it's just a drawing ~ jikook | ✔

48. fejezet

- Biztos jól nézek ki? - bámultam magam Gain hatalmas szobatükrében.

- Jimin - lépett mögém és jobb kezét a vállamra tette. - Nem tudom, hogy tudnám ezt szépen kifejezni, de ha nem játszanék kerítőnőt, akkor már rég az ágyamban lennél.

- Értem - nyeltem egy hatalmasat, ahogy megéreztem kezét egyre közelebb vándorolni a férfiasságomhoz.

- Jól nézel ki - csapott egy aprót az alhasamra, majd ellépett tőlem és a telefonjához nyúlt.

- Szia csávókám. Mit csinálsz ma este? - húzta fel időközben magára a magas sarkú csizmáját és jelezte nekem, hogy kezdjek el készülődni. - Volt programom, de annak lőttek, szóval gondoltam megismételhetnénk a múltkorit, ha érted mire gondolok. - pillantott sejtelmesen rám, mire felnevettem. - Nem érdekel, hogy mára más volt a terved. Tízre nálad vagyok, cső! - mondta, majd azonnal bontotta a vonalat.

- Kivel beszéltél? - érdeklődtem, amikor már kiértünk az utcára.

- Fasz tudja a nevét. T betűvel kezdődik, de nem is az a lényeg. Sokkal inkább érdekel az izmos hasa és a jó csípőmozgása. - lökte meg játékosan a csípőmet a sajátjával.

- Te aztán nem vagy semmi - ráztam meg a fejem nevetve.

- Mondták már szívem. Amúgy add már meg a számod. - vette ki a kezemből a telefonomat és bepötyögte a sajátját, majd megcsörgette magát.

- Minek kell?

- Bírlak Jimin. Ha nagyon szét unom majd a fejem, akkor talán felhívlak, hogy egy szánalmasan érzelgős napot tartsunk, tudod, mint a barinők. - adta vissza a készüléket és jelezte, hogy át kell mennünk az út túloldalára.

- Mint a barinők - ismételtem meg utolsó szavait, majd meg sem lepődve azon, hogy megint csak átvág a forgalmas úton, mentem utána.

**

- Ott ül. Először odamegyek hozzá és váltok vele pár szót, utána, ha intek neked, akkor szépen oda jössz az asztalhoz, én pedig magatokra hagylak titeket. Ennyi. - álltunk meg a lépcső mellett, ahol rá lehetett látni Jungkookra.

- És mi van, ha kiakad és elmegy?

- Nem fog kiakadni és elmenni - mosolyodott el, mire bólintottam egy aprót.

- Köszönöm - sóhajtottam fel, amit ő egy vállrántással díjazott.

- Akkor köszönd, ha majd alatta nyögsz hercegnő! - kacsintott egyet és már hátat is fordított nekem, majd Jungkook felé vette az irányt.

Hasam azonnal görcsbe rándult és fogalmam sem volt, hogy vajon képes leszek-e normális szót kinyögni a számon, ha odahív magukhoz Gain. Egy öleléssel üdvözölték egymást, majd a lány bele is csapott a lecsóba, hiszen valamiről beszélni kezdett. Próbáltam leolvasni a szájáról valamit, de ahhoz túl sötét volt, hogy normálisan lássak bármit is, szóval végül feladtam és csak bámultam őket. Nem tudom, hogy az idő iszonyat lassan vagy gyorsan telt el, de arra eszméltem fel, hogy Gain int egyet felém. Vettem egy mély levegőt, bólintottam egyet és remegő lábakkal indultam el feléjük. Jungkook hátra fordult, így azonnal találkozott a tekintetünk és látszott rajta, hogy mindenkire számított, csak rám nem.

- Szia - suttogtam, hiszen hangom rendesen cserben hagyott.

- Szia Jimin - köszörülte meg a torkát, majd hátradőlt a székében és mellkasa előtt összefonta a kezeit.

- Ülj csak le - kelt fel a vele szemben lévő székről Gain és szinte rám erőszakolta, hogy üljek le. - Most pedig növesszetek farkat mindketten és beszéljétek meg kurva gyorsan, hogy mi is ez az egész szarság, amiért összevesztetek, utána pedig mehettek dugni. - csapta össze a tenyereit magához híven a lány, majd a velem szemben ülőhöz lépett, aki szája szélét rágcsálta. - Ha elmész, kiheréllek. - mondta a barátjának, mire ő felhorkantott.

- Nem fogok elmenni Gain, viszont te igazán leléphetnél már - szólalt meg Jungkook, mire az említett arcán hatalmas vigyor jelent meg.

- Megyek is gerlepár! Pusszancs! - kacsintott, majd sietősen távozott, így végleg kettesben maradtunk Jungkookkal.

Nem mertem ránézni. Fogalmam sem volt, hogy melyikünknek kellene a beszélgetést kezdeményezni vagy mivel kellene. Annyi mindent meg kellene beszélnünk, de egyszerűen nem volt elég bátorságom ahhoz, hogy megszólaljak. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telhetett el, amíg egyikünk sem szólalt meg, de szerencsémre a csendet végül ő törte meg.

- Miért pont Sungwoo? - kérdezte, mire végre összegyűjtöttem a bátorságomat és rá pillantottam.

- Én nem akartam, csak.. - kezdtem el, de azonnal félbe szakított.

- Ne mond, hogy nem akartad. Ha nem akartad volna Jimin, akkor leállítottad volna őt és az egész nem történik meg. - szorította ökölbe a kezeit.

- Azt hittem, hogy visszamentél Yenához és kurva mérges voltam rád, oké? Az alkohol miatt pedig nem tudtam normális gondolkodni, amit Sungwoo ki is használt. Ennyi. Ha Donald Trump lett volna ott aznap este, akkor még neki is hagytam volna, hogy rám másszon.

- Komolyan azt hitted, hogy képes lennék azonnal visszamenni Yenához? - horkantott fel, mire bólintottam egyet.

- Nem mentél vissza hozzá?

- Nem Jimin! Most itt fogjuk okolni egymást? Mert ahhoz nem igazán van kedvem. - nézett a szemeimbe, én pedig álltam a pillantását.

- Szerinted nekem van ehhez kedvem? Én nem akarlak téged okolni Jungkook, de olyan önző vagy. Ha aznap meghallgatsz, amikor megtaláltad a portrét saját magadról, akkor most minden rendben lenne, de te bebeszélted magadnak, hogy én egy utolsó megszállott segg vagyok, ezért meg sem hallgattál engem. - próbáltam nem elkiabálni magam, hiszen még is csak nyilvános helyen vagyunk és igazából ez nem is tartozik rajtunk kívül senkire, de egyre jobban ment fel bennem a pumpa.

- Ismersz engem már eléggé.

- Jungkook én próbáltalak elérni, de te minden erőfeszítéseddel azon voltál, hogy távol tarts magadtól. Amikor sírva ültem a bejárati ajtód előtt és hívogattalak, hogy legalább egy percet adj nekem, hogy mindent elmagyarázzak, akkor is én voltam a szar és az önző? - csaptam az asztalra idegességemben.

- Ne kiabálj - suttogta, hiszen a hatalmas csattanás miatt mindenki ránk pillantott.

- Nem érdekel, hogy mindenki engem néz. Én csak azt szeretném, hogy megbocsájts nekem és végre meghallgass. Ennyi a kibaszott kérésem hozzád. - dőltem hátra a székemben és próbáltam mély levegőket venni, hogy minél hamarabb lenyugtassam magam.

- Azért ülök itt, hogy meghallgassalak, de nem lenne jobb, ha mondjunk elmennénk sétálni? Nem szeretném, hogy az egész bár halljon minket.

- Nekem mindegy - vontam meg a vállaimat.

Jungkook bólintott egyet és felkelt a helyéről, majd kifizette az egyetlen darab sojuját, amit biztos azelőtt ivott, hogy Gain oda ment volna hozzá. Én is feltápászkodtam a székről és a hátamra vettem az iskolatáskámat, majd szó nélkül követtem őt, egészen az utcáig. A közelben volt egy park szerűség, szóval elsődleges célom az a hely volt, mivel gondolom Jungkook nem igazán ismeri ezt a környéket.

- Hallgatlak Jimin - szólalt meg, amikor már messzebb voltunk a bártól.

- Meg ígéred, hogy nem vágsz közbe és végig hallgatsz? - pillantottam rá, mire ő csak egy aprót bólintott.

Vettem egy mély levegőt és készen álltam arra, hogy mindent elmeséljek neki a legelejétől. Fogalmam sincs, hogy hogyan fog rá reagálni, de muszáj elmondanom neki, mert én még mindig nagyon szeretem őt és még mindig szeretném, hogy újra egy pár legyünk. Már csak azt kellene megtudni, hogy ő mit gondol jelenleg, de sajnos ma még nem igazán mondott semmit az érzéseiről, ami azért egy kicsit kezd aggasztani.

Köszönöm a 10 K csillagot!