𝗕𝗹𝗼𝗼𝗱, 𝗦𝘄𝗲𝗮𝘁 𝗮𝗻𝗱 𝗧𝗲𝗮𝗿𝘀 | ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ

46: második kötet - nagyon szeretlek [Vége]

- Jesszusom, jól vagy? – aggódó hangon kérdeztem.

- Persze, most megyünk a kórházba. – megijedtem, majd pánikmódba kapcsoltam és a lehető legrosszabbra kezdtem el gondolni.

- Meglőtt? Vagy mi?

- Nem. Csak szerintem el van törve egy bordám, vagy kettő.

- Melyik kórházba visz Singer? – érdeklődtem meg és már kezdtem is készülődni.

Halk sutyorgás, majd bele szól a telefonba.

- Bumin kórház.

- Mi a fasz? Az a kórház az ország másik végében van. – az ájulás kerülgetett, de tartottam magamat és valami utcára való ruhákat kapkodtam magamra.

- Vigyek ruhát?

- Kérlek. – lágyan beszélt, szinte alig hallhatóan.

- Jól vagy?

- Igen, de tudod, mikor leszek jobban?

- Mondjad!

- Ha velem leszel. – elmosolyodtam édes kijelentésén.

- Körülbelül 40 perc és két és fél óra közötti az idő, mivel nem tudom, hogy át kell-e szállni vagy sem.

- Autóval nem tudsz jönni. – mondta édesen.

- Tudom, ezért megyek repülővel.

- Oké. Akkor várlak. Azonban most megyek, mert mi megérkeztünk. Szia. – köszönt el, majd a hívás meg is szakadt.

- Szia. – mondtam üresbe, és azonnal a repülőtérre vezettem az autóval.

Este kilenc óra, és nagyon remélem, hogy lesz egy fapados vagy bármilyen járat Busan-ba.

A sebességet nem figyelve száguldok az utakon és olyan 20 perc után meg is érkezem a helyre.

Azonnal a kasszákhoz futok, és rákönyökölök az asztalra, majd zihálva elkezdek beszélni.

- Jó estét. Egy jegyet kérek Busan-ba. – a nő bólintott, majd beírt valamit a gépbe és rám nézett.

- Már csak a drága helyek vannak szabadon, abból is már csak három. Megfelel? – nézett rám kérdőn, majd várt.

- Meg! – vágtam rá és a pénztárcámért nyúltam, de nem találtam.

Hol a faszban van?

Mindig a hátsó zsebembe rakom, most azonban nincs ott!

Picsába is!

A nő láthatta a pánikozásomat, majd mutatóujjával a pulton heverő pénztárcára mutatott. – Elnézést. – legyintett, én pedig kiszedtem belőle a bankkártyámat és átnyújtottam a nőnek.

- Nem is kíváncsi az összegre?

- Nem igazán. Inkább azt mondja meg, hogy mikor indul a gép.

- Pontosan 43 perc és 17 másodperc múlva.

- Szuper. – kifizettem a jegyet, amit azonnal kézhez is kaptam és az egyik székre leültem.

Néhány percen belül meg is érkezett az üzenet a banktól, hogy mennyit vettek le a számlámról.

Aztakurva.

Eltátott szájjal bámultam az üzenetet, majd vállat rántottam és a büfébe mentem venni valami ehetőt, ugyanis a tudat, hogy hamarosan találkozom Jungkook-al megér minden pénzt.