Message (Manu Rios fanfiction) 《BEFEJEZETT》

Message12

●Emy szemszöge●

- Hé Manu, még jó, hogy emlékszek rád kicsim. Én is szeretlek. - mondtam Manunak.

Miután ezt kimondtam bejött a doki.

- Jó napot! Kérem kifáradna? Megszeretném vizsgálni a kisasszonyt.

Manu kiment, de előtte még rám mosolygott. A doki megvizsgált, majd vett vért is. Mikor indult kifele utána szóltam.

- Doktor úr! Lenne egy kérdésem, ha nem baj.

- Dehogy baj, mondja csak.

- Nos azt szeretném kérdezni, hogy mikor mehetek haza?

- Ha minden jól megy akkor még a héten hazamehet. Pontosan nem tudom, hogy mikor, de egy két nap még. A vérvétel eredménye holnap délutánra lesz meg, ha az eredmények jók lesznek akkor az utána következendő napokban hazamehet. Azonban ha az eredmény nem lesz jó, akkor attól tartok pár napig még nem mehet haza.

- Értem, köszönöm doktor úr.

A doktor úr csak rám mosolygott majd kiment. Manu azonnal jött is be.

- Na mi volt életem?

- Minden rendben van, vett vért, azt mondta, hogy ha minden rendben lesz az eredménnyel akkor a napokban haza mehetek.

- Értem, reméljük minden rendben lesz. Nagyon szeretlek kicsim. Nem akarlak elveszíteni. Te vagy az életem értelme, ha te nem lennél akkor én sem. Szeretlek picim.

- Én is nagyon szeretlek édesem. Nem tudnám elképzelni az életem nélküled. De sajnos muszáj lesz. Apámék elválnak és nekem meg a bátyámnak apámmal haza kell költöznünk Magyarországra. Nem akarlak itt hagyni. - Kezdtem el sírni.

- Shhh kicsim, ne sírj. Minden rendben lesz szerelmem. A távolság nem választhat el minket. Ugyanúgy együtt leszünk. Te nem sokára betöltöd a tizennyolcat és visszajöhetsz, majd elköltözünk. Csak mi ketten. Addig meg megyek én, meglátogatlak ahányszor csak tudlak. Szeretlek kicsim, ne sírj. Megoldjuk.

- Köszönöm Manu. Nagyon szeretlek. Nem tudom mi lenne velem nélküled. Szerintem én sem lennék, ha te nem lennél.

*************3 nap múlva**************

Ma délután engednek haza végre. Utálom a kórházakat, de végre haza mehetek. Miután az orvos behozta a zárójelentést elindultam ki a szobából, de beleütköztem valakibe. Felnéztem, hogy vajon ki lehet az, Manu volt. Át vette tőlem a cuccomat és kezemet megfogva indultunk ki a kocsihoz. Miután hazaértünk felmentünk a szobánkba és kipakoltam. Apa feljött szólni, hogy majd csak két hét múlva megyünk vissza magyar országra, nem akarok menni, de sajnos muszáj. Nem akarom itt hagyni Manut, azon gondolkoztam, hogy becsomagolom őt is és elviszem magammal. De nem hinném, hogy ez sikerülne, de azért egy próbát megér. Miután ezen elgondolkoztam arra eszméltem fel, hogy Manu megcsókolt, rögtön visszacsókoltam, majd Manu elkezdett velem hátrálni, míg végül az ágyra nem lökött. Elkezdtünk egyre hevesebben csókolózni, Manu épp vette volna le a felsőmet de a húgom benyitott. Gyorsan szétváltunk egymástól és felültem az ágyon.

- Mondd húgi, mit szeretnél?

- Csak anya küldött fel, hogy szóljak nektek, mert mindjárt kész a vacsora és gyertek enni.

- Rendben, mindjárt megyünk törpim.

A húgom kiment és becsukta az ajtót maga után.

- Este ezt befejezzük kicsim - kacsintott rám Manu. Én elvörösödve válaszoltam neki

- Szeretlek életem.

Oda hajolt hozzám, majd ajkaimra suttogta, hogy én is szeretlek kicsim, majd adott egy csókot és lementünk.

Sziasztok! Remélem tetszett a rész, a következőt hozom amint tudom. ☺😘