalálom és már..
-Neem..Annie szerintem ez...ez egy borzalmas ötlet. Figyelj, én nagyon szívesen elviszlek. Nem fáradtság, tényleg. - Ronniet kicsit sem csábította a tudat, hogy elengedje egyedül a lányt valamerre, telefon és minden egyéb nélkül úgy, hogy még azt sem tudja hol lakik.
-Én... igazán nem akarok gondot okozni. Elmegyek egyedül, maximum majd felhívlak egy fülkéből, ha annyira szeretnéd. - Annie továbbra is kitartott terve mellett.
-Tudod mit? Elviszlek valameddig oké? Biztos tömegközlekedéssel mennél. Mond hová, és kiteszlek ott, ha már ennyire egyedül szeretnéd intézni. - A lány habozva ugyan, de bólintott.
Ronnie megkönnyebbülten fellélegzett, majd szólt a többieknek.
Mivel két kocsival jöttek, a többiek haza mentek az egyikkel, ők pedig el tudták vinni a másikat.
-Szóval merre rakjalak ki? - kérdezte a férfi.
-Omm...a vonatállomás messze van? - amint Annie kiejtette a kérdést a száján, Ronnie már kanyarodott is az említett hely irányába.
-Pár percre megállunk valahol. Nem gond? - fordult Annie felé. A lány megrázta a fejét, néhány másodperc múlva pedig meg is álltak egy utcában.
-Maximum tíz perc és jövök, rendben? - Annie bólintott.
Ronnie kiszállt a kocsiból és egy bolt felé vette az irányt.
Tudta, hogy a lány hogy fog reagálni, legalábbis sejtette.
Ugyanis egy telefont tervezett neki venni.
Szerencsére szinte egyáltalán nem volt sor, így hamar a pulthoz került.
Aláírt néhány papírt, kiválasztotta a kártya csomagot, majd végül a telefont. Ez volt a legnehezebb. Iphone-t akart, mivel ő személy szerint imádta az Apple termékeket, de tudta Annie nagyon dühös lenne ha ilyen 'drága' telefont venne neki.
Így egy fehér sony mellett döntött.
15 perc múlva a kezében a dobozzal sietett a jármű felé.
Beült a volán mögé, és amennyire tudott, Annie felé fordult.
-Hoztam neked valamit. - a lány arca már most rosszallóan ráncolódott.
Ronnie elővette a kis csomagot, minek láttán Annie szinte rögtön bele kezdett.
-Ronnie...neem.. nee. Ezt...ezt téényleg nem kellett volna. Nem...nem. Nem ezt nem fogadhatom el..
-Dehogynem. - válaszolta nyugodtan a férfi.
Annie egyre csak rázta a fejét, majd kinézett az ablakon.
-Nem hiszlek el. Ez...nem vehetsz nekem telefont. Én..komolyan. Nem fogadhatom el. - ismételte magát Annie. - Nem kell, hogy rám költs.
-Ugyan már! Egyáltalán nem volt drága, ha ez zavar. És azok után, hogy eljöttél velem repülővel egy másik városba, és tulajdonképpen nálam laksz, ezt teljesen nyugodtan elfogadhatod. - nevetett fel Ronnie. Inkább meg sem várta Annie reakcióját, már bontotta is ki.
Bele helyezte a sim kártyát, s be is kapcsolta.
-Előbb-utóbb úgyis kellett volna neked egy telefon. A sajátod Denverben maradt, -hála istennek- bár az nem is nevezhető telefonnak.
Egyszerűen a lány kezébe nyomta, majd be indította a motort.
-Ismerkedj vele, bele írtam a számom szóval majd hívj fel.
-De...-Annie valószínűleg újabb tiltakozásokba akart kezdeni, de inkább elharapta a mondatot, minek hatására Ronnie arcán önelégült mosoly terült szét. -Rendben, de csak amíg elmegyek..és... egyébként köszönöm szépen (akkor is ha nem kellett volna) de tényleg hálás vagyok. Igazán...kedves vagy. - Ronnie a lányra pillantott, aki szorosan fogta a telefont, és az ölébe bámult.
Most egy kis ideig talán duzzogni fog, de tegye csak ha akarja. A lényeg, hogy így fel tudom hívni akármikor.

A férfi parkoló hely után kutatott egy kis ideig, de végül megadóan leállt egy buszmegállóban.
-Itt is volnánk. - mondta behúzva a kézi féket, majd Annie felé fordult, aki már a vállára vette a kis vászon szatyrát.
Az eddig is nála volt..?
-Köszi, hogy elhoztál. És...akkor majd jövök. - Ronnie elmosolyodott, felső teste pedig hirtelen, reflexszerűen mozdult a lány felé.
Szerencsére szinte azonnal észbe kapott, és nem is tudta hová tenni a dolgot.
Kezével megtámasztotta magát az anyós ülés szélén.
Én most..
Nem tudta miért csinálta, egyszerűen magától jött.. Annie elköszönt tőle, hogy majd jön. Ő pedig.. mit is akart?
Talán egy búcsú csókot adni neki.
De a valóság pofán vágta. Ők nincsenek együtt. Ők nem járnak. Nem randiznak. És tulajdonképpen semmilyen kapcsolatba sincsenek, ami szerelmi vagy épp szexuális alapú lenne.
Annie alsó ajkát beharapva produkált egy zavart félmosolyt, majd ki szállva a kocsiból, integetve elveszett az állomáson nyüzsgő tömegben.

Ronnie vissza fordult a volánhoz, és kezébe temetve az arcát halkan megszólalt.
-Jézusom..
Jelenleg, legszívesebben elásta volna magát.
Beindította a kocsit, és elindult vissza felé.
Mi a fasz van velem...?
Még mindig nem tudta felfogni, hogy ennyire gáz szituációt teremtett.
Sürgősen szükségem van egy dugásra.
Azzal már fel is oldotta a mobilját, és a kontaktok közt kutatott.
Tényleg ribancokkal van tele a fél telefon könyvem...?
Megrántva a vállát, rákattintott egy névre, majd a hívásra.
A nő az első csengésre fel is vette.