Message (Manu Rios fanfiction) 《BEFEJEZETT》

Message 20

Manu szemszöge!

Nagyon megijedtem amikor Emy nem reagált semmire és elkezdtek a gépek sípolni. Nem akartam kijönni és otthagyni őt, de muszáj volt. Így a kislányommal mentem, azt mondták minden rendben vele és ennek nagyon örültem, de féltem mi lesz a szerelmemmel. Hiába telt már el több mint egy év a szakításunk óta, én akkor is szeretem őt. Remélem minden rendben lesz vele és utána boldogok leszünk együtt, csak mi hárman. El se hiszem, hogy van egy kislányom, egy gyönyörű szép kislányom. Mindent megfogok neki adni amit csak szeretne, a világ legjobb apukája leszek, mert megérdemli az én kicsi Hollym. A lányomat bevitték a többi babához én pedig vissza mentem Emy szobájához, már egy órája vártam amikor kijött az orvos, az arcáról szomorúságot tudtam leolvasni.

- Ön Emily hozzátartozója?

- Igen, a barátja vagyok.

- Nos az a helyzet, hogy sikerült újra élesztenünk, de sajnos kómában van. Lehet, hogy csak pár órát, de az is lehet, hogy hetekig. Átvisszük őt egy szobába a 316-osba és majd oda bemehet hozzá.

- Rendben, köszönöm.

Már megint komába van, csak ne legyen semmi baja. Keljen fel és menjünk haza mi hárman, mint egy nagy család.
Bementem hozzá a szobába, szőrnyű volt így látni őt. Mindenféle csövek voltak ott, bárcsak minden rendben lenne és ez csak egy rossz álom. De sajnos ez nem egy rossz álom hanem a valós élet. Nagyon szeretem és szeretni is fogom Emyt, ő és az én kis hercegnőm a mindeneim.

*********EGY HÉTTEL KÉSÖBB**********

Egy hét telt el mióta megszületett a lányom, egy hét telt el azóta, hogy kómába került Emy. Öt napot kellett bent lennie Hollynak, utána haza vihettem őt. Most jelenleg a kórházba tartok, reggel hívtak, hogy amilyen gyorsan csak tudok menjek mert baj van. Hollyt elvittem a nagyapjához és én most tövig nyomom a gázpedált, hogy minél hamarabb beérjek a kórházba. Nagyon aggódok Emyért, a kicsin kívül ő a mindenem, a szerelmem. A kórház parkolójában megálltam, majd rohantam is be az épületbe. A recepciónál meg sem álltam, egyből a lifthez futottam. Amint felértem Emy szobájához az orvos ott is termett. Félre hívott.

- Tudja, nem azért hívtam mert akkora nagy a baj. Hanem azért, mert a barátnője felébredt és haza is mehet amint elvégeztem egy rutin vizsgálatot. Viszont van egy kis gond, volt bent egy férfi, aki a lányát követelte, azaz Hollyt. Megmondtuk neki, hogy Holly nem az ő lánya, de nem hitte el, így apasági tesztet csináltatott és annak az eredménye pediglen az, hogy Holly a férfi lánya és nem a magáé. Én viszont azt hiszem lefizette az orvost és hamisítva lett az eredmény, ugyanis a vak is látja, hogy Holly az ön lánya és nem a férfié. Ezt sürgősen el kellene intézni. A barátnőjét meg mindjárt megvizsgálom és utána mehetnek is haza. Sok boldogságot önöknek. Viszlát!

Boldog voltam. Igen, Bence el akarja vinni Hollyt, de én mégis boldog vagyok. Hogy miért? Mert Emy felkelt és ma haza jöhet. Végre együtt lehet a család, ilyen hosszú idő után újra együtt lehetünk immáron a lányunkkal. Bencét meg majd elintézem. Jelenleg ő most nem érdekel. Most csak Emy és Holly érdekel. A két legfontosabb személy az életemben.

Egy órát várakoztam mikor megjelent mellettem Emy. Egyből felpattantam és a karjaimba kaptam. Nem érdekelt, hogy kócos az se, hogy sápadt. Számomra így volt gyönyörű. Szeretem őt nagyon. Mikor felkaptam megpörgettem a levegőbe ő pedig sikítva nevetett, mint egy kisgyerek. Boldog voltam, mert itt volt velem. Mikor letettem megcsókoltam, majd őt átkarolva indultunk ki a kórházból. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk a lányunkért, a kicsi Hollyért.

♡♡♡♡♡ EMY SZEMSZÖGE ♡♡♡♡♡

Végre a szerelmemmel és a kislányunkkal lehetek. Most tartunk hazafelé az apámtól. Holly békésen alszik hátul, olyan kis aranyos és kis pinduri. Imádom őt. Míg az apámhoz mentünk Manu elmesélt mindent Bencéről, nem fogom hagyni, hogy elvigye Hollyt. Mikor hazaértünk felvittem Hollyt a szobájába, gyönyörűen van berendezve. Biztos vagyok benne, hogy a kicsi lányka is imádja. Betettem őt a kiságyba hagy aludjon. A bébiőrt bekapcsoltam, majd kimentem. A konyhába leérve főztem egy teát, majd elkészítettem a vacsorát. Miután megvacsoráztunk felmentünk Hollyhoz, megetettem majd megbüfiztettem utána pedig megfürdettük őt és letettük alukálni. Bementünk a saját szobánkba és annyi idő után újra a szerelmem karjaiban aludhattam el.

******* HAT HÓNAPPAL KÉSŐBB *******

Hat hónap telt el mióta Holly megszületett. Ez a hat hónap iszonyat fárasztó volt. Minden éjjel Holly felkelt és sírt. Volt olyan, hogy azért mert éhes volt és volt olyan, hogy azért mert rosszat álmodhatott. Nagyon sokszor mellettünk aludt. Mára viszont már alig kel fel az éjjel. Általában végig alussza. Nagyon kis huncut lányka és gyönyörű szép, olyan mint az apja, bár Manu szerint inkább rám hasonlít, de szerintem meg nem. Bence felkeresett minket még azon a héten mikor hazajöttem, hogy Holly az ő lánya. Nem tudtuk elrendezni az ügyet egymás között, így bíróság lett belőle. A bíró is kijelentette, hogy Holly nem Bence gyermeke. Ezután a volt barátom mindent megtett azért, hogy megkeserítse az életünket, de nem sikerült neki. Miután belátta, hogy ez nem fog sikerülni elutazott az apjával, de a repülő lezuhant, belehalt. Nem mondom azt, hogy nem viselt meg, mert igen megviselt. De mára már túl tettem magamat. Mindez már két hónapja történt. Az élet ment tovább. Ashton is volt itt nálunk látogatóba, imádja Hollyt. Az apám szinte minden hétvégén itt van. Most viszont épp az apám felé tartunk, hogy miért? Mert Hollyra ő fog vigyázni amíg mi Manuval elmegyünk Párizsba egy hétvégére. Nem szeretném őt itthon hagyni, de ez a kis kikapcsolódás jót tenne. Miután könnyes búcsút vettünk Hollytól elindultunk a repülőtér felé. Mikor Párizsba értünk én csak ámuldoztam, csodálatosan szép volt. Aznap már csak a hotelban voltunk, viszont másnap este Manu azt mondta, hogy öltözzek szépen mert elvisz egy helyre ami meglepetés. Egy fekete térdig érő ruhát vettem fel, melynek derekánál egy öv díszelgett, hozzá egy fekete magassarkút választottam és már indulhattunk is. Manu a taxiban bekötötte a szemem, hogy meglepetés legyen a hely. Mikor odaértünk levette a kendőt a szememről, megcsókolt majd megfordított. Az Eiffel toronnyal találtam szembe magamat. Gyönyörű volt. Manu megfogta a kezem és felmentünk a torony tetejére. A kilátás valami eszméletlen volt. Megvacsoráztunk majd beszélgettünk. Egyszer csak felcsendült egy lassú szám, Manu felkért táncolni, majd a szám felénél térdre ereszkedett. A szemeim bekönnyesedett és kezemet a szám elé kaptam.

- Drága Emily Irwin, nagyon szeretlek téged és a kicsi lányunkat is. Az életünkben voltak nehézségek, de megoldottuk őket, és remélem ezután is a nehézségeket együtt fogjuk megoldani. Köszönöm, hogy megajándékoztál Hollyval, a legboldogabb ember voltam a világon mikor megszületett, mégis úgy érzem, akkor lennék még boldogabb, hogyha a feleségem lennél. Emily, hozzám jönnél feleségül?

- Igen, igen és igen. Ezerszer is igen. - sírva borultam a nyakába, ő pedig mosolyogva tolt el magától és húzta fel ujjamra a gyűrűt. Megcsókolt, majd a csillagokat néztük egy darabig. Boldog vagyok, mert ő az én vőlegényem. Boldog vagyok, mert van egy lányunk. Boldog vagyok velük. Egy boldog család vagyunk és remélem azok is leszünk.

VÉGE!

Sziasztok! Igen, ez az utolsó rész volt. Ezenkívül még lesz egy epilógus és utána végleg vége. Köszönöm, hogy olvastátok a sztorit. Véleményeteket várom kommentben. A fenti képen lévő szobaként képzelem el a kicsi Holly szobáját.
Puszi sziasztok!😘
Ui.: Bocsánat a hibás szavakért, de telefonról írom és nem tudom átnézni a hibákat jelenleg. Légyszíves ezt most nézzétek el nekem. Köszönöm.