sʜᴀᴛᴛᴇʀᴇᴅ | ᴛᴏᴅᴏʀᴏᴋɪ × ᴏᴄ | ✔

ᴛʜɪʀᴛᴇᴇɴ

» ᴹᴬᴺᴬᴹᴵ «

Miután mindenki megérkezett az erdő közepén álldogáló faházhoz, az idősebb asszony kedvesen fogadott minket.

- Gyertek csak, gyertek - mosolygott körbe és beljebb invitált minket. A ház ugyanolyan tágas volt, mint amilyennek kívülről kinézett és a hangulat teljesen más volt, mint a hideg erdőben sétálva.

- Remélem, hogy kapunk kaját, éhes vagyok - ütegette meg hasát Mina, Sero pedig egyetértően bólogatott.

- A csomagjaitokat már betettük a szobátokba - fordult hátra a nő, mielőtt bevezett volna az ebédlőbe - Viszont biztosan éhesek lehettek, már minden készen van!

Csillogó szemekkel kémleltem körbe a hosszú asztalon, melyen finomabbnál-finomabb ételek sorakoztak.

- Kirishima-kun - rángattam meg a fiú pólójának ujját gyengéden, még mindig a megterített asztalt csodálva - Ez a mennyország?

- Biztos vagyok benne - felelte nyálcsorgatva és máris lehuppantunk egy számunkra szimpatikus helyre.

- Itadakimasu - tettem össze tenyereimet buzgón.

- Ez egy teljesen új oldala Manami-channak - motyogta letaglózva mindenki, és összeszedve magukat ők is leültek.

- Viselkedjetek - sóhajtotta Aizawa-sensei, ám szinte senki sem figyelt rá.

Valami oknál fogva ma sokkal többet ettem, mint szoktam, bár ez nem ért meglepetésként, mivel az utóbbi években nem foglalkoztam az egészségemmel túl sokat. Nem törtem magamat, hogy megfelelő mennyiségű táplálékot juttassak a szervezetembe, ezért az izmon kívül nem volt rajtam sok zsír. Viszont az erdőben való kóvalygás meghozta az étvágyamat és a többiekkel az oldalamon pusztítottam el a nagy mennyiségű ételt.

- Ez finom volt - dőlt hátra elégedetten mindenki.

- Örülök, hogy ízlett - nevetett fel Chio néni.

Tekintetemmel két alakot pillantottam meg az ajtó kerete mögül, akik kíváncsian néztek minket. A fiú még mindig undorodva, míg a lány csillogó szemekkel vizslatta a társaságot. Összerancolt szemöldökkel fordultam el tőlük és a továbbiakban nem foglalkoztam velük túl sokat, csak élveztem a körülöttem lévő boldog hangulatot.

~•••~

- Ah, már jól esett egy meleg fürdő - sóhajtott fel Mina, miközben a vízben mártózva lehunyta szemeit.

A gyógyvíz lázító hatással bírt testemre és a sebeim sem sajogtak annyira, mint amit megszoktam. Átadva magamat a jóleső érzésnek hunytam le szemhélyaimat.

- Oh, jut eszembe. Még régebben meg akartam kerdezni, de mi történt a kezeiddel, Manami-san? - hallottam meg Momo-chan hangját.

Egy pillanat alatt pattantak fel szemeim és ledermedve magyarázkodni kezdtem.

- Öhm, izé, túl sokat edzettem - füllentettem tarkómat vakargatva.

- Igen, múltkor együtt gyakoroltuk a támadásainkat - bólogatott szaporán Ochaco-chan, akit szintúgy levert a víz.

- Ne hajszold túl magad, Manami-chan, kero - fordult felém Tsuyu-chan, mire csak bólintottam.

- Így van, még nem is tudod, hogy ki fog látni meztelenül. Nem lenne jó, ha tiszta sebes lenne a tested - kuncogta Hagakure, én pedig teljesen elvörösödve félrenyeltem a saját nyálamat és köhögve veregettem meg mellkasomat.