Message (Manu Rios fanfiction) 《BEFEJEZETT》

Message10

- Kicsim Emy, nagyon fontos döntést kellett ma meghoznom, és arra jutottam, hogy... - mondta volna tovább, de közbe szóltam

- Apa mondjad már - siettetem kicsit

- Jó, szóval minden bizonnyal tudod, hogy nagyon sokat veszekszünk mostanában Katyvel (mostoha anyám) és arra jutottunk, hogy elválunk. Jenn és Jack marad itt Katyvel, mi pedig haza költözünk Magyarországra.

- H-h-hogy mi? - alig bírtam kinyögni ezt a két szót is. Olyan szinten sokkolt, hogy nem sok kellett ahhoz, hogy ott essek össze.

- Kicsim, figyelj, tudom, hogy te nem akarsz elköltözni, hisz neked itt van mindenki aki fontos. Én ezt megértem, de muszáj elköltöznünk.

Na és nekem ennél az utolsó szónál betelt a pohár. Azt hittétek, hogy kiabálni fogok? Nem, fogtam magam se szó se beszéd úgy ahogy voltam elrohantam ki az ajtón magam mögött azt becsapva és csak rohantam. Nem tudom merre, vagy meddig futottam, de egyszer csak azt hallottam, hogy egy kocsi próbál fékezni, oldalra kaptam a tekintetem, de már nem volt időm elfutni. Nekem jött, elütött. A földre estem és már csak annyit hallottam, hogy szirénázva jön valami, gondolom a mentő. Utána elsötétült minden, nem hallottam és nem is láttam semmit.

**********4 órával később***********

Mikor felkelek nem bírom kinyitni a szememet, nem tudom miért, de nincs bennem annyi erő. Hangokat hallok, de semmi más. Hallom ahogy egy férfi beszél, legalábbis férfi hangot hallok.

- Kicsim, Emy én egyetlenem, nem hagyhatsz itt hallod, fel kell kelned. Nem halhatsz meg, szeretlek picikém. - mondja a férfi hang sírva, legalábbis én úgy veszem ki, hogy sír. Nem tudom ki lehet ez az alak, nem tudom a hangját beazonosítani. - Hallod életem, kelj fel, szeretlek ne hagyj itt.
És én erre a végszóra újra elalszom.

***********Manu szemszöge************

Miután értesítettek a kórházból, hogy Emyt elütötték és nincs eszméleténél rohantam be hozzá ahogyan csak tudtam. Mikor odaértem a recepciósnak csak Emy nevét nyögtem ki.

- Emily Irwin

- Második emelet jobbra folyosó vége. Épp műtik.

Amint meghallottam, hogy műtik majdnem összeestem a félelem miatt. Rögtön szaladtam oda ahova irányítottak. Leültem az egyik székre és vártam. Gondolkodni sem tudtam, az agyam csak egy gondolat körül forgott, hogy élje túl. Túl kell élnie, nem halhat meg. Már vagy 2 órája ültem a széken mikor kijött az orvos.

- Doktor úr, mi van Emyvel? Jól van?

- Ön hozzá tartozó uram?

- Igen, a barátja vagyok.

- Rendben. Emilyt megműtöttük ugyanis a lába eltört és muszáj volt műteni. Egyéb látható sérülései nincsenek. Egyenlőre komában van.

- Mennyi idő mire a komából fel kel?

- Ez változó, órák, napok, hetek, hónapok vagy akár évek kérdése, előfordulhat az is, hogy soha. Azonban Emy erős lány és biztos vagyok benne, hogy fel fog kelni.

- Rendben, köszönöm. Be lehet hozzá menni?

- Persze, menjen csak.

- Köszönöm.

Miután a doki elment bementem Emyhez. Nagyon rossz volt így látni őt. Nagyon szeretem, az életem adnám érte. Az se baj ha nem fog emlékezni rám csak keljen fel.
Két órával később elkezdek beszélni Emyhez. Eddig csak sírtam és őt néztem.

- Kicsim, Emy én egyetlenem, nem hagyhatsz itt hallod, fel kell kelned. Nem halhatsz meg, szeretlek picikém. - mind sírva mondom őket - Hallod életem, kelj fel, szeretlek ne hagyj itt.

Sziasztok! Rövid lett a rész, de sajnos nincs sok ötletem mint ahogy már írtam. Nem tudom mikor lesz kövi rész, de igyekszem hozni. :) Megpróbálom még idén hozni.☺😘