Message (Manu Rios fanfiction) 《BEFEJEZETT》

Message 18

Megindultam a szobája felé, hisz onnan hallottam hangokat, mikor benyitottam nem várt dolog fogadott. Hogy mi fogadott? Nem mi hanem inkább ki. A szobába nem csak Bencét találtam, hanem Manut is. Hogy mit keres ez itt? Jó kérdés, de azt hiszem ez mindjárt ki is derül.

- Szia kicsim, mit keres itt Manuel? - Rögtön a lényegre tértem, minek kérdezzek mást vagy mondjak mást, hogyha egyszer még számukra is világos, hogy kíváncsi vagyok erre.

- Öhm, szia Emy! Csak beszélgettünk Bencével, de már megyek is. Nem szeretnék zavarni vagy ilyesmi. Csak egy dologra kérlek téged Bence, vigyázz rá, mert számomra ő jelenti a világot. Ha bármi baja lesz azt nem élem túl, de te se. Kitekerem a nyakad ha megbántod. Emy, szeretlek! Kérlek vigyázz magadra és légy boldog! Sziasztok. - Azzal el is ment. Nem értettem mit akart Bencétől. Most, hogy elment, érzem végleg vége és nincs tovább. Nincs olyan, hogy mi csak ő meg én. Tudom, eddig se volt, de most érzem csak, hogy tényleg vége.

- Mit akart tőled? - Kérdezem meg Bencét.

- Megzsarolt, hogy hagyjalak téged békén, hogy vele legyél. Megmondtam neki, hogy nem foglak békén hagyni mert szeretlek és boldog vagyok veled, igaz ez önzőség. Ha te vele szeretnél lenni, akkor megértem. Menj utána és legyél vele boldog, de ha szeretsz és boldog vagy velem akkor maradj mellettem örökre.

- Szeretlek Bence és veled maradok, nem megyek vissza hozzá. Téged szeretlek és nem őt. - Mondom meg Bencének.

- Szeretlek kicsim, nagyon.

Miután ezt megbeszéltük nekiálltunk filmezni, majd később lementünk vacsorázni. Vacsorára Bence anyukája paprikás krumplit csinált. Imádom azt az ételt, pláne ahogy az anyukája csinálja, Nóra istenien főz. Miután megvacsoráztunk felmentünk vissza Bence szobájába és tovább filmeztünk. A film felénél tartottunk kb. mikor elaludtam Bence karjai között. Szeptember van, 2022 szeptember, látom ahogy a Duna parton sétálok és a kezemet egy barna fürtös kislány fogja a kezemet és nagy barna igéző szemeivel néz rám. Nem tudom ki ez a kislány de nagyon aranyos. Addig addig néztem őt, míg végül megszólal angyali hangján.

- Anya, hol van az apukám? Szeretném őt látni és megölelni. Azt mondtad nekem tegnap, hogy ma felhívod őt.

- Kicsim apukád nem ér rá, azért élünk csak mi ketten apa nélkül, mert azt mondta nem szeretne minket, neki a munkája fontosabb. Sajnálom Holly, de nem tudok mit csinálni. De én itt vagyok neked kicsim és szeretlek. Örökre az én kislányom maradsz, még akkor is ha már felnőtt nő leszel. Ha már férjed lesz, akkor is az én gyönyörű szép, okos kislányom maradsz és örökre veled leszek. Na gyere menjünk a játszótérre. A játszótéren ülök a padon mikor valaki megkocogtatja a vállam, de nem látom ki az, mikor megfordulnák hirtelen eltűnik minden és mindenki. Ziláltan ébredek Bence karjai között és rájövök ez csak egy álom volt, egy álom melyben van egy gyönyörű 4 éves kislányom. Furcsa egy álom volt, de mindegy is, úgyis csak egy álom és nem több. Megnéztem az időt amely még csak reggel 6 óra. Gondoltam visszafekszek aludni, de nem bírtam. Nem jött álom a szememre, így csak forgolódtam összevissza. Olyan 7 óra felé lehetett mikor Bence mozgolódni kezdett és kinyitotta csodaszép kék szemeit és álmosan pislogott rám. Imádom a szemét, olyan gyönyörű.

- Hány óra van? - kérdezte meg reggeli rekedtes hangján amelyet imádok.

- Reggel 7 óra van. - válaszoltan neki fáradtan.

- Hogy-hogy fent vagy ilyen korán? - tette fel újabb kérdését.

- Nem bírtam aludni, volt egy furcsa álmom és nem tudtam vissza aludni. - válaszoltam neki ismét.

- Mit álmodtál kicsim?

- Hogy van egy négy éves kislányom és egyedül élek vele, vele sétáltam és az apukájáról kérdezett. Amire én azt válaszoltam, hogy apát nem érdekeljük, a munkája fontosabb. - mondtam el neki az álmomat. - Én ezt nem tudom mire vélni, hogy te se voltál benne csak én meg a kislány.

- Kicsim, figyelj rám jó? Ez soha nem fog megtörténni, ha lesz gyerekünk végig veled leszek és nem foglak egyedül hagyni. Rendben? Szeretlek! - meghatódtam a mondandóján, a szemem bekönnyesedett és magamhoz öleltem Bencét.

- Rendben, én is szeretlek Bence, nagyon nagyon nagyon szeretlek. - válaszoltam neki miközben őt öleltem.

Valamikor az ölelkezésben és a beszélgetésben visszaaludtunk. Most keltem fel, de Bence még mindig alszik. Pedig már dél is elmúlt. Gondoltan felkeltem őt, odahajoltam és egy csókot nyomtam ajkaira, hátha felkel és igen fel is kelt. Ajkaira mosoly húzódott és újra magához húzott egy újabb csókra majd még egyre és még egyre. Így történt meg az, hogy lefeküdtünk.

******KETTŐ HÓNAPPAL KÉSŐBB******

Két hónap telt el mióta Manu végleg kilépett az életemből és két hónap telt el azóta, hogy először lefeküdtünk Bencével. Ez alatt a két hónap alatt szinte semmi nem történt, illetve de. Napok óta rosszul vagyok és minden reggelemet hányingerrel kezdem és rohanok is a wc-re kiadni magamból mindent. Először azt hittem, hogy rosszat ettem, de miután még mindig nem múlt el így azt hiszem terhes vagyok. De nem, nem lehetek terhes, hisz még csak 17 éves vagyok és Bencével védekeztünk. Mindegy, a biztonság kedvéért kell egy terhességi teszt. Gyorsan elkészültem és rohantam a patikába, megvettem 4 fajta tesztet is és hazamentem. Amint beértem az ajtón túlra rohantam is be a fürdőbe. Miután megcsináltam mind a négy tesztet nem volt más hátra minthogy megvárjam az eredményt. Letelt a 10 perc melynek el kell telnie, de én nem merem megnézni, végül csak rávettem magamat, de bár ne tettem volna. Mind a négy teszt pozitív lett, azaz azt hiszem terhes vagyok. De az nem lehet, védekeztünk Bencével. Gondolkodtam, hogy hogyan lehetséges ez, mikor rájöttem, hogy én az a bizonyos nap, mikor Manuel megjelent, mi lefeküdtünk egymással és nem védekeztünk. Basszus, terhes vagyok és a gyerek apja Manuel. Hacsak nem 2 hete fogant meg, ugyanis két héttel ezelőtt lefeküdtünk Bencével és akkor nem védekeztünk. Basszuskulcs, jó nagy bajban vagyok. Először is tizenhét évesen terhes lettem, másodszor pedig azt se tudom melyik az apja. Sürgősen el kell mennem egy dokihoz és ki kell derítenem ki az apa. Gyorsan elkészültem és rohantam is be a kórházba azon belül a nőgyógyászatra ahol szerencsémre senki nem volt, így bekopogtam és megvártam míg ajtót nyitnak. Amint kinyitották az ajtót be is hívtak, elmondtam a gondom és a doki megkért feküdjek fel arra a vizsgáló ágyra vagy mire, gyorsan felfeküdtem és felhúztam a pólóm. A doki valami zselés cuccot kent a hasamra és elkezdett ultrahangozni. A monitoron megjelent egy kép, egy kép amely az én kis csöppségemet ábrázolta, még olyan kis picike, istenem. Ő az én kis csöppségem, rögtön beleszerettem, nem érdekel, hogy fiú vagy lány, hisz ez tök mindegy ő az én kicsikém és már most imádom. Könnyes szemekkel néztem a monitort mikor a doki megszólalt.

- Nos igen, tényleg terhes. Gratulálok! Letörölheti a krémet, majd jöjjön utánam kérem. - mondta, majd oda ment az asztalához. Én letöröltem a krémet és lehúztam a pólóm, majd oda mentem a doki asztalához. Elmondott mindenfélét, hogy mikre figyeljek oda és mikor jöjjek vissza hozzá.

- Doktor úr, kérem elmondaná, hogy mennyi idős a baba? - kérdeztem rá, hisz tudnom kell ki az apukája az én kicsike csöppségemnek.

- Természetesen elmondom, a baba még kicsi, így vigyázni kell vele nagyon, míg a három hónapos kort el nem éri addig elvetélhet, tehát nagyon figyeljen oda magára. A kicsi pediglen...

Sziasztok! Itt az új rész, remélem tetszett nektek! Vajon ki a baba apukája? Bence vagy Manu? A következő részben kiderül😉 Ha tetszett jelezzétek nekem vagy egy vote-val vagy egy kommenttel. Köszönöm!❤❤