Message (Manu Rios fanfiction) 《BEFEJEZETT》

Message 17

Mikor elváltunk egymástól és lerakott a földre, valami megérzés folytán oldalra néztem és amit akkor láttam nagyon meglepett. Hogy került ez ide? Én ezt nem hiszem el, mikor kezd végre minden helyre jönni felbukkan és tönkre teszi.

- Manu, mit keresel itt? - szólítottam meg.

- Hozzád jöttem, beszélni szerettem volna veled, de ahogy látom mar nem számítana semmit. - megfordult és lelépett. Nem tudtam, hogy ezt mire véljem, szerettem volna beszélni is vele, de egyben nem is. Kíváncsi vagyok mit akarhatott. Hogy mi? Nem, nem lehetek kíváncsi, nem forgathatja fel a világomat újra, mikor már kezd minden helyre jönni és itt van nekem Bence akit kezdek szeretni, bár ez inkább még mindig csak vonzalom de ez nem lényeg most. Nem gondolkodhatok Manun mikor nekem itt van Bence, vele kell foglalkoznom. Gondolatmenetemből feleszmélve visszafordultam Bence felé, aki kíváncsian nézett rám, hisz az előbbiből szinte semmit nem értett, nem tudta ki ez a gyerek és azt se tudta, hogy mit beszéltünk, hiszen nem igazán tud angolul. Semmi erőm nincs neki most magyarázkodni, majd otthon. Elindultunk sétálni egyet, majd egy fagyizónál megálltunk és vettünk fagyit, nekem csokisat meg epreset, Bencének meg csokisat és szedreset. Leültünk az egyik padra és beszélgettünk mindenféléről, majd felhozta a témát amiről nem akartam beszélni, de hát ha muszáj akkor muszáj.

- Kicsim, az előbbi srác ki volt és mit akart?

- Nem beszélhetnénk ezt meg otthon? Nincs kedvem most erről beszélni.

- Nem, nem beszélhetjük meg otthon. Tudtommal a barátot vagyok még, és az is szeretnék maradni. Jogom van tudni ki volt az a gyerek.

- Mi az, hogy még? Az is maradsz, szeretlek azt hiszem, nem akarlak elveszíteni Bence. És van jogod tudni persze és el is mondom majd, csak arra kértelek, hogy majd otthon. Olyan nagy baj ez? Csak egyszerűen nem szeretnék erről beszélni a randinkon vagy minken. Ráérünk még ezt később is megbeszélni, nem akartam ezzel elrontani az egészet, de most már mindegy. Csak kérlek menjünk haza és majd megbeszéljük, elment az egésztől a kedvem. - fakadtam ki szegénynek.

- Jó, menjünk akkor haza, de otthon megbeszéljük mindenképpen. - utána már egyikünk sem szólt semmit csak hazamentünk, amint beléptem az ajtón levettem a cipőt és bementem a konyhába. Töltöttem két pohárba inni és felmentünk a szobámba.

- Szóval, ki volt az a srác? És miért akart beszélni veled? Miért mondta, hogy ahogy látja már nem számítana semmit? - zúdította rám a kérdéseit.

- Ő a volt barátom Manu, nem tudom miért akart velem beszélni, és azt se tudom, de gondolom azért mert látta, hogy veled vagyok. Bence figyelj, én téged szeretlek és nem őt, soha nem hagynálak el, pláne nem miatta. De szeretnék vele beszélni, hogy ennyi idő elteltével mit akar. Ugye nem lenne baj?

- Értem, én is szeretlek. Hát ha muszáj akkor beszélj vele.. de nem nagyon örülök neki.

- Kicsim, semmi az ég adta világon nem fog történni közte és köztem semmi. Csak beszélek vele és ennyi.

- Oké, akkor én megyek is, majd holnap találkozunk, szia - megcsókolt majd elment.

Miután elment lementem a konyhába ittam egy pohár üdítőt, majd felmentem a szobámba és nagy nehezen felhívtam őt. Az ötödik csörgésre vette fel, eléggé meglepődött szerintem, hogy én hívom.

- Igen? - szólt bele a telefonba.

- Öhm, szia. Emy vagyok.

- Emy? Hogy-hogy hívsz? - kérdezte meg.

- Beszélni akartál nem? Beszéljünk, át tudsz jönni?

- Persze, csak mondd meg a címed és már megyek is.