it's just a drawing ~ jikook | ✔

22. fejezet

- Már megint Markékkal találkozol? - ráncolta össze szemöldökeit anya, miután elkéreckedtem otthonról.

- Anya, más barátaim nem igen vannak, szóval legalább velük hagy találkozzak - néztem rá boci szemekkel, mire egy sóhajtás kíséretében belement.

- De ne részegen gyere haza és ne éjfél után. Amikor nem vagy itthon, akkor sosem tudok normálisan aludni. - pillantott rám.

- Sietni fogok! Csak játszani megyünk át Jungkookhoz. Ő pedig alig tíz percre lakik innen, szóval hamar itthon leszek! - bíztattam, amit ő egy mosollyal díjazott.

- Na menj, mielőtt meggondolom magam - lökdösött a bejárat felé, mire nevetve húztam magamra a kabátomat és hagytam el a lakást.

Rutinosan indultam el Jungkook háza felé, bár kicsit izgultam is, mert nem tudtam, hogy otthon lesznek-e a szülei. A múltkori kínos találkozásomat az anyjával nem nagyon szeretném megismételni. Biztos vagyok benne, hogy ő sem örülne, ha újra látnia kellene engem. Miután sikeresen odaértem a lakótömbhöz, felcsörgettem Jungkookhoz, hogy engedjen be.

- Igen? - szólt bele a kaputelefonba.

- Szia Jungkook, én vagyok. Beengedsz?

- Nem - válaszolta, de közben megszólalt az ajtó, szóval tudtam, hogy beengedett.

Mivel semmi kedvem nem volt lépcsőzni, ezért a rozoga liftet választottam, de imádkoztam, hogy élve feljussak a negyedikre. Biztos vagyok benne, hogy egyszer én még be fogok ide ragadni, aminek nagyon nem örülnék, de elnézve ezt a felvonót, bármi megtörténhet. Miután sikeresen felértem a negyedik emeletre, megnyomva a csengőt várakoztam, hogy beengedjen.

- Szia - üdvözölt egy mosoly kíséretében, majd kinyújtotta az ajtót, hogy be tudjak menni a lakásba.

- Többiek? - kérdeztem, majd levetettem a kabátom és a fogasra akasztottam.

- Azt mondták, hogy hamarosan itt lesznek.

- Akkor jó - mosolyogtam, majd közelebbléptem hozzá és derekára tettem mindkét kezem. - Rég találkoztunk már. - suttogtam, majd célba vettem ajkait, de ő eltolt magától.

- Most nem alkalmas - lépett el tőlem, mire kérdőn bámultam rá.

- Mert?

- Hol vagy már Kookie? - hallottam meg egy számomra ismeretlen női hangot a nappali felől.

- Kookie? - ráncoltam össze a szemöldökeimet és továbbra is értetlenül figyeltem az előttem állóra, aki nem mondott egy szót sem.

- Majd elmagyarázom - vonta meg vállait és a hang felé sietett.

Néhány másodpercig csak álltam ott és bámultam magam elé, végül úgy döntöttem, hogy megvárom ott Sungwooékat. Fogalmam sincs, hogy ki ez a lány, de nincs jó előérzetem vele kapcsolatban. Hallgatni a vihogását és azt, hogy Jungkookkal mennyire kijön, kicsit rosszul esett még, ha nem is voltam együtt a fiúval. Megszólalt a kaputelefon én pedig szó nélkül felvettem azt.

- Csá Kook, beengedsz? - hallottam meg Sungwoo hangját.

- Persze - válaszoltam, majd megnyomtam a gombot és idegesen fel-alá járkálva vártam, hogy végre ideérjenek.

- Szia Jungkook - nevetett fel Mark, amikor végre ideértek.

- Sziasztok - erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd beengedtem őket a lakásba.

- Mizu? - kérdezte Sungwoo, miután megszabadultak a kabátjuktól.

- Itt van valami csaj - vontam meg vállaimat, mire két kérdő szempárral találtam szembe magam.