Message (Manu Rios fanfiction) 《BEFEJEZETT》

Csak egy plusz rész

Sziasztok! Nos úgy volt hogy a naplómat a folyóba dobom, de nem tudtam megtenni, benne van nagyjából az egész életem. Vagy legalábbis az a része ahol megismerkedtem a szerelmemmel. Már három éve annak, hogy azt mondtam eldobom a naplóm. Bizony újabb három év telt el, pici Holly aki már nem is olyan pici már 10 éves, a kicsi Nate pedig már öt éves, rohan az idő. Mi Manuval nagyon jól megvagyunk, sőt jön a harmadik baba, szintén egy kislány. Épp most végeztem a nőgyógyásznál és várom Manut, hogy megérkezzen értem. Azt mondta, hogy bő negyed óra és itt van értem, na de már 20 perc is eltelt. Várok és várok, már 30 perc és még mindig semmi, elkezdem hívni de kisípol. Megijedtem, de nem tudtam mit tenni, Holly suliba van őt nem hívhatom, hogy hol az apja. Vártam és vártam, egyszer csak megláttam ahogy a mentősök egy hordágyon visznek valakit be a kórházba, olyan volt mintha Manu lenne az. Gyorsan beszaladtam és megkérdeztem a recepciós nőt, hogy kit hoztak be. Sajnos igazolta az állításomat. A férjemet tolták a műtő felé, gyorsan rohantam utánuk még pont elcsíptem őket, Manut betolták és az orvos odajött hozzám, elmondta hogy autóbaleset történt, most mennie kell, de mindent megtesz Manuért. Órák óta itt ülök és sírok. Egyszer csak Holly rohan felém sírva és kérdezgeti mi történt. De nem tudok válaszolni neki. Tompán hallom ahogy a keresztanyja elmondja neki, hogy apukájának balesete volt. Hollyval egymást ölelve sírunk, majd egyszer csak megszűnik körülöttem minden, nem hallok semmit és nem látok semmit.

☆☆☆☆☆☆ 20 perc elteltével☆☆☆☆☆☆

Egyszer csak felriadtam, nem tudtam hirtelen mi történt és hol vagyok. Majd minden eszembe jutott, valószínűleg elájultam. Holly mellettem aludt a kórházi ágyon, szegény pici kislányom. Azt hiszem egy szerencsém van, hogy apuék nálunk vannak és vigyáznak Nate-re, bár Holly se lenne itt, ez nem jó neki. Otthon kéne nyugodtan játszania az öccsével. Ehelyett itt alszik mellettem. Hirtelen felültem, de megszédültem így visszafeküdtem. Megnyomtam a nővér hívó gombot, aki egy pár perc alatt ide is jött.

- Ohh felébredt? - kérdezte meg kedvesen. Egy fiatal lány, kb 20 éves lehet.

- Igen, megtudná mondani mi történt pontosan?

- Elájult, a kislánnyal lévő nő szólt nekünk, így behoztuk ide és infúziót kötöttünk be.

- Rendben, köszönöm. - kikötötte az infúziót és indult volna ki, de utána szóltam. - Esetleg megtudná mondani nekem, hogy a férjemmel mi van? Kb 3 órával ezelőtt hozták be autóbaleset miatt.

- Ohh igen, még a műtőben van, hamarosan végeznek a műtéttel és akkor a doktor úr elmond mindent.

- Rendben, köszönöm.

Kiment a kórteremből a nővér, én felkeltem és vissza vettem a cipőm, ugyanis valaki levette. Hollyt nem volt szívem felkelteni így hagytam, hagy aludjon tovább, én kimentem az automatához egy kávéért. A kávét iszogatva mentem a kislányomhoz. Holly még mindig aludt, de nem is baj az. Még kicsi kell neki az alvás, de jobban örülnék ha otthon lenne.

☆☆☆☆☆☆ 20 perc elteltével ☆☆☆☆☆☆

Újabb húsz perc telt el. Még mindig semmi hír nincs. Ülök a folyosón és várok. Már épp indultam volna be Hollyhoz mikor kinyílt a műtő ajtaja. Az orvos lépkedett felém.

- Elnézést, ön a hozzátartozója igaz?

- Igen, a felesége vagyok. Rendbe jön? Mi van vele? - kérdeztem meg aggódva.

- Kérem nyugodjon meg egy kicsit. Nem tudom rendbe jön-e. A műtétet elvégeztük, innentől a férjén múlik, hogy rendbe jön-e. Mindjárt áttoljuk őt egy szobába, oda bemehet hozzá, de még nem kelt fel a baleset óta. Nyugodtan beszéljen hozzá mert hall mindent.

- Rendben, köszönöm.

Pár perc elteltével Manut tényleg átvitték egy szobába. Gyorsan bementem az alvó lányomért és átvittem Manuhoz ahol leraktam egy kanapé szerűségre. Én leültem a férjem mellé és megfogtam a kezét.

- Szerelmem, ha most tényleg hallasz akkor kérlek kelj fel és küzdj. Küzdj értem és a gyerekekért, nem hagyhatsz minket itt. Itt van két gyereked és úton van a harmadik. Egy kislány. Szükségük van az apjukra és nekem is szükségem van rád. Nem hagyhatsz minket itt, küzdened kell szerelmem.

☆☆☆☆☆☆Egy óra elteltével☆☆☆☆☆☆

Még mindig nem kelt fel. Holly közbe hazament apával, mert megkértem jöjjön el érte. Azt se tudom mennyi az idő, de már biztos későn van, kint már sötét van. Egyszer csak azt éreztem mintha valaki megsimította volna a kezem. Odakaptam a fejem és láttam, hogy Manunak nyitva a szeme. Könnyeim elkezdtek folyni és szorosan megöleltem, vagyis amennyire csak tudtam.

- Nyugi kicsim, itt vagyok. Nem akarlak itt hagyni titeket. Szeretlek, ne sírj. - szólalt meg rekedtes hangon, de mire válaszoltam volna újra aludt. Befeküdtem mellé és őt ölelve én is elaludtam. Éjjel valamikor arra keltem fel, hogy sípol a gép, gyorsan szóltam az orvosnak, aki elmondta, hogy leállt a szíve, újra élesztette Manut. De kérdéses, hogy túl éli-e a reggelt. Ezután az orvos kiment, én meg csak Manu kezét szorongatva sírtam és sírtam.

Kis idő elteltével éreztem egy szorítást a kezemen, felkaptam a fejem és könnyes szemeimmel néztem Manura aki szintén könnyes szemekkel nézett rám vissza majd egyszer csak megszólalt. - Vigyázz magadra és a kicsikre szerelmem. Erős nő vagy és feltudod nevelni őket. Mondd meg nekik, hogy az apukájuk mindennél jobban szerette őket. Szeretlek szerelmem. - Hangja elhalkult, szemei lecsukódtak és tudtam, hogy ez a vég. A férjem és gyermekeim apja nincs már többé. Nem hallhatom többet dörmögő hangját, nem érezhetem ajkait az ajkaimon, nem érezhetem magamon karjait és nem érezhetem többé megnyugtató ölelését. Többé már nem.

Zokogva hullottam le a földre, nem érzékeltem magam körül semmit már.

☆☆☆☆☆☆ hat év elteltével ☆☆☆☆☆☆

Ma hat éve, hogy Manu meghalt. Nem történt azóta semmi, nem lett új barátom se. A gyerekeket egyedül nevelem apuék segítségével. Leila a harmadik gyerkőcöm is megszületett fél évre Manu halála után. Gyönyörű kislány, olyan mint az apja. Büszke vagyok mind a három gyerekemre és tudom, hogy az apjuk is az. Manu egy fájó pont mindannyiunknak, nem tudtam 6 év elteltével sem túllépni rajta, de nem is akarok.

Szóval ez történt velem azóta, hogy elbúcsúztam tőletek, de most már tényleg elbúcsúzok. A napló utolsó oldala is megtelt. Sziasztok!

Nos február környékén megkérdeztem legyen-e plusz rész. Hát most ide is eljutottam. Ez itt tényleg az utolsó rész volt. Köszönöm, hogy elolvastátok a sztorimat és köszönöm a vote-okat. Remélem azért tetszett a rész és a sztori. Sziasztok❤