Message (Manu Rios fanfiction) 《BEFEJEZETT》

Message 14

Gyorsan megreggeliztünk, majd kimentünk egyet sétálni, miközben egy váratlan személlyel találkoztunk, de bár ne lett volna itt.. hogy mégis ki? Hát Nash ráadásul Lisával. Gondolhattam volna, hogy vele jött össze, egy ribanc kellett neki helyettem. De engem ez már nem érdekel, hisz nekem itt van Manu akit nagyon szeretek. Szerencsére nem szóltak hozzánk, sőt ránk sem néztek hálaégnek. Manuval bő két órája sétálhattunk már kinn mikor megkordult a hasam. Enni kéne valamit, de nem szeretnék még haza menni. Otthon csak a veszekedést hallanánk. Hisz tuti hazaértek már a többiek.. erről jut eszembe, egy hét múlva költözünk Magyarországra. Nagyon nem akarok elmenni innen. Igaz, hogy nem itt születtem meg, de itt nőttem fel. Itt vannak a barátaim, a pasim akit nagyon szeretek, a húgom és az öcsém, a második anyukám aki anya helyett is anya számomra, és minden illetve mindenki más itt van ami avagy aki fontos nekem. De apa ezt nem érti meg, nem vagyok már kicsi. Simán engedhetné, hogy itt maradjak, de nem. Szeretem apát nagyon, de ha tényleg el kell innen mennem.. bele se merek gondolni milyen lesz, de ha mindenféleképpen elvisz innen, akkor az biztos, hogy ezt a tettét soha többé nem fogom megbocsájtani. Na de mindegy, addig van még egy hetem. Majd csak lesz valahogy. Most viszont térjünk vissza a korgó hasamra. Ha én most azonnal nem eszek, akkor én itt halok éhen.

- Nem szeretnél valahova beülni kajálni? Mert én itt fogok éhen halni szerintem. - kérdeztem meg Manut. Aki csak bólintott mondván, hogy oké. Olyan fura mostanában velem szemben. Remélem nincs semmi baj. Nagyon aggódom.

- Gyere akkor, menjünk kajálni. - válaszolt majd sóhajtott egyet és egy étterem fele vettük az irányt.

- Jó napot! - köszöntünk illedelmesen, majd kerestünk egy helyet, amit a sarokban meg is találtunk. Szinte azonnal jött is egy pincér akinek leadtuk a rendelésünket. Amelyet nem sokkal később ki is hoztak. Elkezdtünk enni, de Manu olyan fura volt, egész végig csendben ült és meg sem szólalt. Az étel felét fogyasztottam el körülbelül amikor Manu bocsánatot kért és kiment a mosdóba. Amint eltűnt a folyosón pittyent egyet a telefonja amelyet gondolom én, hogy itt felejtett. Igen tudom, hogy nem szép dolog megnézni mások dolgait, de nem bírtam ellen állni a kísértésnek és muszáj volt megnéznem ki és mit is írt neki. De azt hiszem, hogy nem kellett volna. Egy lány írt neki, a nevét nem tudom mivel becenév volt neki beállítva, ami nem más volt mint az egyetlenem.. Hát marha jó akkor ezért ilyen furcsa mostanság Manu.. Ő se különb a többi fiúnál, csak ki akart használni és amint lett alkalma már ment is más ágyába. Na de visszatérve az sms-re.. az állt benne, hogy na várj idézem "Szióka kicsim, nagyon hiányzol már. Mióta azt a kis kurvát kiengedték a kórházból azóta nem is találkoztunk. Vagy inkább mégis ő kell neked? Már nem szeretsz? Ha szeretsz akkor este hétre legyél nálam. Különben vége mindennek köztünk. Szeretlek édesem. Szióka!"
Na hát mondhatom kurva jó, tehát igazam volt és megcsalt. Fáj, nagyon fáj, de muszáj sírás nélkül kibírnom. Legalábbis amíg haza nem érünk. A telefont gyorsan visszatettem a helyére és ettem tovább. Úgy döntöttem, hogy egyenlőre semmi jelét nem adom annak, hogy én erről bármit is tudnék. Majd este kiderül, hogy elmegy-e. Ha elmegy akkor követem, kíváncsi vagyok, hogy mégis kivel csal meg. Mire befejeztem az evést addigra Manu is visszatért. Gyorsan megette az ételt, majd a pénzt az asztalon hagyva elindultunk haza. Út közben Manu megnézte a telefonját, de az arcáról semmit nem lehetett leolvasni, pedig biztos, hogy megnézte az üzenetét. Otthon túlságosan nagy csend fogadott amit furcsálltam is. Mint kiderült még nem ért haza senki sem. Felmentünk a szobába és a nap további részében filmeztünk. Pár óra elteltével elérkezett az este hat óra. Manu ki kelt az ágyból és elkezdett készülődni, rám se nézett és egy szót sem szólt. Végül nem bírtam tovább ezért megkérdeztem inkább.

- Hova mész kicsim? - válaszát úgy adta meg, hogy rám sem nézett.

- Anyának kell segítenem, de ne várj meg, mert lehet hogy csak holnap jövök.

- Rendben, üdvözlöm anyudékat. - mosolyogtam rá, ami valljuk be, csak egy mű mosoly volt. Manu odajött hozzám és adott egy puszit a homlokomra. Még csak meg sem csókol. Nem mutattam ki semmi érzelmet, legalábbis remélem. Miután kiment a házból gyorsan kipattantam az ágyból és követtem. Igen, megtudtam ki a lány akivel megcsalt, de bár ne tudnám. Most még jobban fáj ez az egész megcsalás, mint alapból. Pedig sehogy se valami jó érzés. Nagyon nagyot csalódtam Manuba. Hogy ki a lány? Nos a lány nem más mint..

Sziasztok!! Meghoztam a kövi részt. Remélem nem akartok megölni amiért itt hagytam félbe. És remélem, hogy tetszik. Arra kérlek titeket, hogy valamiféle vissza jelzést vagy commentet vagy vote-ot adjatok, mert fogalmam sincs érdemes-e egyáltalán folytatnom a sztorit, hogy van-e értelme?! Köszönöm előre is a visszajelzéseket. És köszönöm a több mint 5000 megtekintést, nem hittem volna soha, hogy valaha ennyien megtekintik a sztorimat. Köszönöm még egyszer. És Boldog április elsejét mindenkinek!!
Sziasztok😘❤ 
Ui.: a képen a macskám van aki ilyen részeg vagyok féle pozícióba vágta magát.😂😄